A vég egyelőre elmarad

Mindjárt a legelején, egy pódiumbeszélgetés több száz hallgatója előtt világossá tette a rendezvény házigazdája, az Egyesült Arab Emírségek minisztere, Szultan Ahmed al-Dzsaber, hogy a fosszilis tüzelőanyagok nélkül a világra szegénység vár.

„Beleegyeztem, hogy eljövök erre a találkozóra, hogy józan és érett beszélgetést folytassak. Semmiképp nem csatlakozom semmiféle vészjósló vitához. Nem létezik olyan tudomány vagy forgatókönyv, amely szerint a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonásával teljesíthető lenne a másfél Celsius-fokos klímacél. A fosszilis tüzelőanyagok elhagyása nem teszi lehetővé a fenntartható fejlődést, hacsak nem akarjuk, hogy a világ lakossága újra barlangokban lakjon…” E szavakkal lepte meg a hallgatóságát a házigazda miniszter, amiről perceken belül értesült a klímacsúcs mind a 80 ezer résztvevője, és azonnal felkapta a világsajtó.

Ezzel Al-Dzsaber két nagyon fontos alapigazságot fektetett le. Az első, hogy az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátásnak a természetes klímaváltozásra rárakódó hatását, annak számszerűsített és hitelesített mértékét a tudomány eddig még nem tudta bemutatni, következésképp nem állítható, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az antropogén szén-dioxid-kibocsátás okozza. A másik, hogy a fosszilis tüzelőanyagok részesedése a globális energiamixben még ma is közel nyolcvanszázalékos, ezért kivonásuk energiaválságba és szegénységbe taszítaná a világot, amit a miniszter úgy fogalmazott meg, hogy az emberiség visszasüllyedne a kőkorszakba.

Szultan Ahmed al-Dzsaber kijelentésére felbolydult a világsajtó, ám a találkozón szintén részt vevő Sebastian Kurz volt osztrák kancellár (ÖVP) stílusosan még olajat is öntött a tűzre, amikor az X-en, a Facebookon és az Instagramon közös fotót posztolt az újhullámos klímavédők által rögtön klímatagadónak bélyegzett házigazdával. Az úgynevezett klímavédők gyorsan pániküzemmódra kapcsoltak. A bajorországi Zöldek pártelnöke, Katharina Schulze videóklipben jelentette be, hogy „lángol a Föld”. A természet fintora, hogy ugyanekkor Bajorországban félméteres hó esett, összeomlott a közlekedés, leállt a vasúti forgalom és szünetelt a légi közlekedés Münchenben. Egy magánrepülő épp a felmelegedésről szóló konferenciára tartott volna, de felszállni már nem tudott, a hótól megrogyott gép fara ugyanis ráfagyott a kifutópályára.

Schulze asszony hőhullámait már csak Luisa Neubauernek, az ismert német klímaaktivistának sikerült überelnie: azon háborodott fel, hogy melege volt a sivatagi országban. Állítása szerint „7000 fok” van az Emírségekben! Végiggondolta vajon, hogy mit beszél? A 7000 fok ezerrel több, mint a Nap felszínének hőmérséklete Kelvinben…

Aztán jött a hideg zuhany: a nagy várakozásokat csalódás követte, miután elkészült a zárónyilatkozat, amely nem tartalmazta a fosszilis tüzelőanyagok kötelező érvényű kivezetését. Az EU miniszterei, élükön Annalena Baerbock német külügyminiszterrel közölték, hogy távoznak a konferenciáról, ha nem módosítják a szöveget. A záró napra tehát nem sikerült kompromisszumra jutni, a találkozót meghosszabbították, a vita tovább éleződött.

Úsznak az olajban

A fosszilis tüzelőanyagok teljes kivonása különösen a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjait érintené érzékenyen, ezért a vétót is kilátásba helyezték. A házigazda Egyesült Arab Emírségek kőolaj-kitermelése alapján a világon a hetedik. A rangsort az Egyesült Államok vezeti, a második Oroszország. Őket Szaúd-Arábia, Kanada, Irak és Kína követi. A lakosságarányos, egymillió főre jutó napi 333 hordóval az Egyesült Arab Emírségek a harmadik, Szaúd-Arábia az ötödik helyezett. Az egy főre jutó kitermelési világrangsor élén Kuvait található, GDP-je fele az olajiparhoz kötődik. A házigazda Dubaj önmagában napi 240 ezer hordó olajat és jelentős mennyiségű gázt termel.

Sokáig azt hitték, és a köztudatban is ez terjedt el, hogy viszonylag rövid időn belül, körülbelül két-három évtized múlva a világ olajkészletei kifogynak. Az Egyesült Arab Emírségek is ebben a tudatban élt.

– Nagyapám tevén ült, az apám is. Én Mercedesszel járok. A fiam Land Roverrel, és az unokám is azzal jár majd. De a dédunokám minden bizonnyal visszaül a tevére – jegyezte meg egy ízben Dubaj uralkodója, Muhammad bin Rasid al-Maktum az emírség olajkészletének végessége tudatában.

De vajon meddig elég az olaj Dubajban? A jelenlegi becslések szerint a meglévő kitermelés mellett is legalább negyven évre vagy még tovább. Az évtizedeken át uralkodó általános nézet, amely szerint a Föld olajkészletei rövid időn belül kifogynak, megdőlt. A német Szövetségi Földtudományi és Természetierőforrás-intézet (BGR) adatai épp az ellenkezőjét mutatják: a meglévő olajtartalék világszerte legalább 244 milliárd tonna, minden korábbinál több. A British Petrol (BP) szerint 2050-re hússzor annyi tartalék halmozódhat fel, mint amennyire szükségünk van, belátható időn belül tehát a világ energiaszükségleteinek kielégítésére szolgáló erőforrások nem fogynak ki.

