A Kanári-szigetekről árasztják el Európát
Afrika ha megindul
Akár százezer migráns is partra szállhat idén a Kanári-szigeteken, ahonnan „tengeri taxin” egyenesen Spanyolországba szállítják őket. Onnan persze a többségük azonnal továbbáll Franciaország vagy Belgium felé. De miért nem védik meg a spanyolok Európát az emberáradattól? Helyszíni riportunk.
Polipkar lóg ki egy skandináv turista szájából. A szőke férfi hosszas küzdelem árán végül lenyeli a tengeri rémséget, és leönti egy pohár jéghideg Tropical sörrel. Hatalmas, tűzforró serpenyővel siet a pincér egy másik asztalhoz, kagylók, tintahalkarikák, garnélák gőzölögnek benne. Koccintanak, nevetnek a vendégek a Cofradía de Pescadores étteremben, mennyeien telik a délután Arguineguín kikötőjében. A friss, finom halételek mellé igazi kikötői életérzést is kínálnak; alig pár tíz méterre helyi halászok kötögetik hálóikat, készülnek kihajózni az óceánra. Ám a kikötő végén rendőr- és mentőkocsifény villog: fekete-afrikaiak szálltak partra a germán turisták Valhallájában, Gran Canarián. Sorban lépnek ki a narancssárga tengerimentő-hajóról, mellette üresen himbálódzik a migránsok kopott halászcsónakja. Fehér kezeslábasban, maszkban irányítják a több tucat férfiút, hisz betegségeket hordozhatnak, és olykor halottak is érkeznek a csónakon. Persze ha útközben meghal valaki, testét társai jellemzően a tengerbe vetik, mert különben értékes idejük veszhet kárba a bürokráciával. A turisták nem látják a boldogságos ködön át, hogy éppen mellettük kötött ki a történelem; sőt, miután hazatérnek, lehet, hogy a saját országukban találkoznak majd valamelyik afrikaival.
Tavaly majdnem 40 ezer migráns érkezett a Kanári-szigetekre, tehát tízezernél többen, mint a rekordnak számító 2006-os halászcsónakkrízis idején. Hogy miért oda mennek? Többnyire azért, mert a földközi-tengeri útvonalakat immár jobban őrzik – bár változatlanul áramlanak be azokon is –, ezért a migránsok inkább a veszélyesebb atlanti útvonalat választják, amely a Kanári-szigetekhez vezet, hiszen ott már az Európai Unió területén kötnek ki, majd „továbbeveznek” a kontinentális Spanyolország felé, ahonnan meg sem állnak Franciaországig vagy Belgiumig.
Szabadságvándorok
Csak tisztes távolságból nézhetjük a partraszállást, mert a rendőrök ügyelnek rá, hogy ne menjünk túl közel. Jamie, a kikötő 46 éves biztonsági őre úgy számolja, hogy naponta három-négy csónak érkezik, de van, amikor egy sem, hiszen más kikötő felé (Arinaga, Las Palmas) is vehetik az irányt a vízi mentők. Miközben beszélgetünk, teherautóval szállítanak el egy hatalmas lélekvesztőt, megsemmisíteni viszik, elégetik.
Későbbi kutakodásaink során rátaláltunk az óriási arinagai csónaktemetőre is. Ha nem tudnánk, hogy honnan érkeztek, azt hinnénk, hogy Innsmouth-külsőn járunk egy furcsa Lovecraft-novellában. Hátborzongató az egymás hegyére-hátára halmozott több száz csónak látványa. Tavaly 40 ezer migráns érkezett a Kanári-szigetekre, 155 százalékkal többen, mint az előző évben, ugyancsak tavaly összesen 57 ezren Spanyolországba a földközi útvonalon, tehát 82 százalékkal többen, mint 2022-ben.
