A török hadsereg mellett eltörpül a legtöbb európai haderő

Hosszan lehetne a török hadtörténelem fényes lapjairól idézni, az 1071-es manzikerti ütközettől a számunkra fájdalmas következményekkel járó mohácsi csatáig – de a legújabb kori Törökország is katonai nagyhatalom a saját régiójában.

Európai szemmel elképesztő a török szárazföldi erők által üzemeltetett eszközök száma. Ezek a hidegháborús nagyságrendű számok akkor is nagynak tűnnek, ha az ember figyelembe veszi az ország 85 millió fős lakosságát, valamint instabil nemzetközi környezetét

A 355 darab Leopard I és 339 darab Leopard 2 tank akkor is soknak tűnik, ha az ember a gyártó Németország rendszerben álló eszközeit veszi figyelembe. De úgy, hogy ezeket még 785 többé-kevésbé modernizált hidegháborús M-60 és 750 tartalékban tartott M-48 Patton egészíti ki, már érezhetőek, milyen szinten fegyverezte le magát Európa.

A több mint ötezer (!) lánctalpas gyalogsági jármű akkor is nagyon sok, ha ezek a hatvanas években tervezett járművek felett bizony már eljárt az idő, ahogy a hasonló eszközök jelentős ukrajnai veszteségei is mutatják. Leváltásuk a helyi gyártású FNSS Kaplan-10 és NG-AFV járművekkel a hírek szerint hamarosan megkezdődik. A korábbi gyártású, közel kétezer Cobra kerekes járművet hasonló számú Kirpi MRAP egészíti ki, míg az FNSS Pars hat és nyolckerekű változataiból ismeretlen, de 150-nél valószínűleg nem több darabszámban áll szolgálatban.

De Törökország nemcsak páncélosokat gyárt, hanem azon kevés ország közé tartozik, amely a szárazföldi csatamezők egyik királynőjét, a harci helikoptert is képes gyártani.

Az olasz eredetű T129 ATAK-ból 57 áll rendszerben, és közel harminc darab megrendelés alatt. Ez utóbbiak az 54 hidegháborús AH-1 Cobrát fogják leváltani. A hadsereghez tartozik közel 100 (!) közepes és nehéz szállító helikopter, valamint közel kétszáz amerikai könnyű helikopter. Ezt a légi armadát 20 dróntípus (!) egészíti ki, amelyek jelentős része szintén török gyártmányú, közülük is kiemelkedik darabszámban a 200 feletti példányban rendszeresített Bayraktar TB-2- Érdekes hogy a nagyobb Bayraktar drónból, az Akinciből, mindössze 6 darab repül félholdas felségjelzéssel.

Vegyük aztán a tüzérséget! Itt is méltatlan lenne összehasonlítani a saját fejlesztésű harcászati ballisztikus rakéták (!) mellett négyszáz feletti rakéta sorozatvetővel és 12 MLRS-el rendelkező önjáró eszközök számát bármelyik európai országéval. Az utóbbiakhoz Törökország a 300 kilométer hatótávolságú ATACMS rakétákat is megkapta. Hogy ezen kívül még 350 saját fejlesztésű lánctalpas önjáró löveggel és közel kétezer (!) 105 milliméternél nagyobb vontatott löveggel rendelkezik, szinte feleslegesnek is tűnik említeni.

Ezt a hatalmas tömegű fegyvert közel 260 ezer katona szolgálja ki,

akiket 160 ezernyi paramilitáris erő támogat, elsősorban a török csendőrség. A tartalékosok száma megközelíti a 400 ezret.

A török légierő sem képvisel kisebb erőt. A rövid és közepes hatótávolságú csapatlégvédelem a szárazföldi erőkhöz tartozik, a honi légvédelem a már említett Sz-400-asokkal a légierőhöz. Érdekesség, hogy úgy a közepes, mind a nagy hatótávolságú légvédelmi rendszereket a tervek szerint 2-3 éven belül saját fejlesztésű rendszerrel váltják le. A légierő fő erejét 291 vadászgép, túlnyomórészt az F-16 C/D változatai képezik, s még mindig szolgálatban áll 48 becsületben megőszült F-4E Phantom II, amelyeket folyamatosan korszerűsítenek.

Nem sok ország rendelkezik önálló légtérellenőrzési képességgel, de a négy amerikai Boeing 737 AEW&C-nek köszönhetően Törökország közéjük tartozik. Fentieken túl a hetven közepes és könnyű szállítógépet közel 200 kiképző gép egészíti ki. Természetesen itt sem hiányozhatnak a drónok. Az 50 ezer fős légierőben 23 török gyártású harci drón és 10 izraeli felderítő szolgált, mely utóbbiak nagyobb hatótávolsággal és üzemidővel rendelkeznek.

A rendkívül forgalmas Boszporuszt ellenőrző török hadiflottában 45 ezren szolgálnak.

A fő erőt 12 darab modern, német gyártású hagyományos meghajtású tengeralattjáró képezi, amelyeket 16 fregatt egészít ki. Ezek fele a rendkívül jól bevált és megbízható Oliver Hazard Perry osztályba tartozik, amelyek korai és átgondolatlan kivonása meglehetősen megnehezíti most a US Navy életét, különösen az LCS program kudarca után. A másik nyolc fregatt a német MEKO 2000 típushoz tartozik, amelyeknek közel fele már török hajógyárakban épült. A flottában még kilenc korvett szolgál, amelyek egy része francia eredetű, de négy teljesen török tervezésű és építésű. A flottához tartozik még 18 repülőgép, 47 helikopter tengeralattjáró-elhárítási és szállítási feladatokkal, valamint 21 harci drón.

Mint az a fentiekből is kitűnik: a török fegyveres erők több mint képesek az ország szuverenitásának garantálására, amely a Közel-Kelet puskaporos hordója körül sokkal veszélyeztetettebb, mint Európa eddig békésebb területein. Mindenképpen kiemelendő az az erőfeszítés, amellyel Törökország a sugárhajtóműves repülőeszközök kivételével a haditechnika szinte minden ágára kiterjedő hazai gyártóbázist hozott létre, a radartól a kézifegyverekig. Az évtizedek kitartó munkájával létrehozott ipar egyes területeken, mint például a dróntechnológia, világvezető pozíciót is el tudott érni.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják el a Mandiner oldalán.