A valós veszély a szélsőbal térnyerése

– Lehet, hogy most is figyelik? Nem tart attól, hogy Budapesten is követik?

– Félni nem félek, bár teljesen kizárni nem tudom. Tudni kell, hogy óriási eszköz-, pénz- és egyéb erőforrásigénye van annak, hogy valakit a nap huszonnégy órájában, a hét hét napján lehallgassanak. Nem tudom elképzelni, hogy az alkotmányvédelmi hivatal olyan buta volna, hogy ekkora energiát, pénzt és időt fordítson az én személyemre.

– Mit gondol arról, úgy is, mint a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi elnöke, hogy a német hírszerzés megfigyelése alá vonta? Az a hivatal figyeli meg, amelyet korábban vezetett?

– Botrányosnak és felháborítónak tartom ezt az eljárást. A második világháború óta nyugati országokban, szabad demokráciákban ilyenre nem volt példa. Ami ellenem folyik, az jogellenes. Nem szolgáltattam semmilyen alapot arra, hogy jobboldali szélsőségesnek soroljanak be. Németországban törvény tiltja a magánszemélyek hírszerzési eszközökkel történő megfigyelését.

– Kiket szabad ily módon megfigyelni?

– A törvények értelmében terrorszervezeteket, bűnbandákat, egyéb szervezeteket, amelyek veszélyt jelentenek az alkotmányos rendre. Magánszemélyeket nem, az alapvetően a rendőrség feladata. Kivételt ez alól csak terroristák vagy a hozzájuk hasonlóan veszélyes elemek jelentenek, és csak abban az esetben, ha a közvetlen veszély bizonyos foka fennáll. Azért van így, mert az alkotmányos rendre veszélyt alapvetően szervezetek jelentenek, nem pedig magánszemélyek.

– Önt tehát magánszemélyként tartják megfigyelés alatt?

– Kénytelen vagyok ebből kiindulni, mivel sem az Értékek Uniója (WerteUnion, WU), sem az ADAC (Általános Német Automobilklub) vagy az ezekhez hasonló egyéb szervezetek, amelyeknek szintén tagja vagyok, nem alkotmányellenesek. Nem hiszem, hogy a német autóklubban, egy sportegyesületben vagy a CDU-ban korábban betöltött szerepem miatt figyelnének meg.

– Akkor miért?

– Azért, mert az ellenfelük vagyok és köztudott, hogy napokon belül párttá alakítom a WU-t, amely korábban a CDU berkein belül működött, és világos célja a jelenlegi kormány leváltása.

– A WerteUnion korábban a CDU-n belül, annak egy platformjaként politizált. Miért válik ki most a CDU-ból?

– Az Értékek Uniója hét évvel ezelőtt, a Merkel-kormány idején 2017-ben egyesületként jött létre a CDU és a CSU azon tagjaiból, akik nem értettek egyet a kancellár migrációs politikájával és a párt egyre baloldalibb irányvonalával.

– Akkoriban még az Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke volt. Mely hibák köthetők Angela Merkelhez?

– Hibák nem voltak, mert azt lehet hibának nevezni, amit valaki véletlenül követ el, nem pedig szándékosan. Jómagam nagyjából öt éven keresztül álltam a titkosszolgálat vezetőjeként szorosabb munkakapcsolatban Merkellel, és többször vitába keveredtünk. Keményen kritizáltam 2015-ben, sőt már azelőtt is a kancellár migrációs politikáját. Jogász vagyok, a belügyminisztériumban mi készítettük elő többek között a bevándorlással kapcsolatos törvényeket, és pontosan tudom, hogy hol lépte túl a hatáskörét, illetve a törvényes kereteket.

– Elárulja nekünk?

