Ablak a Keletre

– Miért Eurázsia?

– Világrendi átalakulás tanúi vagyunk. Az ötszáz éves atlanti korszak végén egy új, ötszáz éves Eurázsia-korszak kezdődik, amit Európa és Ázsia összekapcsoltsága határoz majd meg. Ázsia megerősödött, egyre fontosabb szereplője a világgazdaságnak és politikának, ennek ellenére mi továbbra is egy nyugati információs buborékban élünk, ismereteink Ázsiáról a nyugati, az angolszás médiából származnak. Ezt kívánja ellensúlyozni az Eurázsia magazin, ezért az ázsiai országok kultúráját, gondolkodásmódját, történelmét ismerő szakértők, újságírók cikkeit közöljük. A média frontján is közelebb hozzuk Ázsiát, hiszen valójában Ázsia már itt van, a világ globalizálódott. Objektívan akarjuk bemutatni a kontinens országait, hogy ne féljük tőlük, hanem az ottani lehetőségeket lássuk.

– Miért fontos az Eurázsia-koncepció és az Ázsiáról való tájékozódás Magyarországnak?

– A magyar kormány 2010-ben, helyesen, hozzálátott a nemzetközi kapcsolatok diverzifikálásához, majd meghirdette a keleti nyitás politikáját. Orbán Viktor miniszterelnök akkor úgy fogalmazott, „nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”. Ennek már tizenhárom éve, a médiában többnyire mégis főleg negatív híreket látunk az ázsiai országokról, sokan idegenkednek tőlük, tévesen azt gondolják, hogy Ázsiában egymást érik a diktatúrák és a terror. Magyarországnak megfelelően el kell tudnia helyezni magát az átalakuló világrendben, ehhez pedig fontos, hogy a politikusok, üzletemberek jobban megismerjék az ázsiai országokat. Ha Magyarország ismeri a világrendi átalakulás, az egyre befolyásosabb ázsiai térség főszereplőit, akkor jobb kapcsolatokat tud kiépíteni, még több lehetőség nyílik a keleti nyitás politikája számára.

– Az aktuális események milyen irányba befolyásolják a világrendi átalakulást?

– Az átalakulás nem egy-két éves, hanem akár több évtizedes folyamat. Az ázsiai országok és kiemelten Kína merőben új gondolkodást hoznak be a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe, a korábban egypólusú világrendbe. A nyugati gondolkodásra jellemző nulla végösszegű játszma helyett – vagyis amennyit nyer az egyik fél, annyit veszít a másik – a kölcsönösen előnyös, vagyis win-win együttműködést hirdetik. A nyugati világon kívül ez nagy sikernek örvend, ez a nem nyugati együttműködések sikerein is látszik. Idén ünnepli tizedik évfordulóját a kínai Övezet és út kezdeményezés, a pekingi csúcstalálkozón 151 országból és 41 nemzetközi szervezettől vettek részt delegációk, tizenhét államfő és hét miniszterelnök volt jelen – köztük Orbán Viktor magyar kormányfő is. A BRICS-országok csoportja januártól hat taggal bővül, és további negyven állam jelezte csatlakozási szándékát. Több más nem nyugati formációról, így a Sanghaji Együttműködési Szervezetről és Türk Államok Szövetségéről is elmondható, hogy természetesen haladnak előre és bővülnek, míg például a NATO és az Európai Unió esetében ez egy kínkeserves, hosszadalmas folyamat, és ezek az együttműködések már kezdenek is töredezni.

– Hogyan viszonyul mindehhez a Nyugat?

– Nem nézi jó szemmel, mert félti a hegemóniáját. Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó is megírta A nagy sakktábla című könyvében, hogy az Egyesült Államok fő célja megakadályozni Európa és Ázsia összeköttetését. Ha ránézünk a világtérképre, a proxyháborúk rendre az Európa és Ázsia közti területeken törnek ki, és hátráltatják az eurázsiai szuperkontinensen átívelő konnektivitás létrejöttét.

– Az elmondottakat hogyan próbálják átadni a nagyközönségnek, miként tudják elérni, hogy ne tartózkodjanak tőle, hanem a lehetőségeket lássák az olvasók Ázsiában?

– Az Eurázsia, amellett, hogy az adott országok szempontjából is megmutatja a geopolitikai és gazdasági fejleményeket, nagy súlyt fektet a kultúra, az oktatás, a turizmus, a sport és a gasztronómia területére. Ahogy Szun-ce mondta, „aki ismeri a másikat, és ismeri önmagát, száz csatában sem kerül veszélybe”. A másik fél gondolkodásmódjának megértéséhez nem elég csak a jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetét ismerni, hanem fontos a kulturális hátteret, társadalmi berendezkedést és történelmet is. Ha pedig megértjük az ázsiai országok gondolkodásmódját, megfelelően tudjuk értelmezni a kül- és belpolitikai lépéseiket is, és Magyarország is megfelelően tud reagálni. Több magyar vonatkozású témát is érintünk, például a magyar kutatók tizenkilencedik–huszadik századi ázsiai felfedezéseit. Neves magyar sportolókat kérdezünk arról, hogyan jutottak ki Ázsiába, hogyan látják az adott országot. A gasztronómia kapcsán pedig feltérképezzük, hol találhatunk Magyarországon autentikus ázsiai ízeket. A magazin mindenkinek szól, az Eurázsiával ablakot nyitunk a Keletre.

– Az Eurázsia magazin szerkesztősége mellett működik az Eurázsia Központ is. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a két szervezet munkája, illetve miben különbözik?

– Az Eurázsia Központban kifejezetten olyan kutatóink vannak, akik beszélik az adott régiók nyelvét, ismerik a történelmét, akár egy vagy több évet is töltöttek ott, így hitelesen tudják a régiót bemutatni. Rendszeresen megrendezzük az Eurázsia Hajnala konferenciát, havonta szakértői kerekasztalokat tartunk különböző témákban, tanulmánykötetekkel, tudományos szemlével jelentkezünk. Emellett indult el a magazin, hogy a nagyközönséget is elérjük könnyen emészthető, ismeretterjesztő, rövidebb anyagokkal, sok képpel illusztrálva. A magazinban rendszeresen publikálnak a kutatóink is. n