A világháború érdeklődés hiányában elmarad

Oroszország 2022. február 24-én indított teljes körű inváziót Ukrajna ellen. A konfliktus gyökerei messze nyúlnak, és kiolvadásának az okai túlmutatnak Ukrajnán. A szembenállásnak három szintje van, az etnikumok, az Ukrajna és Oroszország, valamint az Oroszország és a Nyugat közötti. A konfliktus különböző szakaszaiban beszélhetünk tehát egyrészt egy polgárháborúról, másrészt a két szomszédos ország közötti háborúról és egy proxiháborúról is.

A háború valójában a legalább 2014, sőt még inkább az első Majdan, azaz 2004 óta mindhárom szinten éleződő szembenállás eszkalációja. A felek oly messze mentek már, oly sok áldozatot hoztak a győzelem érdekében, hogy nagyon nehéz arcvesztés nélkül befagyasztani a konfliktust, a stabil és tartós békéről már nem is beszélve. Sokismeretlenes egyenlettel állunk szemben, így arra sincs garancia, hogy Donald Trump véget tudna vetni a harcoknak. Bár ez azért megoldható, de nem egyszerű Ukrajnát a harc feladására, lényegében megadásra kényszeríteni. És ha sikerülne, még akkor sincs rá garancia, hogy Oroszország is elfogadná az ajánlatot. Moszkva ugyanis Trumppal ellentétben nem a konfliktus befagyasztására, hanem megoldására törekszik, így számára elsősorban ez nem területi kérdés. Persze, most már az is, de fontosabb számára Ukrajna semlegessége és demilitarizálása. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a konfliktus tartós és stabil megoldása globális kiterjedése miatt elképzelhetetlen az európai, sőt immár az eurázsiai biztonsági struktúra újragondolása nélkül.

Milliók élete változott meg gyökeresen az elmúlt három év alatt. Nagyjából egymillióan harcolnak a mintegy 1300 kilométer hosszan húzódó frontokon, és a halálos áldozatok számáról ugyan nincsenek megbízható adatok, ám a becsléseink szerint orosz oldalon 120-150 ezerre, míg az ukránon valamivel többre tehető. A súlyos sebesültek száma általában háromszorosa a halottakénak, és milliók hagyták el az otthonukat, veszítették el a megélhetésüket.

Ukrán felmérések szerint a lakosság 64 százalékának van legalább egy közeli rokona vagy barátja, aki megsebesült, és 63 százalékuknak van legalább egy közeli hozzátartozója vagy barátja, aki meghalt. Ez cáfolja azokat a Volodimir Zelenszkij által említett hivatalos adatokat, miszerint mindössze 31 ezer katonát vesztettek volna. A menekültáradat az első évet követően némiképp csillapodott, de még így is több mint 4,5 millió belső menekültet tartanak számon. Az ENSZ szerint 6,2 millió ukrán hagyta el az országot, de a szám ennél jóval magasabb lehet, hiszen csupán Oroszországban közel ötmillióan vannak. A szervezet és partnerei 7,2 millió embernek nyújtottak segítséget, de jelenleg is mintegy 15 millió ukránnak lenne sürgős humanitárius segítségre szüksége. Az ENSZ Emberi Jogi Megfigyelő Missziójának adatai szerint az invázió kezdete óta mintegy 12 ezer civil vesztette életét, köztük közel 700 gyermek. A sebesültek száma meghaladja a 26 ezer főt. Nem a relativizálás szándékával, hanem e háború furcsaságát illusztrálandó, de azért jegyezzük meg, hogy eközben Gázában 40 ezer áldozatról beszélnek, amelynek mintegy kétharmada nő és gyerek, de az izraeli hadsereg adatai szerint is egy elesett katonára egy civil áldozat jut. Az ukrajnai civilek körében végzett pusztítás az elmúlt 30 év háborúinak átlagánál is jóval kisebb mértékű, hiszen a katonai áldozatok számának fele volt általában a civil halottaké, míg Ukrajnában az arány ennek tizede. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerint Ukrajna lakossága több mint tízmillió fővel csökkent az elmúlt két és fél évben a kivándorlás és a termékenység visszaesése miatt.

A gazdasági összeomlás is látványos. A Világbank szerint Ukrajna újjáépítéséhez mintegy 500 milliárd dollárra lenne szükség. Az invázió során több mint kétmillió otthon rongálódott vagy semmisült meg. Az ukrán gazdaság 2022-ben 29 százalékkal zsugorodott, 2023-ban azonban a GDP 5,3 százalékkal növekedett. Közben a munkaerőhiány óriási, hiszen a munkaképes lakosság 30 százaléka a fegyveres erőknél szolgál, vagy külföldön él. A képzett szakemberek és vezetők körében 40-50 százalékos hiány tapasztalható. A vállalkozások az életben maradás érdekében áttelepültek más, biztonságosabbnak tekinthető megyékbe, köztük Kárpátaljára is. A nyugat-ukrajnai megyékben jelenleg az összes áthelyezett vállalkozás 40 százaléka működik. Ezek a vállalkozások már több mint egymilliárd eurót fektettek be a régióba. Ehhez jön még, hogy a becsült környezeti kár meghaladja a 60 milliárd dollárt. Több millió hektár mezőgazdasági terület vált használhatatlanná, nagy része még jelenleg is aknákkal van teli. De 67 ezer hektár erdő is elpusztult, és több mint 600 állatfaj és 750 növényfaj került a kihalás szélére. A becslések szerint csupán a háború első évében 50 ezer delfin pusztult el a Fekete-tengerben.

