This time for Africa – „Eljött Afrika ideje” – szól szabad fordításban a dél-afrikai futball világbajnokság hivatalos dala, a Latin-Amerikai popdíva, a félig kolumbiai, félig pedig libanoni származású Shakira által előadott Waka-Waka a refrénje. Hogy valóban itt van-e az idő Afrika számára, az már a játékok rendezése jogának odaítélésekor is komoly kérdéseket vetett fel. Aggodalomra leginkább a világszinten negatív rekordokat döntögető dél-afrikai közbiztonság adott okot. A pretoriai belügyminisztérium saját bevallása szerint az országban évente harmincezer gyilkosságot követnek el és közel ötvenötezer nő esik nemi erőszak áldozatául. Jogosan merült hát fel a kérdés, hogy képes lesz-e vajon a helyi rendőrség megvédeni az országba látogató szurkolókat. Nem véletlen talán, hogy az előzetes várakozásokhoz képest igen kevés külföldi drukker érkezett Dél-Afrikába. Az egyik angol internetes futballfórumon egy szurkoló megjegyezte: „Számítanak arra, hogy ezerből csak 990-en térnek vissza.”

A rossz közbiztonság körüli aggodalmak már kezdetekben beigazolódtak. Még el sem kezdődött a VB, de már kiraboltak néhány kínai újságírót és egy portugál fotóst, a görög válogatott három játékosának szállodai szobájából pedig 1600 eurónak kelt lába. A dél-afrikai hatóságoknak ráadásul nemcsak a tolvajokkal és rablókkal, de a külföldi drukkereket szintén megfejni kívánó prostituáltakkal is meggyűlt a baja. Még az is felmerült, hogy a törvényhozás legalizálja a prostitúciót a játékok idejére, ezt azonban a parlament leszavazta: ők is úgy vélték, nem lett volna jó az országimázs szempontjából, ha a gazdag nyugatiak a dél-afrikai kormány áldásával szórakoznak a helyi, optimista becslések szerint is közel 50 százalékban HIV-fertőzött éjszakai pillangókkal.

A másik problémát a készületlenség jelenti. Helyszíni beszámolók szerint a játékok helyszíneinek egét máig daruk árnyékolják be. Nem csoda, hiszen az építkezéseket súlyos munkássztrájkok kísérték végig. Tavaly júliusban az ország legnagyobb stadionját építő dolgozók kezdtek sztrájkba, az elmúlt hónapban pedig a közlekedési munkások tartottak két és fél hetes munkabeszüntetést. Dél-Afrikában ugyanis a bérezés messze nem mondható szabályozottnak. Míg egyes munkások óránként 1,5 dollárt keresnek, addig mások ugyanezért a munkáért mindössze heti 5 dollárt kapnak.

A stadionok környékének megtisztítása sem volt könnyű feladat. Pretoriában márciusban nagy tüntetések voltak, miután a hatóságok a peremvidékeken lévő bádogvárosokba szórták szét a környéken élő szegény tömegeket, hogy helyet teremtsenek a játékok infrastruktúrájának. Kritikusai nyíltan a szegénység problémájának szőnyeg alá söprésével vádolták meg a szocialista ANC pártot képviselő Jacob Zuma elnököt. A világbajnokság apropóján egy másik szőnyeg alá söpört problémára, Dél-Afrika kihalásra ítélt fehér törzse, a búr nép sorsa is a közvélemény érdeklődése középpontjába került. Az egykori holland telepesek utódai ellen elkövetett szisztematikus támadások azonban alig hatották meg a kóros politikai korrektségben szenvedő európaiakat (lásd Demokrata 2010/18. Fekete veszedelem). Pedig radikális fekete sajtóorgánumok és közszereplők több ízben megfenyegették a helyi fehéreket, hogy a díszes vendégsereg távozása után nekik írmagjuk sem marad.

A belpolitikai ügyek mellett a játékoknak nemzetközi vetületei is vannak. Bár Kína idén nem küldhette csapatát a bajnokságra, befolyása mégis kiterjedt a játékokra. Pekingnek köszönhetően hiúsult meg ugyanis az a konferencia, amelyen a meghívott Nobel-békedíjas vendégek és emberjogi aktivisták vitatkoztak volna arról, hogyan használható fel a világbajnokság a rasszizmus és xenofóbia elleni harcban. Miután a dél-afrikai hatóságok – a kínai követség javaslatának eleget téve – nem adtak vízumot a dalai lámának a részvételt több meghívott visszamondta.

