– Egy szalmonellabaktérium okozta agyhártyagyulladással kezdődött a kisfiunk kálváriája. Akkor 6 hónapos volt – ecseteli a család megpróbáltatásait Németh Izabella, Máté édesanyja. – 2002. szeptember 14-én belázasodott, természetesen bevittük a kórházba, s két nap alatt ki is derült, hogy a fertőző agyhártyagyulladás egyik nagyon ritka fajtájával állunk szemben. 1968 óta Szerbiában összesen két ilyen eset fordult elő. Ráadásul a kisfiunk volt az első, aki ezt a szörnyű kórt túlélte, ehhez viszont az kellett, hogy olyan gyógyszert szedjen be, amely komoly hallásproblémát vagy vesebajt okozhat. Ám csak ez az egy gyógyszer bizonyult hatásosnak. A zentai kórháznak örök hálával tartozom, hogy megmentették a gyermekünket, viszont azt igencsak rosszallom azóta is, hogy nem figyelmeztettek minket, hogy a gyógyszernek milyen mellékhatásai lehetnek.

Németh Izabella elmondta, hogy a doktornő nem szólt arról, mi várhat Mátéra. Végül másfél hónap után, október 30-án adták ki a gyermeket a kórházból. Ő ekkor még csak féléves volt, tehát a szülők nem gyanakodtak semmire. Aztán bő egy év múlva, karácsony táján észrevették, hogy nem reagált a kedvenc rajzfilmjének a zenéjére, amikor a másik szobában játszott. A Németh szülők ugyanis előző hat gyereküknél azt tapasztalták, hogy a kicsinyek a lakás másik feléből is odarohannak a tévéhez, ha meghallják kedvenc meséjük bevezető dallamát. Egy éven keresztül, tehát a gyermek fél és másfél éves kora között a szülők azt hitték, nincsen semmi gond, mert a gyermek mindig reagált mindenre, ha velük volt, hiszen – utólag legalábbis egyértelmű – a szemkontaktus működött.

– Ekkor, tavaly februárban, eljutottunk a zentai kórház fül-orr-gégészetére egy nagyon jó orvosnőhöz, aki közölte, hogy rögtön az újvidéki klinikára kell mennünk kivizsgáltatni a kicsit " emlékezik az édesapa, Németh István. – Le is vittük Mátét Újvidékre, ahol elvégeztek egy vizsgálatot, amiből kiderült, hogy 100 decibel alatt nem hall semmit. Ez azt jelenti, hogy ha hatalmas erővel vernek egy üstdobot, vagy ha dörögnek az ágyúk, azt meghallja. E vizsgálat után az újvidéki doktor úr azzal vigasztalt minket, hogy létezik megoldás, de ezt a szerbiai egészségügyi alap nem támogatja, ezért 20 ezer eurót, azaz körülbelül 5 millió forintot kell előteremtenünk. Egy hétig nem tértünk magunkhoz a kábulatból: vagy süket marad a gyerekünk örök életre, vagy megpróbálom a lehetetlent, s összeszedünk 20 ezer eurót. Azért ilyen őrületesen drága a műtét, mert az implantátumot, amely a teljes értékű halláshoz szükséges, egy ausztrál cég gyártja, így a világon mindenhol ennyibe kerül az ilyen beavatkozás. A balkáni országokban természetesen nem támogatják társadalombiztosítók ezt a műtétet, szemben Nyugat-Európával. Ha mondjuk egy német vagy egy svájci kisgyerekkel ilyen történik, de a szülők nem hajlandók betetetni az implantátumot, akkor egyszerűen visszavonják a család összes szociális támogatását, hiszen ilyen esetben a szülő nem hajlandó arra, hogy a gyereket integrálja az egészséges emberek társadalmába. Ezzel szemben nálunk még csak nem is hajlandóak finanszírozni ezt a fajta műtétet, még részben sem. Közölték velünk a szerb hatóságok, hogy humanitárius segélyt persze elfogadhatunk, sőt akár a Vöröskereszt segítségével megindíthatunk egy gyűjtést.

Ezek után, 2004 márciusában az édesanya első útja a zentai polgármesteri hivatalba vezetett, s a polgármester a Vöröskereszt leveléhez csatolt is egy felhívást, amelyben megkért vállalkozókat, cégeket, hogy segítsenek a családon. Mindezek nyomán Némethék körülbelül 2 ezer eurót össze tudtak gyűjteni. A Soros Alapítványnál nem jártak sikerrel, a magyarországi állami pénzekből működő Segítő Jobb Alapítvány pedig többszöri megkeresés után ítélt meg Máté gyógyíttatásához 10 ezer eurót.