– A rendőrség először próbálja kideríteni, hogy kicsodák, mert amint meglátják a mentőhajót, azonnal vízbe dobják az irataikat – mondja kérdésünkre egy vízi mentő. Hajnalban Afrika partjainál jártak, mert egy kereskedelmi hajó bejelentette, hogy látott egy csónakot, amelyen nagyjából ötven ember ült, ők pedig egy 250 kilométeres körzetet pásztáznak, összesen 12 mentő- és két vontatóhajóval. Az afrikai politikai helyzettől is függ, hogy mennyien jönnek. Ha például válság van a Száhel-övezetben, akkor többen. Láttam már csónakot, amelyben száznál is többen ültek. Főleg férfiak indulnak útnak, de olykor nők, kisbabákkal is – mondta a vízimentős.
Megérkezés után ideiglenesen a helyi „menekültközpontba” szállítják őket, ám ott sem vesztegelnek sokáig, néhány héten belül továbbszállítják őket a szárazföldi Spanyolországba, ahol az állami és civilek által irányított befogadóközpontokba kerülnek. Hogy mi történik utána? Általában egy hónapos huzavona következik, majd az utcára kerülnek és felszívódnak: sokan továbbmennek Franciaországba, Belgiumba.
Jaime, a biztonsági őr még elmeséli, hogy a kiskorúakat egy helyi, maspalomasi központban helyezik el, de amint nagykorúvá válnak, kirakják a szűrüket. A fiatal férfiak nem tudván, mihez kezdjenek, általában bűnözésre adják a fejüket. Az adatok szerint több mint 4500 kiskorú tartózkodik a szigeteken. Manapság már azért szállítják tovább őket ily sietve, mert a járvány alatt volt, hogy megteltek a szigetek, a karantén idején még luxusszállodákban is szállásoltak el migránsokat (természetesen lelakták a szobákat), a helyiek pedig lázongani és elégedetlenkedni kezdtek miattuk. A Migrációs Minisztérium ezért 2021-ben úgy döntött, hogy a szigetcsoporton, hivatalosan legalábbis, nem tartózkodhatnak egyszerre négyezernél többen. Ezzel Pedro Sánchez balos kormánya lehűtötte ugyan helyben a kedélyeket, cserébe rászabadította az illegális migrációt Európára.
Spanyolországban egyre nő a bűnözés. Alvise Pérez blogger Telegram-csatornáján rendszeresen szivárogtat ki rendőrségi iratokat, ezekből többek között kiderül a nemi erőszaktevők származása is, amit szemérmesen elhallgatnak a fősodrú médiában.
– Ha egy spanyol férfi öl meg valakit, elmondják, hogy melyik városból származik, ám ha migráns gyilkol, csak annyit mondanak, hogy „egy férfi”. A kormány folyamatosan azt harsogja, hogy a szolidaritás az első, és egyszerűen eltitkolják a migrációval járó bűnözést. Ha valaki nem ért ezzel egyet, az rasszista. Pár hete például Arugineguín környékén tűz ütött ki egy migránsszállón, elindultak a tűzoltók, de a rendőrség addigra elzárta előttük az utat, valószínűleg azért, hogy ne tudják meg, milyen állapotok uralkodnak ott, és hányan vannak valójában. A Las Palmas-i kikötő is tele van migránsokkal, aki komppal ingázik a szigetek között, az jól tudja, és ha ez így folytatódik, itt több afrikai lesz, mint spanyol – mondja a 39 éves Guayarmina, a Néppárt (PP) egyik helyi expolitikusa, aki már inkább a radikális Vox felé orientálódik, mert ők legalább szót emelnek az illegális migráció ellen.
A helyiek szerint az embercsempészek spanyol felségvizekre vontatják a csónakokat, majd maguk vagy az NGO-k bejelentik a vízi mentőknek a pontos koordinátáikat – persze az is előfordul, hogy egy csónak önerőből ér partot, de nagyon ritkán. Mauritániából 4-5 napig, Szenegálból akár egy hétig is eltart az út. Marokkóból pár óra alatt elérhető Lanzarote, a legközelebbi sziget, de ezt a szakaszt egyszerre felügyeli a marokkói és spanyol haditengerészet, így sok csónakot visszafordítanak Marokkóba. Éppen ezért alakult ki válság a kis El Hierro szigetén, ahol tízezren élnek.