– Nem volt joga például ellenőrizetlenül beengedni milliókat az országba. A menedékjog politikai üldözött egyénekre vonatkozik, és nem jelenti százezrek vagy akár milliók tömeges felvételét. Ez ügyben szándékos alkotmány- és törvénysértést követett el, amikor jóváhagyta, hogy illegálisan beutazzanak az országba. Az volt a helyes, amit Magyarország csinált, hogy lezárta a határt és nekünk, németeknek hálásnak kellene lenni ezért. Kétszeres hálával tartozunk, egyrészt az 1989-es határnyitásért, másrészt a 2015-ben megépített határkerítésért. Szégyen, ahogy a német kormány Magyarországot kezeli. Az atomerőművek bezárása véleményem szerint ugyancsak szándékos volt, nem lehet egyszerű hibának tekinteni. Az ország energiaellátásának veszélyeztetése tudatos cselekedet. Személyesen felelős emellett Merkel azért, hogy Németország számos meghatározó területe az oktatásügytől a társadalom-, a gazdaság- és a külpolitikán át a migrációs politikáig szabadesés módjára zuhan. Amikor Friedrich Merzet 2018-ban megválasztottuk, abban reménykedtünk, hogy az ő vezetésével bekövetkezhet a politikai fordulat a CDU-ban.

– Mégpedig?

– Azt reméltük, hogy azt az irányt, amelyet Angela Merkel kijelölt, Friedrich Merz meg fogja változtatni.

– Mikben kellett volna alapvetően változtatnia?

– Merkel a CDU-ból baloldali pártot csinált. A CDU a mi felfogásunk szerint ma már nem polgári konzervatív, és nem is liberális erő, hanem egy szocialista párt. Friedrich Merzet a WU abban a reményben támogatta, hogy megállítja és visszafordítja a párt balratolódását. Az ő személyében láttuk az utolsó esélyt. De kiderült, hogy Merz nem fogja megtenni a szükséges reformlépéseket, hanem ő is a baloldali erőkkel, az SPD-vel, a Zöldekkel, sőt részben a posztkommunista SED utódpártjával, a Linkével képzeli el a folytatást. Ma már nyilvánvaló, hogy ebből nem lesz politikai fordulat. A CDU elveszett.

– Mi vezetett közvetlenül az ön 2018-as leváltásához?

– Egy fiatalembert megöltek Chemnitzben a városi fesztiválon. Ugyanezen a napon tüntetést, illetve csendes gyászmenetet tartottak a városban. Másnap a helyi televízió híradója, a Tagesschau arról számolt be, hogy migránsok elleni hajtóvadászatot rendeztek Chemnitzben. A kormány is erről beszélt. A titkosszolgálatnak, amelyet akkor én vezettem, illetve a rendőrségnek sem volt ilyenről tudomása. A Tagesschau egy videóval támasztotta alá az értesüléseit, amely fölé odaírta, hogy „embervadászat Chemnitzben”. Csakhogy a videót az Antifa készítette. A felvételen semmiféle hajtóvadászat nem látható, csak két férfi lökdösődése. Miután kétségbe vontam az Antifa-videó hitelességét, elvesztettem az állásomat.

– Hogy élte meg?

– Elképesztő volt. Az, hogy az állami televízió mértékadó munkatársai együttműködjenek az Antifával, és a hazugságból valóságot, az igazságból hazugságot gyártsanak, szerintem óriási botrány. Ez 2018-ban történt, és nem az volt a legrosszabb, hogy menesztettek. Titkosszolgálati vezetőként ezzel mindig számolni kell. Megdöbbentő volt számomra az a felismerés, hogy a politika és a média együtt képesek elferdíteni a tényeket, és a társadalom jelentős része hisz nekik.

– Ma mi a helyzet?

