A változás szele

Geert Wilders az európai politika egyik legellentmondásosabb figurája. Noha a 60 éves politikus a konzervatív és katolikus Limburg tartomány egy kisvárosából származik, karaktere meglehetősen kozmopolita: anyai ágról indonéz felmenői vannak, korábban egy izraeli kibucban dolgozott, felesége pedig magyar. Képviselői pályafutását 1998-ban a jobbközép-liberális VVD-ben kezdte, majd 2004-ben kivált, és egyszemélyes frakciót alapított. Karrierjét javarészt Pim Fortuynnek, az Élhető Hollandia nevű bevándorlásellenes párt alapítójának köszönheti. Fortuyn a rasszizmus vádját következetesen visszautasította, és büszkén hirdette, hogy bár homoszexuálisként szeret marokkói férfiakkal szexuális kapcsolatba lépni, az iszlámot nem tartja kompatibilisnak a holland kultúrával, már csak azért sem, mert radikális hollandiai imámok a homoszexuálisok ellen uszították híveiket. Pim Fortuynt azonban egy baloldali állatvédő aktivista meggyilkolta, a politikai űrt pedig pedig Geert Wilders és az által alapított Szabadságpárt töltötte be.

Bár Wilders az elmúlt években nagy barátja lett Magyarországnak és Orbán Viktornak, méltatóan beszélt a magyar család- és bevándorláspolitikáról, szkeptikus a klímaőrülettel és Ukrajna nyugati támogatásával szemben, fontos leszögezni: Wilders nem a holland Orbán Viktor. Sokkal inkább a holland Torgyán József. Egy olyan politikus, akinek karaktere alapvetően idegen a holland politikai és társadalmi kultúrától. Pályafutása ellentmondásokkal teli: korábban élesen bírálta Pim Fortuyn iszlámkritikus kijelentéseit, később viszont pártelnökként azokat nemhogy átvette, de olyan vulgáris módon pörgette túl, ami a legtöbb, egyébként bevándorlásellenes hollandnak is sok volt már. 2012-ben még telefonos forróvonalat hozott létre azon hollandok számára, akik az olcsó lengyel, magyar és cseh dolgozók miatt elvesztették munkájukat, nem sokkal később már a kelet-európai bevándorlást szorgalmazta volna. Rosszul rezonált a történelme során a tengerrel élet-halál harcot vívó országban Wilders klímaváltozással kapcsolatos szkepticizmusa, valamint az is, hogy programjában meghirdette: a brexit negatív tapasztalatai ellenére kiléptetné Hollandiát az Európai Unióból.

Ezeknél is visszatetszőbb volt a hollandok szemében, hogy politikai pályafutásának több mint két évtizedében – a más politikusokkal való összecsapásokat leszámítva – nem vállalt nyilvános vitát, a szervezetet tanácsadók szűk körével közösen vezeti. Márpedig az egalitárius holland kultúrában az átláthatóság, a közös döntéshozatal és a kompromisszumkészség mindennél fontosabb. Mindezek miatt noha az évek során a Szabadságpárt támogatottsága 10-15 százalékra nőtt, a többi politikai erő nem volt hajlandó koalíciót kötni vele.

Nem túlzás, hosszú évekig Geert Wilders személye volt a legfőbb akadály azelőtt, hogy a bevándorlásellenes erők kormányra jussanak Hollandiában. Pedig igény lett volna rá. Amikor 2016-ban színre lépett a magát Wilders szöges ellentéteként pozicionáló, de legalább annyira bevándorlásellenes Thierry Baudet, pártja, a Fórum a Demokráciáért hamar a Szabadságpárt legfőbb vetélytársa lett. A Fórum azonban szétszakadt, így a terep újra Wildersé lett, ő pedig ismét a bevándorlásellenes erők vezérévé vált.