– A meglévő és kialakulóban levő technológiák segítségével gazdag és hozzáférhető erőforrásokkal rendelkezünk, hogy kielégítsük a világ szükségleteit 2050-ig és azon túl is – állítja Bob Dudley, a BP vezérigazgatója a Technology Outlook bevezetőjében.

A fosszilis tüzelőanyagok vége tehát ma már mítosz. Ezért Párizsban a világ országai megegyeztek a másfél fokos klímacélban, amiről mára nyilvánvaló, hogy nemcsak tarthatatlan, de ellenőrizhetetlen is. Az olajexportáló országok, élükön Szaúd-Arábiával mindent megtettek annak érdekében, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének elfogadását megakadályozzák. Végül kompromisszumos megállapodás született, amelyet inkább lehet politikai nyilatkozatnak tekinteni, mint konkrét vállalásnak. Szövege felszólítja a világ országait „a fosszilis tüzelőanyagoktól való igazságos, rendezett és méltányos megválásra… annak érdekében, hogy a tudomány javaslatának megfelelően 2050-re elérhető legyen a nettó nulla részarányuk”.

A dokumentum 2030-ig a megújuló energiakapacitás megháromszorozását is szorgalmazza világviszonylatban, valamint sürgeti a szénfelhasználás csökkentésére irányuló erőfeszítéseknek, illetve a szén-dioxid-termelő iparágakban a leválasztást és tárolást lehetővé tevő technológiák fejlesztésének a felgyorsítását. A megállapodás ideiglenesen szemet huny a gáz, a szén-dioxid leválasztása és tárolása, illetve az atomenergia fölött. A klímaharcosok emiatt csalódottak, egyedül annak örülnek, hogy a fosszilis jelző bekerült a zárónyilatkozat szövegébe. A reakciók közül figyelemre méltó a szaúdi energiaügyi miniszter, Abd al-Azíz bin Szalmán szaúdi herceg nyilatkozata, amelyben leszögezi, hogy a megállapodás nem befolyásolja a királyság szénhidrogén-javainak exportját vagy értékesítési képességeit. Hozzáteszi, hogy országa és az Egyesült Arab Emírségek között teljes az együttműködés és a koordináció.

Közhely, de igaz, hogy végül minden megállapodás annyit ér, amennyit a felek betartanak belőle. Kína a konferencián kompromisszumos megoldást sürgetett, és aggályait fejezte ki az olajtermelésből élő országok jövőjét illetően. Támogatta ugyanakkor, hogy 2030-ig megháromszorozzák a megújuló energiaforrásokat. A világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója és második legnagyobb gazdasága jelentős mértékben támaszkodik a szénre, emellett a világ legnagyobb olajimportőre. A megállapodást a kínai delegáció nem kommentálta, annyit közöltek, hogy még vizsgálják a szöveget.

A vég kezdete

A német küldöttség vezetőjének, Annalena Baerbock külügyminiszternek saját bevallása szerint nagy kő esett le a szívéről, amikor a zárónyilatkozatba bekerült a fosszilis tüzelőanyagoktól való fokozatos megválás a globális kompromisszum érdekében. Szó szerint azt találta mondani, hogy nagyon örül, mert ez a vég kezdete…

És valóban: 2024 januárjától Németországban életbe lépett az új fűtési törvény (népnyelven a fűtőkalapács), amely szerint az új építésű lakóingatlanok fűtését gáz vagy háztartási tüzelőolaj helyett legkevesebb 65 százalékban úgynevezett zöldenergiával, például hőszivattyúval kell megoldani, és előbb-utóbb a régiekre is hasonló sors vár. A drámaian növekvő energiaárak és építési-felújítási költségek mellett az új jogszabály megfizethetetlen terhet ró az ingatlantulajdonosokra.

Közben az utolsó három atomerőmű leállítását követően a tavalyi 7,2 milliárd kilowattóra áramimport több mint a négyszeresére, 30,6 milliárdra nőtt. Ez 30,8 százalékos importtöbblet, miközben az exportált áram mennyisége 18 százalékkal csökkent. A fenti számsor az utolsó három atomerőmű leállításának közvetlen mérlege. A kancellár ennek ellenére ellentmondást nem tűrően bejelentette, hogy az atomnak vége. Tette ezt azután, hogy a bajor miniszterelnök, Markus Söder (CSU) a klímacsúcs szellemében új atomerőművek építését sürgette.

Igazunk lett

A Dubajban megrendezett klímakonferencián négy kontinens 22 országa nyilatkozatot írt alá az atomenergia-felhasználás volumenének 2050-ig történő megháromszorozásáról. Az aláíró 22 ország között ott volt az USA, Kanada, Nagy-Britannia, a házigazda Egyesült Arab Emírségek, illetve az EU nagy része, köztük hazánk. Az aláíróktól függetlenül Oroszország is bejelentette, hogy háromszorosára szeretné növelni nukleáris kapacitását 2050-re.

Az aláírók kötelezettséget vállaltak az atomenergiába történő beruházások mobilizálására, felkérték a Világbankot és a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy ösztönözzék az atomenergia finanszírozását, és hangsúlyozták annak fontosságát, hogy amennyiben műszakilag lehetséges és gazdaságilag hatékony, hosszabbítsák meg a meglévő atomerőművek élettartamát. Számunkra ez volt a COP28 legfontosabb hozadéka.