– Az elmúlt években kénytelen voltam megállapítani, hogy a valóság átírására való törekvés még inkább felerősödött. Példa erre a koronavírus-járvány vagy a szélsőjobboldali veszéllyel való fenyegetőzés. Ilyen volt a közelmúltban tartott jobboldali informális találkozó, amelyet az 1942-es wannsee-i konferenciához hasonlítottak (a zsidókérdés végső megoldásának terve – a szerk.), és arról számoltak be a német médiában, hogy ezen a találkozón CDU-s és AfD-s körökhöz tartozó vállalkozók emberek millióinak deportálásáról döntöttek!

– Nem hangzott el ilyesmi?

– Színtiszta kitaláció, olyan emberek agyszüleménye, akik magukat újságírónak tartják, miközben valójában szélsőbaloldali aktivisták, akiket nemzetközi alapítványok és szervezetek mellett a szövetségi kormány is pénzel, hogy politikai ellenségképet gyártsanak a jobboldallal szemben.

– Sokak számára itt, Magyarországon az a megdöbbentő, hogy Németországban az emberek jó része még mindig hitelt ad az ilyen tudósításoknak. Mi az oka ennek?

– Nem lehet általánosítani. Vegyük például az ötvenes éveikben járó keletnémeteket. Ők ezt ismerik, mert egyszer már átélték az NDK-ban. Az ország nyugati felében viszont kevesebbet foglalkoztak a politikával, és korábban nem volt okuk megkérdőjelezni prominens lapok hitelességét. Így este nyolckor megnézik a híradót, és nem veszik észre, hogy ez a híradó már nem ugyanaz a híradó, mint harminc éve. Felnőtt egy új újságíró-generáció, és létrejött egy egészen más politikai irányvonal. Ma már egyre többen ismerik fel a híradásokban a politikai propagandát. Tulajdonképpen hálásnak kell lennem, hogy a hírszerzés megfigyel, mert ez is sokaknak felnyitotta a szemét.

– Mi vezetett odáig, hogy a WU meghozza a döntést: kiválik a CDU–CSU-ból, és önálló pártként száll ringbe?

– Nem volt könnyű eljutni ide. Jómagam 1978 óta vagyok a CDU tagja, először a párt ifjúsági szervezetébe léptem be. Azóta csaknem fél évszázad telt el. Helmut Kohl 1998-as kampányát személyesen támogattam, 2021-ben a szövetségi választáson a CDU jelöltje voltam. Párttársaimhoz hasonlóan nekem is nehezemre esett kimondani, hogy megyünk. Most jött el az idő, a társadalmi közhangulat változást akar, Friedrich Merz pedig nem vállalja fel az ellenzék vezetőjének szerepét.

– Hogy viselkedik?

– Először ellenzi a jelzőlámpás kormány terveit, aztán mégis mindenbe belemegy, legyen szó női kvótáról, gendernyelvről, energiapolitikáról vagy szociális segélyről. Merz nem tud nemet mondani. A tőle elvárható legnagyobb ellenzéki teljesítmény az „igen, de”. Németországnak viszont arra van szüksége, hogy az ellenzék nemet mondjon, világos nemet. Január 20-ai taggyűlésünkön a tagok 95 százaléka a kiválás mellett döntött. Magam is meglepődtem az eredményen.

– Mikor lesz az első megmérettetés?

– Az őszi kelet-németországi tartományi választásokon. Szeretnénk jó eredményeket elérni.

– Kikkel szándékoznak együttműködni?

– Alapvetően mindenkivel tárgyalni fogunk, mindenkit meghallgatunk, ha koalíciós egyeztetésekre kerül sor. Az én felfogásom szerint demokráciában nem zárható ki a tárgyalás egyetlen másik párttal sem.

– Az AfD-vel sem?

– Senkivel. Az más kérdés, hogy végül kivel tudunk megállapodni. Számomra a demokrácia ott ér véget, ha valaki meg sem kísérli, hogy a saját álláspontjáról meggyőzzön másokat. Ez a legnagyobb gondom a CDU-val és Friedrich Merzcel. Egy kereszténydemokrata pártnak különösen is ezt kellene tennie. Jézus sem mondta, hogy nem áll szóba a vámszedőkkel. A CDU ilyen értelemben szívhalott, de agyhalott is, mert a szocializmust támogatja ahelyett, hogy harcolna ellene.

