Az újabban ismét csak birodalmak temetőjeként emlegetett Afganisztánból nyugtalanító hírek jönnek, a szövetséges erők újabb és újabb emberveszteségei pedig egyre kevésbé érik el a hírérték küszöbét. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek meg kell birkózniuk a súlyosbodó pakisztáni helyzettel is, a hegyvidékeken szerveződő tálibokkal, valamint Aszif Zadari elnök egyre növekvő Amerika-ellenességével. Félő, hogy a közép-ázsiai hadszíntér egyre inkább maga alá temeti az amerikai erőket.

Számos kérdést rejt a szomszédos Irán is, ahol a kormányellenes tüntetők napról napra radikalizálódnak. A perzsa ország olyan társadalmi válság elé néz, amilyenre az 1979-es iszlám forradalom óta nem volt példa. Az Egyesült Államok eddig igyekezett a lehető legóvatosabban viszonyulni a kérdéshez, tudván, hogy Ahmadinedzsádnak úgy kell a külső konfliktus, mint egy falat kenyér. Kérdés, hogy az amerikai elnök hű tud-e maradni kissé orwelli Nobel-békedíjához.

Az iraki csapatkivonás ütemterve mindenesetre eldőlt: augusztus végéig távoznak az amerikai harcoló egységek, 2011 végére pedig minden amerikai katona elhagyja az országot. Mint a politikában semmi, persze ez sem biztos. Irakban ugyanis március 7-én parlamenti választásokat tartanak, amelyet „a demokrácia főpróbájaként” értékel mindenki, a virágzó korrupció és a továbbra is rendszeres merényletek azonban erősen megkérdőjelezik a békés hatalomátadás esélyét.

Az új frontok árnyékában a nyugati–muszlim viszonyban eddig origónak tartott palesztin–izraeli konfliktus egyre inkább aprócska részletté zsugorodik.

Igencsak kényelmes helyzet ez az izraeli vezetés számára, mely Obama elnök változó politikája miatt egyre kevésbé számíthat a régi vágású amerikai cionista lobbicsoportok támogatására. Izrael a rá nehezedő nemzetközi nyomás miatt drasztikus lépésekre kényszerülhet az új évben. Az illegális telepek felszámolása persze nem lehetséges széles körű politikai támogatottság nélkül, nem csoda, hogy Benjamin Netanjahu nagykoalíciót ajánlott a brit bíróság által háborús bűnösnek ítélt Kadima-párti Tzipi Livininek. Amíg persze a palesztin megosztottság fennáll, Tel-Aviv teljes joggal tárhatja szét karját, mondván, nincs kivel tárgyalóasztalhoz ülnie. Tárgyalni persze kell valakivel, így minden bizonnyal felértékelődik a palesztin frakciók nagy pártfogójának, Szíriának a szerepe. Damaszkusz, amely egyre az európai uniós álmait láthatóan sutba vető és Izraellel való barátságát feladó Törökországgal épülő-javuló kapcsolatainak hála, egyre erősebb alkupozícióval rendelkezik a térségben. Nem véletlen talán, hogy éppen mostanság újultak ki a zavargások Törökország kurdok lakta régióiban.

2010-ben a terror szele várhatóan újra belengi a fejlett világot. Az óév utolsó napjaiban jött a hír, miszerint egy nigériai származású, Jemenben kiképzett terrorista megpróbálta felrobbantani a Northwest Flight 253-as, Amszterdamból Detroitba tartó járatát. Jemen tehát célkeresztbe került, s nagy a valószínűsége, hogy a Nyugatnak, főként Washingtonnak most gesztusokat tevő kormány – Pakisztánhoz hasonlóan – csupán konzerválni tudja az országban uralkodó kaotikus állapotokat.

2009-ben végleg sikerült felszámolni a Srí Lanka-i Tamil Tigrisek terrorszervezetet, bár korántsem úgy, ahogy azt a Nyugat elképzelte. A helyi kormány hosszú évtizedekig India és az Egyesült Államok segítségével harcolt a szakadár felkelők ellen, miután azonban Obama elnök emberi jogokra hivatkozva csökkentette a katonai támogatást, a Srí Lanka-i vezetés Pekinghez fordult. Kína pedig a gyors és hatékony segítségért cserébe sebtiben lerakta magának a Hambantota kikötő alapjait az ország déli partjainál.

A világ erőviszonyai változóban vannak. 2009-ben fél évszázada először hagyták el kínai hadihajók az ország partjait. A szomáliai kalózok ellen vonuló rombolók – ha már úgyis az Ádeni-öbölnél horgonyoznak – minden bizonnyal szívesen kisegítenék a jemeni kormányerőket egy kikötő építési jogáért vagy gazdasági egyezményért cserébe.

A sárga óriás kezd tudatában lenni erejének. Ezt mutatja, hogy 2009 végén Pekingben kivégeztek egy kábítószercsempészettel gyanúsított brit férfi t. A II. világháború óta Akmal Shaikh volt az első európai, akire a legsúlyosabb büntetést rótták ki Kínában. De a változó idők szelét jelzi a szintén 2009 decemberében kirobbant Mian Mian-affér is. A hazájában igencsak népszerű kínai írónő beperelte a Google-t, amiért az engedélye nélkül tette fel világhálóra a Pandaszex és Cukorka című sikerkönyvét.