Úgy tűnik, annak ellenére egy ideig még együtt kell élnünk ezzel a háborúval, hogy Donald Trump egyértelműen befagyasztaná, és az ukrán ellenállás is egyre látványosabban gyöngül. Kijev eddig Oroszország legyőzésében gondolkodó szövetségesei közül is mind többen ismerik el, hogy Zelenszkijnek kompromisszumot kell kötnie. De azért is sürgetik a rendezést, mert attól tartanak, hogy Donald Trump visszatérése után drasztikusan csökkenhet az Ukrajnának nyújtott segély mértéke, miközben Oroszország tartalékai és nemzetközi támogatottsága is jóval nagyobb annál, amivel a nyugati stratégák eredetileg számoltak. Úgy tűnik, hogy a Kremlnek a Nyugat és Ukrajna kifárasztására irányuló stratégiája mindinkább beérik. Így Oroszország nyitott ugyan a tárgyalásra, de egy esetleges megállapodásnak figyelembe kell vennie Oroszország biztonsági aggályait és területi nyereségeit.

Paradox módon azonban éppen a béketeremtés ígéretével kampányoló Trump győzelme kavarta meg kissé a lapokat. A republikánus politikus visszatérésétől rettegő nyugati fősodor most a 2025. január 20-ig terjedő időszakban mindent megtesz annak érdekében, hogy Ukrajnát a jelenleginél jobb tárgyalási pozícióba hozza, Trump számára pedig olyan helyzetet teremtsen, amelyben nem köthet akármilyen kompromisszumot a háború befagyasztása érdekében. Ennek jegyében engedélyezte Joe Biden adminisztrációja a nagyobb hatótávolságú ATACMS rakéták használatát orosz mélységi területeken lévő célpontok ellen. Ezzel az eszkalálással a „gyáva nyúl játékhoz” hasonló stratégiai játszma kezdődött, amelynek keretében az Egyesült Államok amellett, hogy akadályozza Trump ambícióit, teszteli Moszkva elrettentő- és ellentámadási képességeit, valamint az elszántságát is. Ebben a játékban már valójában nem az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi konfliktus áll a figyelem középpontjában. Az így kialakult feszült légkör újraértelmezi, globálissá tágítja az orosz–ukrán szembenállást, és már inkább az kerül a középpontba, hogy Oroszország atomfegyverekkel fog-e visszavágni az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. A Kreml csattanós választ adott, és az Oresnyik nevű közepes hatótávolságú ballisztikus rakétájának bevetésével azt üzeni a külvilágnak, hogy nukleáris fegyverek nélkül is képes megvédeni az érdekeit. Egyben Moszkva azt is mindenki értésére adta, hogy a konfliktust az általa kiépített, saját ellenőrzése alatt álló keretek között tudja tartani.

A Dnyipro ellen bevetett új orosz rakéta veszélyesebb, mint eddig bármi, de alkalmazásából nem lesz világháború. A Kreml természetesen igyekszik maximalizálni az új fegyver által kiváltott információs hatást. Az információs elrettentési szándék egyértelmű, és amennyiben az Oresnyik sorozatgyártása megkezdődik, akkor azzal Oroszország képes lesz Ukrajna egész területét támadni, miközben igen nehéz lesz a védekezés ellene. Ne feledjük el azt se, hogy Oroszország a fegyver tesztje során abszolút racionális módon és professzionálisan járt el, amikor fél órával a rakéta indítása előtt figyelmeztette Washingtont, hogy mi készül, nehogy esetleg interkontinentális indításnak nézze a fegyver kilövését, és valamiféle válaszcsapást indítson. A nyugati eszkalációs lépésre tehát Moszkva is eszkalációval, a nukleáris doktrína frissítésének aláírásával és az Oresnyik bevetésével reagált, ám egyben nyilvánvalóvá tette azt is, hogy ez az apró lépésekben zajló eszkaláció ellenőrzött keretek között zajlik. A közbeszéd hisztérikus megnyilvánulásai ellenére sem vagyunk tehát a harmadik világháború előszobájában. Sem Moszkva, sem pedig Amerika nem akar ütközni egymással és így globális konfliktust kirobbantani. A világháború tehát egyelőre elmarad, de az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárása sem olyan közeli és egyszerű, mint azt sokan Donald Trump győzelméhez kötve látják.