Afrika – és a Wagner

„A Nyugat akadályozza az élelmiszer-ellátást, majd álszent módon minket hibáztat a gabonapiaci válságért” – mondta Vla­gyi­mir Putyin, aki szerint az Ukrajnából származó gabona több mint 70 százaléka az EU országaiba került, míg az afrikai szállítások kevesebb mint 3 százalékot tettek ki. Ezért Oroszország kész az ukrán gabonát helyettesíteni Afrikában. Az elnök 20-25 ezer tonna ingyenes gabonaszállítmányt ajánlott fel hat afrikai országnak, emellett Oroszország növeli az Afrikába irányuló élelmiszer-szállításokat is. Putyin azt is közölte az afrikai vezetőkkel, hogy Moszkva 23 milliárd dollárnyi adósságot engedett el, bár konkrétan nem mondta meg, hogy ez mely országokra és milyen időszakra vonatkozik, és elhangzott az is, hogy Moszkva készen áll a nemzeti valuták használatára az afrikai országokkal folytatott kereskedelemben. Ezt pedig már a csúcstalálkozó után közölte Alekszej Overcsuk orosz miniszterelnök-helyettes.

A hírnek azért van nagy jelentősége, mert a kenyai elnök hónapokkal ezelőtt megüzente Amerikának: a dollár helyett közös afrikai valutát szeretnének bevezetni a kontinens kereskedelmében. William Ruto ötlete nem új keletű: Moa­mer Kadhafi líbiai elnök már felvetette, ám őt 2011-ben megölték. A csúcstalálkozón megállapodás született arról is, hogy Oroszország kész ingyenesen fegyvereket szállítani Afrikának a kontinens biztonságának javítása érdekében, és szorosabban együttműködne az afrikai bűnüldöző és hírszerző szolgálatokkal. A pénteki zárónyilatkozat szerint az Oroszországi Föderáció és az afrikai államok megállapodtak, hogy segítenek az afrikai gyarmatosítás felszámolásában, és azon munkálkodnak, hogy kompenzálják a gyarmatosító politika által az afrikai államoknak okozott gazdasági és humanitárius károkat. Oroszország és az afrikai nemzetek kártérítést követelnek az afrikai államok által elszenvedett gyarmatosítási károkért, és követelik a gyarmatosítók által elvitt kulturális kincsek visszaszolgáltatását.

Lázadások kora

A csúcstalálkozó előtti napon Nigerben katonai puccs tört ki: az elnököt őrizetbe vették, eltörölték az alkotmányt, felfüggesztették az állami intézmények működését, lezárták az ország határait, és az oroszokat éltették. Miközben kormány- és franciaellenes tüntetések zajlottak az utcákon, a nigeri pénzügyminiszter 48 órát kapott a katonaságtól, hogy elszámoljon az ország pénzével. Ezrek gyűltek össze a francia nagykövetség előtt a fővárosban, Niamey-ben. A tüntetők franciaellenes jelszavakat skandáltak, és az országban lévő külföldi támaszpontok bezárását követelték. Emmanuel Macron francia elnök vasárnap azt mondta, hogy a Franciaország és annak a nyugat-afrikai országban lévő érdekeltségei elleni támadásokat nem tűrik el, és azonnali választ fognak adni. Párizs szombaton bejelentette, hogy „azonnali hatállyal felfüggesztett minden fejlesztési segélyt és költségvetési támogatási intézkedést Nigerben”.

A puccsot végrehajtó katonai junta azt állítja, hogy Párizs engedélyt kért és kapott a katonai beavatkozásra Niger megbuktatott kormányától. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a Nigerben kibontakozó puccs egyik vezetőjét az amerikai hadsereg képezte ki, erősítette meg a The Intercept. Moussa Salaou Barmou dandártábornok a georgiai Fort Benningben és a washingtoni Nemzeti Védelmi Egyetemen kapott kiképzést, és éppen a múlt hónapban találkozott Jonathan Braga altábornaggyal, az amerikai hadsereg különleges műveleti parancsnokságának vezetőjével a 201-es légibázison. Ezért az amerikai kormányszervek is vizsgálják az ügyet. Az Egyesült Államokban kiképzett tisztek 2012 óta legalább hat puccs­ban vettek részt a szomszédos Burkina Fasóban és Maliban, a közelmúltban Gambiában, Guineában, Mauritániában és most Nigerben is.

Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban tüntetést tartottak a civilek, békét és rendet követelve az országban, valamint biztonságukat a banditacsoportoktól, amelyeket egyébként a francia megszállás óta a Direction générale de la Sécurité extérieure (DGSE) finanszíroz. Az afrikai kontinens több országában tovább terjed a franciaellenes hangulat, a lakosok egy része sztrájkőrséget és felvonulásokat szervez, Maliban a tüntetők már a francia nyelv betiltását követelik. Líbia arra kéri Oroszországot, hogy segítsen kivonni az összes külföldi csapatot az országából. „Az orosz vezetésben lévő barátainkhoz és az afrikai országok barátaihoz fordulunk, hogy segítsenek nekünk kivonni minden külföldi csapatot a területünkről” – mondta Mohamed al-Menfi, a líbiai Elnöki Tanács elnöke az orosz–afrikai csúcstalálkozó plenáris ülésén Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz fordulva.