Valami nagyon változik abban a világban, ahol épp a szerzői és szabadalmi jogokat államilag semmibe vevő kínaiak ágálnak a szerzői jogok védelméért. Kellemetlen egybeesés, hogy Barack Obama éppen tavaly fogta vissza a katonai fejlesztések kiadását. Ha így folytatódik, Kína hamarosan az Egyesült Államok fejére nőhet. Csakúgy, mint Oroszország, amelynek miniszterelnöke, Vlagyimir Putyin épp az óév utolsó napjaiban jelentette be, hogy a nemzetközi egyensúly megőrzése érdekében hazája új típusú támadó fegyvereket készül fejleszteni.

A zászló Ázsiának áll. Szerencse, hogy Moszkva szívén viseli az egykori baráti országok sorsát. Oroszország és Ukrajna hosszas viták után végül olajszállítási megállapodást írt alá, Európának így nem kell aggódnia, hogy újra gáz nélkül marad. Különösen, hogy Moszkva volt olyan kedves és atomenergia-ügyi megállapodások megkötését is felajánlotta a kelet-európai országoknak, amelyek így paradox módon orosz segítséggel számolhatják fel – pontosabban alakíthatják át – Oroszországtól való energiafüggőségüket.

Az orosz medve már Superman babérjaira tör. Moszkva ugyanis nemcsak más szuperhatalmakkal és a hideggel, de a földön kívülről érkező veszélyekkel szemben is védelmezi a gyengéket. Űrkutatók szerint ugyanis az Apophis nevű aszteroida vészesen közelít a Földhöz, és 2029-ben jó eséllyel be is csapódik. Az orosz űrügynökség jóvoltából azonban az Armageddon bekövetkezte korántsem biztos. A Roszkoszmosz megnyugtatta a közvéleményt: már foglalkozik a problémával, és hozzálátott az esetleges világvége elhárítását célzó tervek kidolgozásához.

Mindez persze a távoli jövő zenéje. Nem úgy, mint a H1N1, amely a 2009-es év slágere volt. Bár a járvány valójában sehogyan sem akar kitörni, sőt látványosan csökken a megbetegedések száma, az Egészségügyi Világszervezet, a WHO vezérigazgatója a Le Temps című svájci napilapnak adott interjújában bejelentette, a világjárványt 2011 előtt nem lesz lehetséges megfékezni.

Jó hír ez az ukrán, izraeli, iráni vagy akár magyar politikusoknak, akik eddig is a jócskán eltúlzott járványt felhasználva próbálták elterelni népük figyelmét a tomboló belpolitikai és gazdasági válságról. A betegség már búcsúzik, a válság azonban marad. Elemzők szerint a recesszió az idén is éreztetni fogja hatását. Európa vezető gazdasági hatalmának első embere, Angela Merkel „vért, könnyeket és szenvedést” ígért népének az új évre. A német kancellár szerint „a dolgok még nehezebbek lesznek, még mielőtt jobbra fordulna minden”.

Nem csoda, hogy az Európai Unió soros elnökségét januártól betöltő Spanyolország már azelőtt feladta ambiciózus terveit, hogy elfoglalta volna posztját. Miguel Angel Moratinos külügyminiszter, aki korábban olyan célokról vizionált, mint a lisszaboni szerződés életbe léptetése, a gazdasági kilábalás, Európa globális szerepének erősítése, illetve az unió emberközelibbé tétele, mostanság már inkább „szerény elnökségről” beszél.

Terror, recesszió, járvány. Ilyen időkben az ember a legvékonyabb reményt nyújtó fénysugárért is bármit megadna. Az óév utolsó napjaiban például felröppent a hír, miszerint egy erdei gombafajta, melyből a kínaiak a Cordycepin nevű gyógyszert készítik, ígéretes szer lehet a rák kezelésében.

Milyen kár, hogy a klímaváltozás miatt lassan kipusztulnak azok az erdők, amelyekben az ilyen és ehhez hasonló gyógynövények teremnek. A klímaváltozás ugyanis nem áll meg. Előrejelzések szerint 2010-ben újabb melegcsúcsok fognak megdőlni világszerte, a harmadik világ pedig az eddigieknél is súlyosabb élelmiszer- és vízhiánnyal kényszerül szembenézni. Ezen pedig aligha segít a koppenhágai konferencia, ahol hiába állapodtak meg a fejlett országok amerikai javaslatra arról, hogy a jövőben százmilliárd dollárt különítenek el a fejlődő országok környezetvédelmi intézkedéseinek támogatására.

A válságos időkben a vallás szerepe minden bizonnyal felértékelődik. Ezt mutatja egy kedves baltikumi történet is. Az óév utolsó napjaiban a délkelet-litvániai Salcininkai nevű kisváros polgárai Jézus Krisztust kiáltották ki királyuknak. A 6600 lelkes település lakói szerint ugyanis a világméretű gazdasági válság közepette Jézus tanításai nemcsak a magánéletben, hanem a politikában és a kultúrában is egyre nagyobb jelentőséget nyernek.

Sayfo Omar