Hollandiába először az 1960-as években érkeztek török és marokkói vendégmunkások, akiket 1975-ben Suriname függetlenné válásával a közép-amerikaiak követtek. Ma az Európán kívüli bevándorlók 1,7 millió fővel a lakosságnak tíz százalékát teszik ki. Noha a többi nyugati országhoz képest jól sikerült az integráció, a régi bevándorlók körében a bűnözési és munkanélküliségi ráta folyamatos csökkenést mutat, a fiatalok pedig már hollandul beszélnek egymás közt, a bevándorlás forró téma maradt. A társadalmat megdöbbentette, amikor 2004-ben egy radikalizálódott másodgenerációs marokkói bevándorló meggyilkolta az iszlámkritikus filmrendezőt, Theo van Goghot, illetve amikor egy évtizeddel később 260 holland állampolgár csatlakozott az Iszlám Államhoz. Ugyancsak aggodalmakat kelt időről időre, hogy Törökország különböző eszközökkel próbálja mozgósítani a törököket.

A problémák ellenére a hollandok mára megszokták a régóta köztük élő külföldieket. Az elmúlt évek során megnövekedő migráció azonban már komoly aggodalmakat kelt bennük. 2022-ben 403 ezren érkeztek az országba, és 179 ezren távoztak. Az érkezők között az ukránok voltak a legtöbben 108 ezer fővel. Az évek óta tartó intenzív bevándorlás miatt az országban lakhatási válság alakult ki, melynek rendezéséhez 390 ezer új ingatlanra volna azonnal szükség. Jelentősen megnőtt a szír és afgán menedékkérők száma is, miután eddigi célországuk, Németország és Svédország szigorításokat vezetett be. Az elmúlt évtized során a frissen érkezőknek 11 százaléka volt menedékkérő, akiknek nagy része – a korábbi bevándorlókkal ellentétben – meg sem próbál beilleszkedni. Az elmúlt években a közösségi médiában sorra jelentek meg a botrányos felvételek, amelyeken migránsok az utcákon balhéznak, vagy épp kritizálják a befogadóközpontokban kapott kosztot.

A bevándorlás kérdése 2023 nyarán aztán a kormánykoalíciót is szétfeszítette. A Mark Rutte vezette VVD és a kereszténydemokrata CDA szigorítani szerette volna a bevándorlók családegyesítését, a szocialista D66 és a keresztény-liberális CU azonban ellenezte ezt. A kormány lemondott, és előre hozott választásokat írtak ki. A kampány során Geert Wilders foglalkozott a leghatásosabban a bevándorlás kérdésével.

Előretörését viszont leginkább annak köszönheti, hogy Mark Rutte, aki Orbán Viktor mellett a legrégebb óta szolgáló európai miniszterelnök volt, és aki karakterében nála jóval közelebb áll a holland néplélekhez, befejezte belpolitikai pályafutását. Így valamennyi között Wilders maradt a legjobb retorikai adottságokkal bíró pártvezető. Ezt felismerve politikai pályafutása során először nyilvános vitákat is vállalni kezdett. Félretette iszlámellenes álláspontjait is, mondván, jelenleg foltosabb kérdések vannak terítéken, és kijelentette, hogy megválasztása esetén „minden holland állampolgár miniszterelnöke” lenne. Végül a holland média már nem nevén, hanem „Geert Milders” (Mérsékelt Geerd) néven kezdte emlegetni.

Wilders bejelentette: kormányozni készül. Ehhez azonban a törvényhozás 150 székéből 76-ot kell megszereznie, koalíciót kötve más pártokkal. A VVD élén Mark Ruttét váltó Dilan Yeşilgöz közölte, hogy nem hajlandó Wilderssel koalícióra lépni, de kívülről támogatná. Ezzel optimális esetben létrejöhetne egy szövetség a koalíciótól el nem zárkózó Pieter Omtzigt vezette NSC és Wilders Szabadságpártja között. Nem kizárt azonban egy Wilders-ellenes nagykoalíció sem. Tekintve, hogy a kormányalapítás legutóbb 299 napig tartott, most is hosszú menetre lehet számítani. Egy azonban biztos: ha a pártok fel akarják tartóztatni Wilderst, kénytelenek lesznek meghallani a hollandok szavát, és gátat vetni a tömeges bevándorlásnak. n