– A Segítő Jobb akkor fizeti ki a 20 ezer eurós implantátum felét, ha Szegeden műttetjük meg a kisfiúnkat – mondja Máté apukája. – Ha viszont nem Szerbiában, hanem Magyarországon próbáljuk gyógyíttatni Mátét, akkor a 20 ezer eurón felül még 5 ezret kell fizetnünk a műtétért. Közben Szerbiában fel tudtuk venni a kapcsolatot az egészségügyi miniszterrel, aki ígérgetett nekünk fűt-fát, mondván, postázzuk el a kérvényünket, hogy soron kívül kifizessék a beavatkozást. Feladtuk a levelünket, amelyre a miniszter két hónap után válaszolt, hogy forduljunk a bánáti körzeti egészségügyi alaphoz. Ide szintén leküldtük a kérvényünket, onnan már nem is válaszoltak, mire fellármáztuk a délvidéki sajtót. Ezután újra a körzeti egészségügyi alaphoz fordultunk, ahol kérdőre vontak, hogy mit képzelek, ha ekkora összeget kifizetnek nekünk, akkor nem marad pénz se a rákosokra, se a szívbetegekre.

– Könyvelő lévén azonban elmentem az adóhivatalhoz, ahol a jogász felhívta a figyelmemet arra, hogy a tavalyi hivatalos közlönyben feketén fehéren le van írva, miszerint az egészségügyi minisztériumnak, illetve az alapnak kutya kötelessége kifizetni a kisgyermek műtétjét – teszi hozzá Németh Izabella. – Ez bizony letaglózott minket. Szeptember végén viszont az egyik kedves ismerősünk hazajött Olaszországból, azt ajánlván nekünk, hogy megkeresi az olaszországi süketek érdekvédelmi szervezetét. Így is történt, ennek nyomán pedig eljutott az egyik milánói kórházba, ahol nagyon jó hírt közöltek vele. Állítólag annyi szerbiai, boszniai és más délkelet-európai országból származó gyereknek végezték el sikeresen ezt a beavatkozást, hogy egy vajdasági magyar gyerek már nem oszt, nem szoroz. Ezt boldog szívvel hallottuk itthon az ismerősünktől, s nyomban nekiláttunk megszerezni Máténak és nekem az Olaszországba szóló vízumot. Szerencsére a belgrádi olasz konzulátuson meglehetősen gördülékeny az ügyintézés, így telefonon bejelentkezhettünk. Elküldték a hivatalos űrlapot, azt kitöltöttük, mellékelve a vonatkozó dokumentumokat, majd egy megadott időpontban megjelentünk a konzulátuson. Csakhogy azt nekünk senki nem mondta, hogy mivel szerb-montenegrói állampolgár a gyerek, ezért hatalmas akadályokba ütközünk majd.

A nyolcvanas-kilencvenes években különböző délszláv területekről, például Koszovóból vagy éppen Dél-Szerbiából rengeteg gyerek érkezett a napfényes Itáliába, ahol aztán a szülők, nagyszülők eladták a csemetéket valamelyik koldusmaffiának. Egy gyerek ára útlevéllel együtt 500 és 1000 euró között volt akkoriban. Így jelentek meg tömegesen Róma és Milánó utcáin, terein a kolduló balkáni gyerekek. Hogy ezt meggátolják, az olaszok körülbelül három évvel ezelőtt megalkottak egy olyan jogszabályt, miszerint Szerbiából 10 év alatti gyermekeket még a szülőkkel együtt sem engednek be Olaszországba.

– Felhívtuk a konzulátust, hogy azért mégsem koszovói albánokról vagy romákról van szó, hanem egy délvidéki magyar gyerekről, aki súlyosan beteg – kesereg a Németh család feje.- De az orvosi papírok se érdekelték az olasz konzulátus munkatársait, bizonygatták, hogy a gyerek műthető Belgrádban vagy Újvidéken is. Igen ám, csak éppen nincs, aki a beavatkozást és az implantátumot kifizesse. Kértük az olasz konzultól, hogy legyenek olyan kedvesek különbséget tenni egy koszovói albán és egy vajdasági magyar gyerek között, mire ő közölte velünk, hogy amíg nekünk ugyanolyan kék útlevelünk van csak, mint a koszovói albánoknak, addig nem tudnak velünk mit kezdeni. Teljesen elkeseredtünk.

– Annyira megdühödtem, hogy egyenesen a szerbiai Elnöki Hivatalhoz fordultam – csattan fel az édesanya. – Egy levélben leírtam az elnök úrnak és munkatársainak a két éve tartó kálváriánkat, s mellékeltem az addigi összes orvosi és egyéb hivatalos papírunkat. December 22-én vette át a hivatal a levelemet, s 28-án reggel telefonáltak a férjemnek, hogy megoldódik a műtét finanszírozása. Ajánlották, hogy jelentkezzünk január 10-én az újvidéki klinika főorvosánál, mivel vele mindent egyeztettek. Így is tettünk, s a klinikán tényleg láttunk egy listát, amelyen az ilyen műtétre váró személyeket tüntették fel, s valóban, az első helyen a kisfiunk szerepelt. Állítólag adminisztratív okok miatt húzódott el ennyire az ügyünk, de most, február derekán is ott tartunk, hogy esetleg a hónap vége felé elvégzik a műtétet. Esetleg… Szóbeli ígéretet kaptunk ugyan, hogy a mi gyermekünk lesz az első az országban, akit e betegséggel megműtenek, de borzasztóan nyugtalanít minket, hogy semmilyen hivatalos papírunk nincs erről. Amikor tavaly júniusban már Belgrádban kerestünk segítséget, akkor is elhangzottak különböző ígéretek hivatalos helyekről, de végül nem történt semmi.

