A Wagenknecht-veszély

Miközben a Baloldal (Die Linke) támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint még az öt százalékot sem éri el, a párt ikonjának számító Sahra Wagenknecht népszerűsége ennek több mint négyszerese. Ez derült ki a Civey közvélemény-kutató intézet július végén közzétett méréséből, amely szerint a németek 20 százaléka alapvetően el tudja képzelni, hogy a népszerű baloldali politikusra szavazzon. Ennél is megdöbbentőbb a német Bild számára készített legfrissebb INSA-mérés, amely szerint Wagenknecht már a harmadik legnépszerűbb politikus Németországban. Csak Boris Pistorius védelmi miniszter (SPD), illetve Markus Söder (CSU) előzi meg, előbbi 52,3 százalékkal vezeti a listát, amit a bajor miniszterelnök 44,8 százalékkal követ.

A Baloldal (Die Linke) vezetése egyre aggasztóbbnak tartja a párt sztárjának sűrű szereplését és immár nem titkolt párt­alapítási terveit. Többször kérték Wagenknechtet, hogy tisztázza álláspontját a terveivel kapcsolatban, már a pártból való kizárása is szóba került, de a Baloldal, pártszakadástól tartva, ezt nem merte meglépni. Ám ami késik, nem múlik. Egy dolog már most is biztos: Wagenknecht nem indul a Baloldal színeiben a 2025-ös Bundestag-választáson. Eddig azonban nem teljesítette a párt vezetőségének kérését, hogy adja vissza a Bundestag-mandátumát.

De nem csak a Baloldal vezetése figyeli aggodalommal az 54 éves bevallottan marxista politikus egyre sokasodó közszerepléseit. Az AfD számára is nagyon komoly konkurenciát jelentene egy általa vezetett új párt. Üzenetei ugyanis az AfD követeléseivel szinte szóról szóra megegyezők, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Wagenknecht sokak szerint szebben tudja tálalni őket – baloldali csomagolásban –, ami Marx szülőhazájában és az ottani közgondolkodás szellemében elfogadhatóbb, mint a szélsőjobboldalinak bélyegzett AfD üzenetei.

Sahra Wagenknecht ugyanezeket közvetíti, néha kissé átfogalmazva, néha szóról szóra, a sajátjaként eladva. A legújabb könyve, Az öntörvényűek például a kozmopolitizmus ellen tiltakozik, a protekcionizmus és az erős állam mellett kampányol, a bevándorlókat és menekülteket alacsony bérű munkavállalóknak, sztrájktörőknek és a kultúrától idegen elemeknek minősíti. Vannak a könyvben olyan bekezdések, amelyek szinte szó szerint megtalálhatók az AfD szövegeiben is. Wagenknecht véleménye szerint a szegénységi és globalizációs problémákat nem lehet megoldani a befogadó országokat ellepő tömeges migrációval. A magas szintű bevándorlás súlyosbítja a politikai kudarcokat, például a lakáshiányt, az oktatás leépülését és még sok mást. Egy igazságosabb világgazdasági rendet és a valódi menekülteknek menedékjogot hirdet, amely csak azokat támogatja, akiket valóban üldöznek. Mindez Wagenknecht szájából szalonképesen hangzik, hiszen édesapja iráni származású, ami nem mellesleg az AfD-re ráhúzott „rasszizmus” vádjától is megvédi. A koronavírus-járvány idején az AfD-hez hasonlóan megkérdőjelezte a Covid-19-re vonatkozó tudományos eredmények egy részét. Felszólalt az általános védőoltási kötelezettség ellen, és azt állította, hogy a koronabetegség hosszú távú következményei ellentmondásosak. Azt is mondta, hogy az oltás nem biztonságos.

A baloldalon kívülállóként betöltött Wagenknecht helye azután 2022 februárjában az ukrajnai háború kezdetével megszilárdult. A politikus úgy véli, hogy Vlagyimir Putyin elnököt és biztonsági aggályait komolyan kell venni. Az Egyesült Államokat és a NATO-t okolja a háborúért. Ugyanakkor azt is mondta, hogy Putyin Ukrajna elleni támadása túl messzire ment. „Elítéljük az orosz agressziós háborút, és a beadványunk is nagyon világosan kimondja, hogy ez a háború nem igazolható. A háború azonban még mindig tart, és a Nyugatnak, különösen az Egyesült Államoknak része van a felelősségben” – jelentette ki.

Népszerűségét a közelmúltban nagymértékben növelte a Kiáltvány a Békéért nevű online petíció, amelyet 2023 februárjában indított Alice Schwarzer publicistával közösen. Ebben felszólították Olaf Scholz német kancellárt, hogy „állítsa le a fegyverszállítás eszkalációját, és dolgozzon a tűzszünet és béketárgyalások megkezdésén az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúra adott válasz részeként” annak érdekében, hogy megelőzzék további százezrek halálát. A petíciót 2023. február 10-én tették közzé a change.org oldalon, és 2023 júniusáig mintegy 850 ezren írták alá.

