A turbinabumeráng

Rekordalacsony szintre esett az Északi Áramlat-1 vezetéken a Gazprom Európába irányuló gázexportja. Míg márciusban 360, áprilisban 295, májusban pedig 270 millió köbméter gáz áramlott Oroszországból jellemzően az Európai Unióba, június második felében ez visszaesett napi 68 millióra. A helyzet emiatt Németországban annyira súlyos, hogy Robert Habeck alkancellár és gazdasági miniszter készenléti állapotba helyezte a gázvészhelyzeti tervet. A politikus Németország elleni támadásnak minősítette a gázmennyiség csökkentését; mint mondta, Oroszország fegyverként használja a fűtőanyagot Németország ellen, és azzal is megvádolta, hogy politikai okokból szállít belőle kevesebbet. Oroszország visszautasította a vádakat, mondván, a csökkentésnek kizárólag műszaki oka van, amelyre Moszkva nincs ráhatással.

Célt tévesztett szankciók

A portovajai kompresszorállomásnak, amely az Északi Áramlat-1 belépési pontja, hat turbinára van szüksége, hogy a gázt teljes kapacitással a balti-tengeri vezetékbe pumpálja, jelenleg viszont csak kettő működik belőlük. A Gazprom június 14-én közölte, hogy mindössze három gázkompresszort tud használni, mert az egyik karbantartásra küldött turbina Kanadában rekedt az Oroszország elleni szankciók miatt. Másnap bejelentették, hogy még egyet le kell kapcsolniuk, ami további teljesítménycsökkenést eredményezett a vezetéken. Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a karbantartási határidők közeledtével a jövőben több turbinát is lekapcsolhatnak. A berendezéseket Kanadában gyártották, és a német Siemens Energy rendszeresen vissza is küldi őket karbantartásra montreali üzemébe. A cég az egyik ilyen Kanadába küldött turbinát nem kapta vissza, ugyanis az észak-amerikai ország Oroszország elleni szankciós rendelkezései a mérnöki szolgáltatások exportjára is vonatkoznak. Moszkva közölte, Oroszország készen áll az Európai Unió és Németország földgázellátására, ha a turbinákat visszaszállítják.

– Tiszteletben akarjuk tartani a szankciókat, mert azokat okkal vezették be – mondta Jonathan Wilkinson kanadai természeti erőforrásokért felelős miniszter. Diplomatikusan hozzátette, hogy a szankciók célja soha nem az volt, hogy kárt okozzanak Németországnak, egyik legközelebbi barátjuknak és szövetségesüknek, majd megígérte, hogy megpróbálják megtalálni a megoldást. Oleg Sztyepanov, Oroszország kanadai nagykövete a múlt héten közölte, Moszkva nem tárgyal Ottawával a turbinahelyzetről, mert a Kreml úgy véli, ezt Kanadának és Németországnak kell rendeznie. Robert Habeck ugyanakkor még a múlt héten is azt nyilatkozta, hogy az oroszok részéről a turbina csak kifogás, mert szerinte mindig több áll belőlük rendelkezésre, mint amennyit beszerelnek.

– Ha azt hisszük, hogy a gázturbina visszaküldése után Vlagyimir Putyin újra szállítja majd a gázt, akkor az ő gondolkodását követjük. És ez nem helyes – mondta a német politikus. Ennek ellenére a német kormány „intenzív kapcsolatot” tart fenn Kanadával a turbinát illetően. A Németországban rendezett múlt heti G7-es csúcstalálkozót felvezető konferencián Justin Trudeau kanadai kormányfő és Olaf Scholz német kancellár arról tárgyalt, hogy Kanada a jövőben cseppfolyós gázzal segíti Németországot. Ami nem meglepő, hiszen az egyik legnagyobb kanadai gázkitermelő vállalat vezérigazgatója már áprilisban arról beszélt, hogy így az európai orosz gáz legalább húsz százaléka pótolható. A Berliner Zeitung című német lap viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy egy új LNG-terminál építése – amellett hogy dollármilliárdokba kerül – egy évtizedig is eltarthat, és a környezetvédők részéről is erős ellenállásba fog ütközni.

Lenne megoldás, de…

Alexandra Chyczij, az Ukrán Kanadai Kongresszus (UCC) elnöke kijelentette, hogy Kanadának nem szabad engednie a szankciókból, hiszen Oroszország az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta mintegy ezermilliárd dollárt keresett az energiaexporton. Mint mondta, „német és uniós forrásokat használnak fel az ukrán nép elleni orosz népirtó háború finanszírozására”. Úgy véli, Kanadának ragaszkodnia kell a szankciókhoz, mert amennyiben a kanadai kormány feloldja őket, és visszaszállítják a turbinát, azzal a német állam tovább pénzeli az Ukrajna elleni orosz népirtást.