Johannesburg döntése mindenesetre érthető. Az elmúlt két évben Dél-Afrika a rá eső 20,8 százalékkal Kína egyik legfontosabb afrikai kereskedelmi partnerévé nőtte ki magát, az ázsiai óriás eddig hatmilliárd dollár értékben fektetett be az országban. Kár lett volna mindezt kockára tenni némi céltalan emberijogista ötletelésért. A feltörekvő Kína más téren is éreztette befolyását. Észak-Koreából politikai okokból alig utazhattak drukkerek az utóbbi években igencsak jól teljesítő csapatuk támogatására, az Észak Koreai Sportbizottság ezért kínai vendégszurkolók közt osztott szét ezer ingyenjegyet. De nem akárkiknek ám: a baráti ország részéről neves színészek, komikusok és popcsillagok biztatják hazájuk szövetségesét. Kiruccanásuk azonban aligha lesz hosszú, mivel Észak-Korea olyan futballklasszisokkal került egy kezdőcsoportba, mint Brazília és Portugália. Az otthoniak számára nem csak a sportélmény miatt lenne fontos a válogatott jó szereplése. Emlékezetes, hogy 2005-ben zavargások törtek ki, miután csapatuk – egy hibás bírói döntés miatt – elbukta az iráni nemzeti tizeneggyel vívott mérkőzésen.

A világbajnokság kapcsán mellesleg a szomszédos Zimbabwe bajos dolgai is terítékre kerültek. Emberjogi csoportok számos ország válogatottjánál lobbiztak, hogy azok ne diktatórikus vezetés szárnyai alatt tartsák meg bemelegítő edzéseiket. Brazília azonban nem engedett a nyomásnak. Így aztán 50 ezer zimbabwei nézhette végig, ahogy a latin-amerikaiak 3-0-ra verik hazájuk legjobbjait a nyilvános bemelegítő edzésen. Lelkesedésüket pedig nem törte le a vereség, hiszen 1980 óta ez volt az első alkalom, hogy Afrikán kívüli csapat járt az országban.

Zimbabweról még minden bizonnyal hallani fogunk a világbajnokság során. A Zimbabwe Democracy Now nevű emberjogi csoport a játékok körüli médiafelhajtást meglovagolva június 21-i kezdettel gúnykampányt szervez Dél-Afrika szerte, mellyel a zimbabwei állapotokra kívánja felhívni a világ figyelmét. A szervezet arra is számít, hogy az elkövetkező hetekben kiterjed az erőszak az autoriter vezetésű országban. Robert Mugabe elnök 2002-es, gyanús körülmények között történt újraválasztása óta egyébként is rendszeresek az ellenzékieket érő atrocitások. Zimbabwének kétmillió polgára él politikai és gazdasági menekültként Dél-Afrikában. A világbajnokságra egyébként nemcsak a szurkolók és a hatóságok, de az embercsempészek is készültek. Egyedül Etiópiában tavaly évi 40 millió dolláros üzletággá nőtte ki magát az embercsempészet, melynek évente 25 ezren esnek áldozatul. Etiópiában például 1200 dollárért toboroztak embereket, akiket a Világbajnokságra való készülődéssel járó munkalehetőségek reményében vágtak neki a délnek. Többségük útja azonban egy menekülttáborban ért véget valahol Malawiban. A világbajnokság okán Dél-Afrikába áramló afrikai embertömeg még komoly fejfájást okozhat a házigazdáknak.

2008 májusában egyszer már súlyos erőszakhullám szabadult el, melynek áldozatai más afrikai országokból érkező munkások és menekültek voltak. Idén eddig tíz esetet jelentettek, amikor dél-afrikai tömegek idegenekre vagy boltjaikra támadtak. Emberjogi szervezetek szerint fennáll a veszélye annak, hogy a díszes külföldi vendégsereg távozásával újra kiújul a xenofób erőszak. Nem sok kell tehát és – ahogy a popdíva is megénekelte – eljön Afrika ideje.

Sayfo Omar