Migránsok Anyja
Csak ma négy hajó érkezett El Hierróra, volt, hogy egy hétvégén 1700 migráns kötött ki a szigeten.
– Persze előfordul, hogy senki sem érkezik, hiszen az utat befolyásolják a tengeri áramlatok és az időjárás is. Úgy látjuk, hogy minden hajón van egy tapasztalt fickó, nevezzük tengerésznek, aki arra ügyel, hogy jó irányba tartsanak a halászcsónakok. Van GPS-ük, és azon beállítják El Hierrot. Ez a legnyugatibb és a legmesszibb sziget, szándékosan navigálnak oda, hogy elkerüljék a Nyugat-Szahara körüli zónát, mert ott sokkal valószínűbb, hogy visszafordítják őket – mondta a Demokratának Hosé Antonio Rodriguez, a Vöröskereszt kanári migrációs felelőse.
Rodriguez megerősíti, hogy ha egy csónakban nincsenek halottak, akkor szinte rögtön továbbküldik őket a félszigetre, vagyis Spanyolországba.
– Ha mindez így folytatódik, akár százezernél is több migráns érkezhet a szigetekre idén. Sokan mindössze hat órát töltenek El Hierrón, mielőtt felszállnának egy kompra vagy kereskedelmi hajóra, ami a fő szigetekre tart, onnan pedig továbbviszik őket a félszigetre. A Vöröskereszt információi szerint tavaly ezernél többen vesztek a tengerbe, ám különféle NGO-k adatai legalább hatezer halottról szólnak (ezt állítólag onnan tudják, hogy helyben figyelik, hányan indulnak útnak – a szerk.) – mondta Hosé Antonio Rodriguez, majd hozzátette, hogy megérkezésük után a legjobb ellátásban részesülnek, saját nyelvükön szólnak hozzájuk, és van egy külön szervezet, amely felkeresi az elhunytak családját.
A kiskorúakat helyben elszállásolják, a melonerasi sétányon egy szenegáli fiatalokból álló csoporttal is találkoztunk, jól öltözöttek, nevetnek, kísérőjük annyit mondott érdeklődésünkre, hogy a jobb élet reményében jöttek ide. Ebben nem kételkedünk. Annyit még elmond a Vöröskereszt képviselője, hogy azokban az országokban kellene megoldani a gondokat, amelyekből ezek az emberek elvándorolnak.
És még egy nevet említ: Helena Malenóét. Hogy ő kicsoda? Nevezhetnénk a Migránsok Anyjának is, hisz egy félig marokkói, félig spanyol migrációtámogató aktivistáról van szó, aki többek között a Nyílt Társadalom Alapítványok pénzén bátorítja és segíti a migránsokat, hogy Európába jöjjenek. A lelkes aktivista büszke rá, hogy személyesen közreműködött abban, hogy legalább 200 ezer illegális bevándorló érkezzen Európába. A magyar olvasóknak talán nem hangzik meglepően, hogy a Spanyol Menekültügyi Bizottság (CEAR), Spanyolország egyik legfontosabb nem kormányzati szervezete évi 75 ezer dollárt zsebelt be Soros Györgytől. Helena Maleno Caminando Fronteras nevű szervezete pedig 2015-ben támogatást kapott a Nyílt Társadalom Alapítványtól, hogy Marokkóba utazzanak és az El Tarajal-i, Ceuta melletti ostromkísérlet során elhunyt migránsok rokonait keressék fel, a családoktól pedig meghatalmazást szerezzenek, hogy képviselhessék őket a spanyol csendőrség (Guardia Civil) elleni ceutai bírósági eljárásban. Az Okdiario című spanyol lap szerint a Caminando Fronteras két tételben kapott pénzt: az első, 5000 dolláros részletet „az El Tarajal áldozatainak családjainak megsegítésére”, a második, százezer dolláros részletet pedig azért, hogy „az emberi jogok megfigyelőközpontjaként működjenek a dél-európai határon”.