A Wagner Afrikában

Amiről azonban a nyugati sajtó egyáltalán nem beszél: az orosz haditengerészet nagyszabású bemutatójával végződő kétnapos szentpétervári csúcson jelen volt a Moszkva ellen puccsot szervező Wagner-vezér, Jevgenyij Prigozsin is. A Telegram-csatornákon megosztott információk szerint Prigozsin informális találkozókon vett részt az afrikai delegációkkal. A Wagner-csoport ugyanis komoly erőkkel képviselteti magát a szubszaharai térségben, olyannyira, hogy a júniusi, nevezzük így, lázadást követően mind az orosz külügyminiszter, mind pedig a zsoldosok vezére igyekezett megnyugtatni a térség országait: a Wagner-katonák nem hagyják magára Afrikát. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már a lázadás másnapján közölte afrikai szövetségeseivel, hogy a kontinensre telepített több ezer Wagner-harcost nem vonják vissza. A Russia Todaynek adott interjújában Lavrov megígérte, hogy az „oktatók” és a „katonai magánvállalkozók” maradnak a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban is, abban a két szubszaharai országban, ahol a Wagner a leginkább jelen van.

A Wagner-csapat több száz fővel 2018-ban érkezett a Közép-afrikai Köztársaságba, az ország vezetésének kérésére, hogy garantálják a biztonságot a lázadókkal szemben. Azóta a zsoldosok hatalmas katonai politikai és gazdasági erővé váltak az instabil államban. Maliba 2021 decemberében egy katonai puccs után hívtak be mintegy ezer Wagner-zsoldost, és már iszlamista és más lázadók ellen is bevetették őket. A legnagyobb olajkitermelő országok közé tartozó Líbiában, amely Afrika olajkészletének 40 százaléka fölött rendelkezik, mintegy kétezer fővel van jelen a Wagner-csoport. A zsoldoshadsereg Moamer Kadhafi líbiai vezető meg­gyilkolása után segített stabilizálni az országot, mostanra állítólag négy líbiai katonai támaszponton állomásozik, és hozzáfér az ország legfontosabb energetikai létesítményeihez, például a legnagyobb olajmezőhöz, az Es-Sararához és az Esz-Szider nyersolaj-exportterminálhoz is.

Az Oroszországon kívüli kőolajért ádáz harc folyik. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország is aktívan jelen próbál lenni a térségben, jelenleg azonban úgy tűnik, Moszkva van előnyben. A Wagner-csapatok ismert afrikai állomáshelyei ezen kívül Guinea, Burkina Faso, Nigéria, Egyiptom, Szudán, Dél-Szudán, Csád, Eritrea, Dzsibuti, Szomália, Etiópia, Kenya, Tanzánia, Mozambik, Angola, Ruanda, Zimbabwe, Botswana és Dél-Afrika. Becslések szerint mintegy negyvenezer zsoldos van világszerte a Wagner kötelékeiben, beleértve a szíriai és az ukrajnai egységeket is.

Mi lett volna, ha…?

Prigozsin a nigeri puccsról közösségi oldalán azt írta, hogy „a franciabarát elnök eltávolítása valójában a függetlenség kivívását jelenti a nigeri nép számára”. A Wagner-vezér szerint „a korábbi gyarmatosítók szándékosan destabilizálják az afrikai országok helyzetét azzal, hogy illegális bandákat támogatnak, és megakadályozzák a volt gyarmatok további fejlődését. Ezért voltak hatástalanok a nyugati békefenntartó missziók.” Prigozsin bejegyzésében a saját zsoldoshadseregét népszerűsíti, szerinte „ezer PMC Wagner-harcos képes helyreállítani a rendet és megsemmisíteni a terroristákat, megakadályozva, hogy kárt okozzanak az államok békés lakosságának”.

A Moszkva elleni lázadás vezetője az orosz–afrikai csúcstalálkozóról pedig azt írta: „Afrika a bolygó egynegyede. És a bolygónak ez a negyede tudja, hogy a közelben van Oroszország, amely hatékonyan együttműködik az afrikai országokkal. Elnökünk nagyon fontos dolgot tett: személyes bizalmi kapcsolatokat épített ki a legtöbb afrikai vezetővel. Úgy vélem, hogy a fórum jól sikerült, és a közeljövőben láthatjuk majd az eredményeit.”

A nyilvánvaló önreklám mellett elgondolkodtató tény, hogy Líbiában vagy Szíriában is hosszú évek óta tartózkodnak a Wagner-csapatok, és a jelenlétük óta a területen viszonylagos nyugalom honol. Mint ahogy azt is érdemes felidézni, hogy Vlagyimir Putyin a lázadást megelőzően kötelezni akarta a Wagner-zsoldosokat az orosz állami hadseregbe történő belépésre. Ha ez akkor sikerül, a felsorolt afrikai országokban most több ezer orosz katona állomásozna.