Németország szerint azért nem fogadható el az orosz álláspont, amely szerint csak műszaki okok húzódnak meg a háttérben, mert a kínálatcsökkentésből Moszkva gazdaságilag is profitál.

– Gázkereskedelmi vitában állunk Vlagyimir Putyinnal, és ez nem fog abbamaradni akkor sem, ha a turbina megérkezik Kanadából – jelentette ki a német gazdasági miniszter. Szerinte az orosz technikusok is egyetértenek abban, hogy az Északi Áramlat-1 zavartalanul tudna szállítani. A német álláspont ellentmondásosságát mutatja ugyanakkor, hogy szerintük Moszkva azon is nyerne, ha újraindulna a teljes gázszállítás, de abból is, ha marad a csökkentett mennyiség…

A kieső gáz a Jamal-vezetéken keresztül is ellensúlyozható lenne, de Ukrajna leállította az Oroszországból érkező tranzitot, mondván, túl veszélyes a jelenlegi háborús helyzetben. Az Északi Áramlat-2 vezetéken keresztül is jöhetne gáz Európába, amely megoldást egyébként Oroszország is felajánlotta, de ezt a lehetőséget a német kormány már jó ideje kategorikusan elutasítja. Bár a Balti-tenger alatt lefektetett Északi Áramlat-2 Ukrajna megkerülésével köti össze Oroszországot Németországgal, és évi 55 milliárd köbméter földgáz szállítására alkalmas, a német kormány február végén felfüggesztette a rendszer üzembe helyezését.

A turbinaügy kitűnő példa arra, hogy a szankciós politika mennyire nem hatásos Oroszországgal szemben, hiszen sokkal inkább a büntetőintézkedéseket hozó uniós országoknak okoz elviselhetetlen károkat. A magyar kormány kezdettől fogva világossá tette, nem támogat olyan szankciókat, amelyek jobban ártanak Magyarországnak, mint Oroszországnak. Mivel ezt az álláspontot még egyedül csak Magyarország képviseli, Európa szép lassan kezdi magát lábon lőni a szankciókkal. Orbán Viktor miniszterelnök múlt pénteken a Kossuth rádiónak arról beszélt, hogy az uniós országok nagy része hisz ezekben, és mivel hazánk nem szeretné megbontani az uniós egységet, inkább úszunk az árral. Mint a kormányfő kifejtette, elveszítenénk az együttműködés lehetőségét, ha minden egyes döntés ellen szót emelnénk.

– Ott, ahol nem életbe vágó a helyzet hazánk számára, ott engedünk, ott viszont, ahol meg kell vetni a sarkunkat, ott nem engedünk – jelentette ki a kormányfő.

Rohanás a válságba

A szankciók óta rohamosan emelkedtek a gázárak Németországban, és most az a fő kérdés, hogy a tél előtt mennyire sikerül feltölteni a tározókat. Ez a szint jelenleg 62 százalékos, és naponta 0,3 százalékponttal emelkedik. A németek azonban a legrosszabb forgatókönyvvel is számolnak, miszerint az oroszok hamarosan teljesen elzárják a gázcsapokat, ugyanis július elején az Északi Áramlat-1-en karbantartási munkálatok kezdődnek, emiatt a szállítás a vezetéken legalább tíz napra leáll. Robert Habeck szerint nem lenne meglepő, ha az oroszok valamilyen technikai problémára hivatkozva nem indítanák újra a szállítást a karbantartás után. A német alkancellár úgy fogalmazott, az orosz gáz teljes leállása Európa „Lehman Brothers-pillanata lesz”, az egész energiapiac összeomolhat, utalva a Lehman Brothers bank csődjére, amely a 2008-as világgazdasági válságot kirobbantotta.

Az természetesen csak feltételezés, hogy a karbantartás végeztével Oroszország teljesen leállítaná a gázszállítást, mindent elmond viszont az a tény, hogy a nyugati vezetők már egy világgazdasági válsággal is inkább számolnak, mintsem felvetnék a szankciók részbeni feloldását, hogy legalább a turbina visszakerüljön a helyére. Megadva a lehetőségét annak, hogy visszaálljon az Északi Áramlat-1 régi kapacitása, és időben feltöltődjenek az európai és német gáztározók.