Vannak, akik szerint két nő mondja ki az igazságot Németországban: az AfD-s Alice Weidel és a baloldali Sahra Wagen­knecht. De vigyázat: ez az intelligens és még mindig attraktív hölgy veszélyesebb, mint gondolnánk. Ő lehet az ék, amely egyszerre hasítja szét a már levitézlett Linke pártot és az épp feltörőben lévő Alternatívát, hogy a jelenlegi jobboldali ellenzéket (CDU, AfD) szélsőbaloldalira cserélje. Szélsőbaloldalira és nemzetire. Nemzetire és szocialistára. Ezt már láttuk egyszer a történelemben és nem lett jó vége…

A populista Wagenknecht a klasszikusan baloldali szociálpolitika és a tömeges migráció nemzetkorlátozó irányvonalának vonzó keverékét kínálja a kormánnyal elégedetlen tiltakozók és a nem szavazók számára – kommunistaként. Nem állítjuk, hogy Sahra Adolf Hitler nyomdokaiba lép, de azt igen, hogy jelentősen hozzájárul a már most is kvázi egypártrendszerként működő Németország hatalmi centrumának további balra tolódásához, és koncentrációjához. Egy Wagenknecht-párt ugyanis nemcsak a keletnémet baloldali fellegvárakban, hanem a jobboldali AfD táborában is szavazókra vadászna. Mert mi történik? Ha az AfD szavazótáborának egy jó része átpártol Wagenknechthez, a kormányzó szociáldemokrata–zöld–baloldali német kormánynak erős szélsőbaloldali ellenzéke lehet, a kormány tehát még inkább balra tolódik, egy vegytisztán baloldali diktatúra irányába…

Erre a feladatra Wagenknecht személyét és múltját tekintve tökéletesen alkalmas jelölt. Wagenknecht ugyanis a Baloldali Párt balszárnyához tartozik. Ateista, nem hisz Istenben és semmiben, ami transzcendens: a halállal számára minden véget ér. Kelet-Németországban született iráni apától és német anyától 1969-ben. Apja egy iráni út során eltűnt, amikor még Wagenknecht nagyon fiatal volt. Lányként és fiatal nőként az NDK kommunista ifjúsági szervezetében tevékenykedett, majd röviddel az újraegyesítés előtt, 1989-ben belépett a Németországi Szocialista Egységpártba, a SED-be, hogy megmentse a hírhedt Honecker-pártot. 1991-től a SED utódja, a PDS színeiben folytatta, azon belül is az ortokommunista szárnyban. Élete első nagy magántulajdona saját bevallása szerint Karl Marx műveinek teljes kiadása 42 kötettel néhány száz – akkor még keletnémet – márkáért. 1996-ban diplomázott Hegelről és Marxról szóló diplomamunkájával. Ezután közgazdasági doktorátust szerzett. 1991 és 2010 között tagja volt a Kommunista Platformnak is, amelyet a Német Alkotmányvédelmi Hivatal szélsőségesnek minősített. Ettől függetlenül politikai karrierje szépen ívelt felfelé. 2004-ben bejutott az Európai Parlamentbe. 2009-ben beválasztották a Bundestagba. 2015 és 2019 között a Bundestag baloldali képviselőcsoportjának vezetője volt, majd 2021-ben ismét bejutott a Bundestagba.

Neomarxista világnézetéhez nem fér kétség. Már 2000-ben a kapitalista termelési viszonyok megváltoztatását, illetve meghaladását követelte. A Zeit Online rögzítette Wagenknecht egyik álmát egy időutazóval való találkozásról, aki leírja egy „másfajta társadalom” alapvető jellemzőit. Véleménye szerint az általános szolgáltatásokat – lakhatás, oktatás, egészségügy, víz- és energiaellátás, illetve a kulcsfontosságú iparágak – a közszférának kell biztosítania, hogy felülkerekedjenek „a megtérülés és a részvényárak diktátumán.” Ez a stratégia „szociális piac­gazdaság” néven először Svédországban terjedt el, de ma is sokfelé népszerű.

Sahra Wagenknecht sokat szerepel, jóval többet, mint a politikai karanténba zárt Alternatíva, ugyanis két szempontból is hasznos a balliberális német kormánynak, még az általa legnagyobb ellenségnek kikiáltott Zöldeknek is. Egyfelől azért, mert megosztja az egyre népszerűbb AfD-t és letörölheti a színről a már csak koloncként cipelt Linkét, másfelől azért, mert neomarxista tanaival egy egyenlőségen alapuló, a magántulajdont eltörlő iparon túli (posztindusztriális) új világrend vízióját vetíti előre, egy kevés hiánypótló nemzeti mázzal leöntve.