A tét a kenyér

Oroszország felmondta a Törökország és ENSZ közvetítésével tavaly nyáron megkötött megállapodást, amely lehetővé tette, hogy Ukrajna a háború ellenére több millió tonna gabonát exportáljon a Fekete-tengeren keresztül. Moszkva ezután minden hajót potenciális katonai célpontként kezel. Ukrajna tengeri exportját az inváziót követően orosz hadihajók akadályozták, azonban úgynevezett biztonságos tengeri folyosók jöttek létre, amelyek lehetővé tették az Isztambulban aztán szigorú ellenőrzésen áteső teherszállítók átjutását. Az orosz döntés nem volt váratlan, hiszen a szerződést alkalmanként 120 nappal kellett volna meghosszabbítani, de Moszkva márciusban és májusban már csak 60 napos határidőt engedélyezett.

Látni kell, hogy a megállapodás látványosan elveszítette eredeti célját, amely a globális élelmiszerválság elkerülése, a szegény országok megsegítése volt. Az egyezmény égisze alatt exportált 32,9 millió tonna gabonából az ENSZ világ­élelmezési programján belül mindössze 725 ezer tonnát szállítottak, az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó országokba pedig összesen 822 ezer tonna érkezett. Jellemző, hogy a világ öt legszegényebb országába, Afganisztánba, Etiópiába, Szomáliába, Szudánba és Jemenbe az ukrán kikötőkből tavaly nyár óta kifutó hajók rakományának mindössze 2,5 százaléka jutott. Az ENSZ adatai szerint az ukrán gabonaexport csaknem fele, 47 százaléka a „magas”, 26 százaléka a „közepes”, 27 százaléka pedig az „alacsony és közepesen alacsony jövedelmű országokba” került. Az ukrán gabona legnagyobb felvásárlója tavaly augusztus óta Kína (8 millió tonna), majd Spanyolország (6 millió), a harmadik pedig Törökország (3,24 millió) volt. Őket Olaszország (2,1 millió), Hollandia (2 millió), Egyiptom (1,6 millió), Banglades (1,1 millió) és Izrael (0,9 millió tonna) követte. Az ukrán tengeri gabonaexportról szóló megállapodás két legfőbb kedvezményezettje összesen 11 millió tonnával Kína és Törökország, de több mint 13,5 millió tonna jutott az Európai Unióba és Nagy-Britanniába is.

A gabonaalku humanitárius része tehát lényegében fikció maradt. Annak ellenére, hogy a megállapodás megnyugtatóan hatott az árakra, amelyek az inváziót követően az ukrán agrárexport ellehetetlenülése és az orosz exporttal kapcsolatos bizonytalanság miatt elszálltak. De nem teljesültek a megállapodás Oroszországot érintő részei sem. Így továbbra sem oldották fel Európában az élelmiszer- és műtrágyaexportban érintett orosz cégek blokkolt aktívumait, az gabonát és mű­trágyát szállító orosz hajók előtt még mindig zárva vannak az európai kikötők, és a hajók, valamint a szállítmányok biztosítását érintő korlátozások is érvényesek. Az orosz élelmiszerexportot pénzügyi értelemben lebonyolító Rosszelhozbankot nem engedték vissza a SWIFT-rendszerbe, a Togliatti–Odessza ammóniavezeték sem működik, sőt az ukránok egy szakaszon felrobbantották, és továbbra is szankcionálják a mezőgazdasági technológiát érintő orosz importot. De Moszkva azt is felrója Kijevnek, hogy az exportot lehetővé tevő tengeri biztonsági folyosókat a Krími híd, Szevasztopol és a Török Áramlat gázvezetéket biztosító hajók elleni támadásokra is felhasználta. Ráadásul Moszkva a saját búzáját a szerződés megkötése óta csak tonnánként 10-20 dolláros diszkonttal tudta eladni, így az orosz gabonaszektort egy év alatt mintegy egymilliárd dolláros kár érte. Oroszország egyébként gabonaexport téren a szankciók ellenére is rekordot döntött, hiszen a kivitel a 2021–2022-es üzleti év 38 milliójához képest 2022–2023-ra 60 millió tonnára nőtt. Moszkva tehát joggal érzi úgy, hogy a megállapodással gesztust tett az ENSZ-nek, a harmadik világnak, valamint Törökországnak és Kínának, de eddig ezért cserébe nem sokat kapott.