Helena Malenót egy marokkói bíróság is kihallgatta a spanyol rendőrségtől érkezett kereset miatt, amelyben azzal vádolták, hogy illegális bevándorlásra és emberkereskedelemre buzdította az embereket. A 2018-as vád alapján Malenót több tucatnyi bevándorló hívta fel, közölvén, pontosan hol tartózkodnak a tengeren, ezután Maleno riasztotta a Gibraltári-szorosban működő spanyol tengeri mentőszolgálatot. Ő természetesen azzal védekezett, hogy „elítélésemmel nem teremthetünk precedenst a humanitárius munkát végzők üldözésére”.
Mit hoz a jövő?
Ha csak turistaként vesszük a nyakunkba Gran Canariát, nem észleljük a migráció hatásait, hála a spanyol kormány és a kanári autonóm kormányzat közötti kompromisszumnak. Madrid 50 millió eurós csomaggal támogatta a szigeti intézményeket, hogy a kiskorúak gondját viseljék, de az illegális migráció teljes felszámolásáért édeskeveset tesznek.
– A spanyol hadsereg Európa egyik legjobbika. A Guardia Civil nevű csendőrségünk is hatékony, az egyenruhások körében még él a francóista szellem. Csak persze a baloldali kormányzat megköti a kezüket. Pedig az egész migrációs folyamatot meg lehetne állítani rendvédelmi eszközökkel, a tengert lehet ellenőrizni radarokkal és drónokkal, ha meg mégis partot érnének, többévnyi börtönnel kellene sújtani a segítőket. A migránsok begyűjtésére elég volna létrehozni néhány gyors reagálású osztagot, és azonnali hazatoloncolni őket, meg az összes értéküket elszedni bírságként, eljárási költségként – mondta a Demokratának névtelenül egy katonai szakértő.
A megoldás tehát egyszerű, de politikai okokból kivitelezhetetlen. A Kanári-szigeteken igazából a jövő kezdetét láthatjuk, hiszen a számok alapján a migrációs nyomás nemhogy csökkenni, hanem fokozódni fog. Elég, ha csak felidézzük azon országok termékenységi arányszámát, ahonnan a migránsok származnak: Niger 6,73, Mali 5,45, Guinea 4,82, Kamerun 4,5, Szenegál 4,17, Bissau-Guinea 4,65, Mauritánia 3,46, Gambia 3,66 és így tovább. Ráadásul egy örök válságzónában nő a népszaporulat, ami még inkább arra sarkallja az embereket, hogy útra keljenek a vén Európa felé. A legtöbben most Szenegálból érkeznek, szépen kifestett halászcsónakokon. Azért jönnek, mert paradicsomi életet szeretnének élni, a spanyol baloldal pedig csak látszólag küzd az illegális migráció ellen, ám kitárja országa kapuit. 2020-ban például kötöttek megállapodást Szenegállal, Mauritániával és Marokkóval, hogy tartsák vissza a migránsokat, de ez elégtelennek bizonyult. A hivatalos adatok alapján visszafordítanak több ezer próbálkozót, de nem tudják felszámolni a jelenséget, ráadásul az afrikai országoknak is érdekük, hogy megszabaduljanak az egyre szaporodó munka nélküli fiatal férfiaktól, akik potenciális politikai bajkeverők.
A megállapodások sem hoznak semmi újat. 2006-ban több mint 30 ezer szenegáli érkezett a Kanári-szigetekre, az EU határrendőrsége ezért megállapodott Szenegállal a Dakarból induló hajók fokozott ellenőrzéséről, cserébe pedig segélyt és bizonyos létszámú legális munkavállaló befogadását vállalták. Ám ez és a 2019-es kísérleti program is kudarcot vallott, miután a 47 szenegáli munkavállalóból csak 18 tért haza. A kisüzemi halászat régóta a szenegáli gazdaság és az Atlanti-óceán partvidékén élő közösségek egyik fő étel- és életforrása, de a túlhalászás, az ipari verseny és az éghajlatváltozás hatásai egyre nagyobb terhet rónak rájuk. Amit tehát most látunk, az csak a kezdet. Afrika még csak el sem indult igazán.