A Németh szülők másfél éve rettegnek, hogy gyermekük végleg süketté válik, mivel egy ilyen beteg fül előbb-utóbb becsontosodik. Szerencsére ez eddig nem történt meg, amit a januárban elvégzett vizsgálatok is alátámasztanak, de legkésőbb tavasszal el kell végezni a beavatkozást, különben Máté soha többet nem hallhat.

– Amelyik gyerek süketen születik, azt négyéves koráig meg lehet műteni, viszont az agyhártyagyulladás szövődményeként súlyosan halláskárosult csemeték esetében az történik, hogy hamar elhal a hallóideg. Ennek következtében pedig becsontosodik a szerv – sóhajt Németh István. – Ha pedig ez történik, akkor már az ideget ki se tudják húzni, ez pedig azért óriási gond, mert az implantáció során erre szükség van, hiszen az elhalt ideget egy platinaszállal pótolják, amely egy processzor segítségével teszi újra hallóvá az embert. Hogy nehogy becsontosodjon Máté füle, étrendjéből kivontuk a kálciumdús italokat s étkeket…

S hogy miképpen próbálják megtanítani kommunikálni Mátét? Logopédus szakemberek egy különleges módszerrel a hasonló állapotban lévő gyermekeket képesek megtanítani beszélni. Ám egész Vajdaság tartományban csupán egyetlenegy specialista tud, pontosabban csak tudott magyar nyelven foglalkozni a gyermekekkel, méghozzá egy zentai szerb hölgy. Máté hozzákerült néhány hasonló kis sorstársával együtt, el is kezdett cseverészni, de a hölgy időközben megházasodott, s egy másik településre került. Ezért egy ideig állandóan utaztak Mátéval a szülei. Az ifjú feleség azonban áldott állapotba került, tehát a mintegy 2 milliós Vajdaság tartományban immár egyetlenegy logopédus szakember sem tudja anyanyelvükön beszélni tanítani a szerencsétlen sorsú magyar gyermekeket. Persze van egy délvidéki magyar specialista, aki Magyarországon végzett, csak éppen az ő diplomáját eleddig még nem sikerült honosítani a szerb hatóságoknak. Így Máté és 20 kicsi társa szeptemberben elakadt a beszédtanulásban, hiszen szerbül mégsem foglalkozhatnak velük, amikor otthon mindenki magyarul beszél.

– Szegény gyerekek vagy nem tanulnak meg beszélni, vagy tudathasadásos állapotba kerülnek – legyint keserűen Máté anyukája. – Az elmúlt másfél év kálváriája nyomán az összes spórolt pénzünket el kellett költenünk, s ha tavasszal nem műtik meg a kisfiúnkat, akkor az örök süketség birodalmába kerül. Mint említettem, a magyar állam által fenntartott Segítő Jobb Alapítvány 10 ezer euróval támogatna minket, amennyiben Magyarországon végeztetnénk el a műtétet, de akkor még mindig 15 ezer eurót, azaz körülbelül 3,8 millió forintot kell nekünk kifizetnünk. Ugyan körülbelül 2 ezer eurót kaptunk humanitárius segélyként az elmúlt hónapokban, de még így is körülbelül 3,3 millió forintnyi összeg hiányzik ahhoz, hogy Mátét megműtsék Magyarországon – két-három hónapon belül. Szinte reménytelennek tűnik, hogy ez összejön.

– Nagyon jellemző ez a történet a szerbiai és a magyarországi viszonyokra is. Idehaza másodrendű állampolgárok vagyunk, odaát, az úgynevezett anyaországunkban pedig segítenek Némethéknek 10 ezer euróval, de mindjárt vissza is vesznek 5 ezer eurót, merthogy egy külföldinek, így sajnos egy határon túli magyarnak is ennyit kell fizetnie egy ilyen műtétért – hangsúlyozza Rácz Szabó László zentai önkormányzati képviselő, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke. – Ha az elmúlt másfél évtizedben a magyarországi politikai elit lehetővé tette volna a határon túli nemzettársak kettős állampolgárságát, akkor Máté az édesanyjával már rég elutazhatott volna magyar útlevéllel, vízum nélkül Olaszországba, hogy ott ingyen elvégezzék a beavatkozást. Itt nem csupán december 5-éről van szó, hiszen a vajdasági magyar pártok már másfél éve kérték Kovács Lászlóékat, hogy a délvidéki magyarok lehessenek kettős állampolgárok. Tudjuk, hogy a balliberális koalíció miképpen bánt el velünk, sőt még mozgásszabadságunkban is korlátoz minket. S ez már emberjogi kérdéseket vet fel. De a magyar állam legalább egyedi esetekben lehetne belátó! Amennyiben Máté megsüketül, akkor bizony az egész magyarországi politikai elit, de különösen a – lassan – 3 éve hatalmon lévő balliberális koalíció felelőssége is felvetődik.