A megállapodás megkötésekor tényleg válságos volt a helyzet a világban. A 2022-es év kiemelkedően magas élelmiszerárakat hozott, ami miatt a súlyos élelmezési bizonytalanságban élők száma az ENSZ szerint 345 millió főre nőtt a 2019-es 135 millióhoz képest. Azóta azonban az árak jelentősen mérséklődtek, és a FAO adatai alapján a gabonatartalékok is 2,3 százalékkal nagyobbak, mint egy évvel ezelőtt. A helyzet tehát nem tűnik válságosnak. Ráadásul az ukrán gabona legnagyobb vásárlói közül Kína (1. hely – 7,9 millió tonna), Egyiptom (6. – 1,55 millió), Banglades (7. – 1,07 millió) növelhetné oroszországi beszerzéseit, ami aligha volna Moszkva ellenére. De ugyanígy Törökország (3. hely – 3,24 millió tonna) sem maradna gabona nélkül, legfeljebb kisebb lenne a továbbértékesítésen a haszna. A kínai importot ráadásul megkönnyíti, hogy júniusban kezdte meg a működését az orosz–kínai határon egy 8 millió tonna kapacitású vasúti terminál, kimondottan az új szárazföldi gabonafolyosóhoz kiépítve.

Kína, de még inkább Törökország természetesen a fekete-tengeri korridor működésében lenne érdekelt, kérdés azonban, hogy Moszkva akar-e újabb gesztust tenni Ankarának. Tavasszal az elnökválasztásra való tekintettel megtette, Recep Tayyip Erdoğan pedig azóta ismételt. Ez megfelel az orosz érdekeknek, az azonban már nem, hogy a török külpolitika azóta érezhető nyugati fordulatot vett. Megmutatkozott ez a svéd NATO-tagság blokkolásának feloldásában, de abban is, hogy az erről szóló megegyezést felrúgva a török elnök átadta az azovos foglyokat Kijevnek. De ha ez még nem volna elég, Ankara fegyverüzemet létesítene Ukrajnában, ahol közösen gyártanának Bayraktar drónokat. Erdoğan ugyanakkor egyáltalán nem akar elfordulni Oroszországtól, de nem áldozná be Moszkváért a nyugati kapcsolatait. Így lavíroz, és a hinta most éppen nyugati irányba leng ki. Ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy Erdoğan mindent meg fog tenni azért, hogy Oroszország visszatérjen a török elnök diplomácia súlyát emelő és Ankara számára gazdaságilag is jövedelmező fekete-tengeri gabonaegyezményhez.

Ez Ukrajna érdeke is, hiszen ennek hiányában komoly bevételektől eshet el. Kijev 2022 augusztusa és 2023 júniusa között 50,6 millió tonna gabonát exportált, ebből 32,9 millió tonnát a fekete-tengeri megállapodás révén, amelyből 5,5 milliárd dollár folyt be a büdzsébe. Ez az állam egyhavi működtetésére elegendő pénz, ami Ukrajna jelenlegi helyzetében nem elhanyagolható. Arról nem is beszélve, hogy tényleges bevételről van szó, ráadásul keményvalutában. De Ukrajnának nem csak a bevétel a fontos. Kijev folytatná a tengeri szállítást orosz garanciák nélkül is, ami elméletileg lehetséges román, bolgár és török felségvizeken keresztül, ráadásul ezzel Ukrajna még beljebb húzná a NATO-t a háborúba. De aligha akadna olyan társaság, amely biztosítaná ezeket a hajókat, és egyelőre még ott tartunk, hogy a fekete-tengeri ukrán kikötők elleni csapásokkal Moszkva éppen ezt a verziót lehetetleníti el.

Az új helyzetben Ukrajna még inkább felfuttatná a szárazföldi exportot. Ez egyrészről segítené Európát az élelmiszerpiac stabilizálásában, így az árak féken tartásában, másrészről azonban komoly gondot jelentene Ukrajna szomszédainak. Lengyelország, Szlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország saját agrárgazdaságát védi az ukrán export blokkolásával, és e téren készek az Európai Bizottsággal is szembemenni. Jól érezteti a probléma nagyságát, hogy Lengyelországban az év első négy hónapjában a tiltás ellenére 300 százalékkal emelkedett a kukorica, míg 610 százalékkal a búza importja.

Moszkva tehát túl sokat nem nyert ezen az egyezségen, de visszatérne a megállapodáshoz, ha teljesítenék néhány feltételét. Úgy tűnik, erre a Roszszelhozbank esetében annak egyik leányvállalatán keresztül van is lehetőség. A török elnök legalábbis komolyan dolgozik rajta. De az egyre erőteljesebben Afrikára fókuszáló Moszkva számára talán ennél is fontosabb szempont, hogy még csak ne is tüntethessék fel egy globális élelmiszerválság okozójaként. A Kremlnek ráadásul emellett különösen figyelnie kell Peking és Ankara érdekeire. Így a gabonakereskedelmi megállapodás jövőjét jelentős mértékben meghatározzák ezek szempontok. Ne felejtsük el, hogy e két ország nem csak a gabonaimportban érdekelt. Kína és Törökország tavaly Ukrajna második, illetve harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt. Ezt a tényt pedig alighanem majd a háború befejezésénél is figyelembe kell venni. Aligha véletlen, hogy Denisz Smihal ukrán miniszterelnök ravasz, de átlátszó módon most éppen azzal jött elő, hogy Oroszország az odesszai régió elleni támadásával meghiú­sította 60 ezer tonnányi mezőgazdasági termék Kínába szállítását.