Az északi álom véget ért. A híresen liberális skandináv országok bezárják kapuikat a migránsok előtt. A bevándorlásellenes politikai erők erősödése miatt immár a jobbközép és szocialista pártok sem foghatják be füleiket a nép hangja előtt. A dán, finn, norvég és svéd kormányok így sorra nyesnek vissza a korábban bőkezű támogatásokból, és a letelepedés feltételeit is szigorítják.

Drámai pillanatoknak lehettek tanúi a svéd tévénézők a múlt héten. Åsa Romson svéd miniszterelnök-helyettes könnyeivel küszködve jelentette be sajtótájékoztatóján, hogy hazája, megadva magát a realitásoknak, jelentősen megszigorítja a menekültstátusz megadásának feltételeit. A zöldpárti politikus bánatára Svédország kapui, amelyek fél évszázada tárva-nyitva állnak a világ üldözöttjei előtt, bezárulnak. Az életbe lépő törvények értelmében a jövőben már gyorsított eljárással bírálják el a menedékkérelmeket, és azokat, akik nem minősülnek jogosultnak, kiutasítják az országból. Ezzel párhuzamosan a családegyesítések feltételeit is megnehezítik.

A 9,8 milliós Svédországba az idén – minden korábbi előrejelzést felülmúlva – 190 ezer migráns érkezett, mely arányait tekintve magasabb, mint bármelyik másik európai országban. A hullám a hideg idő beálltával sem apadt el: novemberben volt olyan nap, amikor tízezren lépték át a dán–svéd határt. Svédország nem véletlenül volt vonzó célország. A bevándorlók hagyományosan bőkezű szociális juttatásokban részesültek, amelyek mellett ingyenes képzések során vehettek részt. A liberális honosítási törvények ér­tel­mé­ben a büntetlen, 18. életévüket betöltő külföldiek mindössze ötéves ott-tartózkodás után jelentkezhettek svéd állampolgárságért, menekültek és hontalanok esetében pedig ez már négy év után is lehetséges volt. Európában szinte egyedülálló módon a jelentkezőknek nyelvvizsgát és állampolgári vizsgát sem kell tenniük.

Politikai lépéskényszer

A kormányzó szociáldemokraták elsősorban belpolitikai okokból voltak kénytelenek kitenni a MEGTELT táblát. A neonáci gyökerekkel rendelkező, de az utóbbi időkben mérsékelt jobboldalivá váló, migrációellenes Svéd Demokraták a 2014 szeptemberi választások idején elért 13 százalékról egy év leforgása alatt 25 százalékra növelték népszerűségüket, amivel mára az ország második legnagyobb politikai erőjévé lettek. A Svéd Demokraták programja frappáns választ kínál a migráció problémájára: Svédország „humanitárius szuperhatalom” imidzsének felszámolását és a migráció 95 százalékkal való mérséklését ígérik.

A radikálisok erősödése is mutatja, hogy a svédek számára egyre kevésbé vonzó a multikulturális modell. A bűnözés növekedése és az eltérő életmódok miatt a társadalom svéd és külföldi lakossága egyre inkább szegregálódik. A svédek most először szembesültek a ténnyel, hogy ha a bevándorlás a jelenlegi mértékben folytatódik, tizenöt éven belül kisebbségbe kerülnek hazájukban. A feszültségek mára odáig fokozódtak, hogy az elmúlt hónapok során ismeretlenek több menekültszállást felgyújtottak, ami miatt a hatóságok ma már nem hozzák nyilvánosságra a menedékkérők szálláshelyeit.

A közhangulat nyomására a kormányzó szociáldemokraták lépéskényszerbe kerültek. November elején Morgan Johansson bevándorlásügyi miniszter bejelentette: nem tudnak szállást biztosítani minden menekültnek, így „akiknek van fedél a feje fölött Németországban, az jobban teszi, ha ottmarad.” Ezzel egy időben a pénzügyminisztérium is bejelentette, hogy a külföldre fizetett fejlesztési segélyeknek a 60 százalékát a belföldi migrációs helyzetre kellene fordítani. Stockholm az Európai Uniót is felszólította, hogy migránsaikat osszák szét a többi tagország között. Miután a kérés süket fülekre talált, november 12-én Svédország megszigorította határainak őrizetét, ami 30 százalékkal csökkentette a migránsok számát. Svédországban egy korszak véget ért.

Korábban ébredtek

A svéd irányváltással Skandinávia utolsó liberális bástyája is ledőlt. A finn, dán és norvég kormányok már korábban szembenéztek a migráció okozta kihívásokkal, és a bevándorlásellenes politikai csoportok erősödésével. Ennek egyik jele, hogy szeptemberben Dánia sajtókampányt indított Libanonban, amellyel a szír menekülteket próbálta lebeszélni az útról, Norvégia és Finnország pedig célzott Facebook-hirdetésekkel igyekezett elérni ugyanezt.