– Az AfD harcol, de annak következményei vannak. Megfigyelés, a párt betiltásának kilátásba helyezése. Valóban ekkora veszély Németországban a szélsőjobb?

– Meggyőződésem, hogy a szélsőjobboldali veszély a baloldal által felnagyított fantom. A valós veszély a szélsőbal térnyerése, amely már megjelenik a kormánypártok soraiban, vezető politikusok színeiben. A Zöldek egyértelműen szélsőbaloldaliak, nyíltan beismerik, hogy fel akarják számolni az államot és a jelenlegi status quót. Számukra a klímavédelem az első, azután második helyen is a klímavédelem áll. Ezt követi a szociális igazságszolgáltatás. A mi felfogásunk szerint viszont nem a klíma az első, hanem az emberek. Az alapjogok és a szabadság. A Zöldek nem egyéb, mint egy túlideologizált politikai szekta. Véleményem szerint Angela Merkel is e szektához tartozott. Egyik előadásában a transzformációról beszélt, az átalakítás szükségességéről. Úgy hangzott, mint egy politikai hitvallás. Merkel közelebb állt a Zöldekhez, mint a CDU-hoz.

– Mit gondol, meddig marad a jelzőlámpa kormányon?

– A szövetségi választásig, tehát 2025-ig biztosan. Jelenleg egyik koalíciós partnernek sem érdeke, hogy kilépjen a koalícióból. Az FDP támogatottsága küszöb alatti, Scholz kancellár nem kapna még egy miniszteri széket sem, ha kitáncolna a koalícióból. A Zöldeknek pedig még sok tervük van: Németország nagy ökoszocialista átalakítása, amelynek még csak az elején tartanak. Az SPD és a Zöldek nyíltan beszélnek arról, hogy háborús gazdaságot akarnak kiépíteni.

– Boris Pistorius az egész német társadalmat háborúképessé akarja tenni, az ember azt hiszi, hogy rosszul hall! Mi áll e terv hátterében?

– Szerintem Pistoriusnak fogalma sincs a Bundeswehr működéséről, de az elődei sem voltak különbek. A Német Szövetségi Köztársaság nem háborúképes. Merkel alatt szándékosan leépítették a Bundeswehrt, amely a külföldi missziókra koncentrált, miközben elvesztette a védelmi képességeit. Túl kevés a technikai felszerelés, szándékosan kispórolták a német haderőből az erőforrásokat. Emellett a Bundeswehr morálisan is megrogyott. Ezzel párhuzamosan a polgári védelmet is leépítették. Nincsenek atombunkerek, kormányzati atombunker sincs, legfeljebb néhány magán. Nincsenek hadikórházak, nincs megszervezve a szükségellátás. Tudatosan alakították át Németországot egy olyan országgá, amelyben mindig szépen süt a nap. Az, hogy ebből a helyzetből kiindulva háborúképessé akarják tenni Németországot, meglehetősen naiv elképzelés, és óriási összegekbe kerül. A szövetségi kormány túlköltekezéseit legutóbb az alkotmánybíróságnak kellett megállítania. De azt hiszem, újra meg fogják próbálni, hogy valamilyen módon megkerüljék az adósságféket. Ehhez egy háborús gazdaság jó alapot szolgáltathat.

– A CDU-ból vajon hányan követik majd önöket az Értékek Uniójába?

– Nagyon sok támogatást kapunk. Január elején egyesületként négyezres tagsággal rendelkeztünk. Azóta az új belépők száma meghaladta az ötezret. Véleményem szerint nem is annyira a tagok száma a döntő. Inkább a választóinkra építünk. Célunk nem az ellenzéki szerep, egyértelmű célom a kormányzás.