Nem mindennapi szakértelemmel megírt, egészen ritka tájékozottságról tanúskodó cikk jelent meg a Fülöp-szigeteki vezető angol nyelvű napilapban, a The Manila Timesban.

Témája a nyugati média fegyverként történő használata, apropója pedig a globális terjesztésű Time magazin május 14-i száma, amelynek címlapsztorija „Az erős emberek felemelkedése” címet kapta, és ott láthattuk Putyin elnök, Orbán miniszterelnök, Erdogan elnök és Duterte Fülöp-szigeteki elnök fotóját. Magának a cikknek ez volt a címe: „Az erős emberek korszaka”. A cikk szerzője Ian Bremmer. Az írás hatalmas örömet váltott ki a hazai Soros-féle sajtóból, például a 444.hu-ból, amely egy korábbi cikkében a szerzőt, Ian Bremmert „a világ legbefolyásosabb törökgáborának” nevezte.

Akkor most nézzük, mit tár szemünk elé minderről a Manila Times elemzésének szerzője, Dan Steinbock.

Dr. Steinbock, ha nem is jajdetörökgábor, de a „multipoláris világ nemzetközileg elismert stratégája”, a Differencia Csoport (Difference Group) alapítója. Kutatási igazgatói állásokat töltött be Indiában, Kínában, az Egyesült Államokban, és vendégkutató volt mind a kínai Nemzetközi Tanulmányok Intézeténél (Shanghai Institutes for International Studies), mind a szingapúri EU Központban (EU Center).

A Time magazin cikkére reagáló Duterte elnök visszautasította azt a jelzőt, hogy ő „erős ember” lenne, erre Bremmer viszontválaszt írt. Olyat, állítja Steinbock, amiben semmi eredeti és semmi mélyenszántó gondolat sincs.

Ki kell emelni, hogy a Bremmer által vezetett Eurázsia Csoport (Eurasia Group) nagyon szoros kapcsolatban áll az amerikai gazdasági, politikai és hírszerzési hatalommal. Ez vonatkozik Bremmer abbéli ténykedésére is, amikor a Time utazó szerkesztőjeként és globális ügyekben megnyilatkozó publicistájaként szerepel.

Bremmer a Dutertének írt válaszában az Emberjogi Figyelő (Human Rights Watch; EF) egyetlen jelentésére támaszkodik, amelyet „nagyon hihetőnek” nevez – írja Steinbock. Csakhogy az EF igen sokat veszített jó híréből. Sorosnak az 1980-as évek óta van befolyása a szervezetre, 2010-ben kapcsolatukat 10 évre szóló, 100 millió dolláros adománnyal betonozta be. Azóta az EF munkáját a tárgyilagosság hiánya és a pártosság jellemzi, ez pedig egy levélben csúcsosodott ki, amelyet 2014-ben írtak Nobel-békedíjasok, akik azért bírálták a szervezetet, amiért olyan szoros kapcsolatokat ápol az amerikai kormánnyal.

Ezen túlmenően az EF ázsiai csoportjának vezetője, Phelim Kine továbbra is csúnyán ferdít a Fülöp-szigeteki drogellenes kampány ügyében. Bremmer is ezeket az eltorzított adatokat használta, amikor azzal vádolta Dutertét, hogy „bárkit börtönbe küld, aki őt bírálja”. De csak két példát említ: Leile de Lima szenátort és Maria Lourdes Serenót, a Fülöp-szigeteki legfelsőbb bíróság elnökét.

Csakhogy de Limát azért csukták le, mert komoly kenőpénzeket kapott kábítószer-nagykereskedőktől, visszaélt hivatalával és saját embereit fizette le, amikor a korábbi Aquino-kormány igazságügyi minisztere volt. Sereno pedig – aki szintén az Aquino-kormány kinevezettje volt – ugyancsak súlyos visszaélés miatt volt kénytelen távoznia hivatalából.

Végül Bremmer olyan „nemzetközi jogi szervezetekre” és ENSZ-tisztviselőkre hagyatkozik, akik szerint Duterte megfélemlítette és zaklatta őket. Csakhogy Rodrigo Duterte elnök nyilvános vitára hívta meg Anges Callamard-t, az ENSZ különmegbízottját, aki ahelyett, hogy a meghívást elfogadta volna, elkullogott Manilába Chico Gascon, a Liberális Párt egy veterán vezetőjének meghívására. Gascon azokat a hamis véleményeket hangoztatja, amelyekre Bremmer mint isteni igazságokra tekint.

Bremmer kijelentéseit az EF és Soros által hangoztatottakra alapozza, ez utóbbit „a liberális nyugati demokrácia szószólójának” nevezi. És milyen érdekes, kettejük érdekei hány ponton találkoznak!

1998-ban a Financial Times írt arról, hogy Soros fejtegetése, amely szerint Oroszországnak le kell értékelnie valutáját, elősegítette a hitel-nemteljesítést, amelyet Szergej Kirjenko kabinetje idézett elő. Ez volt az az év is, amikor Bremmer beindította tanácsadói tevékenységét, és Kirjenkónak is tett javaslatokat. Sőt, az Eurázsia Csoport Lord Malloch-Brownon, a Smartmatic választási technológiával foglalkozó cég elnökén keresztül is kapcsolódik Soroshoz. A technológia számtalan politikai kudarcot idézett elő világszerte, így a Fülöp-szigeteken is. És ő volt a Soros Alapkezelő (Soros Fund Management) és a Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) alelnöke.

A szerző azután rátér a Time magazinra, amelynek a példányszáma ma alig éri el a hárommilliót, és folyamatosan csökken. „Globálisnak” nevezik, holott olvasói több mint 80 százaléka az Egyesült Államokban van. Az 1950-es évek óta a Time szoros kapcsolatokat ápol az amerikai kormánnyal, és 2014-ben Richard Stengel felelős szerkesztő az Obama-kormány külügyminisztériumában a közdiplomáciai államtitkár-helyettes lett. Tavaly novemberben az ultrakonzervatív Koch testvérek vásároltak részvényeket a Time Inc.-ben, hogy befolyásolják irányvonalát.

Steinbock ezután ismerteti Bremmer életrajzát, amelyből kiderül, hogy gyakran adott tanácsot mind az amerikai külügyminisztériumnak, mind a Pentagonnak az olaj, földgáz, terrorizmus és az iraki újjáépítés terén is. Az amerikai hírszerzés berkeiben Bremmert széles körben a „pénzügy fegyverként való használatának” előmozdítójaként ismerik, vagyis aki a szankciókat, kereskedelmi embergót és a vagyontárgyak befagyasztását veti be az amerikai katonai hatalom növelésére. Fegyvertárába tartozik a média is.

Az 1990-es évek óta az amerikai média egyre inkább a hatalom szerves részévé vált, vagyis felhasználható lett a kényszerdiplomácia eszközeként, amivel a kívánt globális célok elérését lehet elősegíteni.

Forrás: THE MANILA TIMES