2015-ben az 5,6 milliós Dánia – melynek migránspolitikája egyébként 2001 óta folyamatosan szigorodik – már csak húszezer bevándorlót fogadott be. A dán szavazók számára azonban már ez is soknak bizonyult: a júliusi választásokon a szélsőjobboldali Dán Néppárt a második legtöbb szavazatot szerezte meg. Talán ennek volt köszönhető, hogy szeptemberben a kisebbségből kormányzó jobbközép koalíció a korábbi 10 849-ről a felére, 5945 koronára (250 ezer forint) csökkentette a gyermektelen migránsok havi járandóságát, és szinte a lehetetlenségig megnehezítette a családegyesítéseket. A lépés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Míg a kontinensen mindenhol növekedett a migránsok száma, Dániába szeptember után az egy évvel korábbiakhoz képest kevesebben érkeztek.

Szigorít Finnország is, amely az orosz forradalom óta történelme legnagyobb migránshullámával kényszerült szembenézni az idén. Az 5,5 milliós országba, az utóbbi nyolc hónapban 11 ezer menedékkérő érkezett. Noha Finnország a menedékkérelmek hatvan százalékát visszautasítja, felmérések szerint a lakosság így is elégedetlen. Általános a vélekedés, hogy a menekültek befogadása a bűnözés növekedéséhez vezet, emellett a migránsok nem tesznek meg mindent a beilleszkedés érdekében, és befogadásuk túl költséges. A közhangulatot jól jelzi, hogy szeptemberben, amikor Kari Makinen lutheránus érsek a menekültek befogadására szólította fel a híveket, egyetlen nap leforgása alatt kétszázan léptek ki az egyházból, mondván, az iszlám érdekeit képviseli. A közvélemény nyomására a – bevándorlásellenes Igazi Finneket is magába foglaló – jobboldali kormánykoalíció szeptemberben bejelentette, az országot sújtó recesszióra való tekintettel csökkenti a menedékkérőknek juttatott, felnőttenként 316 eurós készpénzjuttatást, és a társadalmi beilleszkedési támogatásokat is megkurtítja.

Okosban Norvégiába

Viszonylag különleges helyzetben van Norvégia, ahova nem Svédországon, hanem az elsőre valószerűtlennek tűnő útvonalon, Oroszországon keresztül érkeznek a migránsok. Többségük – kihasználva az Oroszország és a közel-keleti, valamint közép-ázsiai országok között érvényben lévő vízumegyezményeket – repülővel érkezik Moszkvába, majd a norvég határhoz közeli Murmanszk városába vonatozik. Miután a norvégok gyalogosokat nem engednek át a határon, csak járműveket, a kerékpár pedig már járműnek számít, a migránsok két kerékre pattannak, és úgy gurulnak át – pesti szóhasználattal élve, okosban – a jólétbe. Az orosz hatóságok semmit nem bíznak a véletlenre: a többségben afgán és szír állampolgároknak kiutasító végzést nyomtak a kezébe, így a norvég hatóságok nem toloncolhatják őket vissza. A balkáni útvonal lassú lezárulásával egyre népszerűbb az északi irány. Míg 2014-ben még csak heten érkeztek, 2015-ben már több mint ötezer migráns kerekezett át Oroszországból Norvégiába. Válaszul Oslo is szigorított a korábbi liberális bevándorláspolitikán. Novemberben a menedékkérőknek folyósított juttatások 20 százalékkal való csökkentéséről döntöttek, az ideiglenes tartózkodási engedélyre való várakozási időt az eddigi háromról öt évre növelték, és törvényt hoztak, amelynek értelmében hazaküldhetik azokat, akiknek hazájában időközben javul a biztonsági helyzet.

Kanadai szűrők

De nem csak Európa változik. Az északi álom a tengerentúlon is véget ért. A korábban szinte mindenkit, köztük a közép-európai romákat is befogadó Ka­nada újragondolja migránspolitikáját. A no­vem­berben hatalomra lépő kanadai kormány még huszonötezer szíriai menekült befogadását ígérte. A párizsi merényletek miatt ezt a számot most tízezerre mérsékelték, és az eredetileg január elsejére kitűzött időpont helyett már február végéig kell várniuk a szerencséseknek új életük elkezdésére, akiknek addig szigorú biztonsági szűréseken kell keresztülesniük. További szigorításként Kanada csakis családosokat, valamint egyedülálló homoszexuális férfiakat hajlandó beengedni, ezzel védve ki a radikális iszlamisták beszivárgásának a lehetőségét. A kapuk tehát immár a legliberálisabb országokban is bezárulnak. A jóléti társadalmak, éppen jólétük megőrzése érdekében, zárt erődökké válnak a külvilág számára.

Sayfo Omar