Ahol nem fúj a háború szele

Az Oroszország elleni szankciók miatt Budapestről Moszkvába eljutni már önmagában is kaland, hiszen leginkább Isztambulon vagy Dubajon keresztül vezet út az orosz fővárosba. Mi Dubajon keresztül repültünk, ami azt jelentette, hogy a korábbi két és fél órás út tízórás, nyolcezer kilométeres repülőúttá nőtt – majd Novoszibirszken, Szibéria fővárosán át további kilencezer kilométer repülőút várt ránk az Északi-sarkkörön túli Pevek városáig.

Amíg a novoszibirszki repülőtér új termináljában, ami a világon bárhol megállhatná a helyet, a csatlakozást vártuk, körülnéztünk a boltokban, és azt láttuk, hogy Szibéria és a tajga kincsei, a különleges gyógyteakeverékek mellett olyan különlegességeket is árulnak, mint rénszarvas-, hód- vagy medvehús. Sőt, a repülőtéren van egy Vlagyimir Putyinról elnevezett Putin Team márkabolt is, ahol az orosz államfő nevét viselő sportruházatot kínálnak. A Moszkva–Novoszibirszk járaton hazatérő katonák is voltak. Igazán emberi pillanat volt az, amikor egy láthatóan sebesült katona rózsával a kezében lépett ki a terminál épületéből, és virággal köszöntötte kedvesét…

Egy kis moszkvai séta

De ne szaladjunk ennyire előre, időzzünk még Moszkvában, miután az út előtt volt még egy napunk az orosz fővárosban! Különös volt látni, hogy a Moszkvában az ukrán–orosz konfliktusból szinte alig érezhető valami. A konfliktusra szinte csak a katonai szolgálatot népszerűsítő toborzóplakátok, a televíziós műsorok és a repülőtereken szolgálati helyükre utazó vagy onnan hazatérő katonák látványa emlékezteti az embert.

Moszkvában járva nem lehet kihagyni a Vörös teret és a szomszédságában lévő híres GUM áruházat sem. A kínálat hatalmas, a nyugati világmárkák közül valójában csak néhány vonult ki az orosz piacról. Az orosz boltokban továbbra is nagy az árubőség, és a hazaiaknál olcsóbbak az árak. A Coca-Cola és a Pepsi többféle termékkel is jelen van, pedig ezek még a háború elején bejelentették, hogy távoznak Oroszországból… Az üzemanyag kifejezetten olcsó: a legdrágábbnak számító benzinkúton a 95-ös benzin literje 50-55 rubel volt, ami átszámítva 210-230 forint, de a kevésbé frekventált helyeken 40 rubel környékén is hozzá lehet jutni, ami csupán 170 forint. Ez azt is mutatja, hogy Oroszországban továbbra is olcsó az energia, szemben a szankciókat kivető nyugati országokkal. A moszkvaiak láthatóan élik a megszokott életüket, az utcákon pezseg az élet, az éttermek és bárok zsúfolásig tele vannak. A Burger King és a hasonló nyugati cégek döntő többsége továbbra is a hatalmas piacot lát Oroszországban. A valóban kivonult McDonald’s helyén új gyorsétteremlánc nyílt, az oroszul Vkuszno i tocska, azaz Finom és pont. Személyes tapasztalatom, hogy az itt kapható sajtburger és a Coca-Cola orosz változata, a Dobrij Cola ízvilága sokkal harmonikusabb az amerikainál. Sokkal jobban is kedvelik az oroszok, főleg, hogy az eredetinél is olcsóbban jutnak hozzá. Moszkva köszöni szépen, jól van!

Pevekbe hoztuk a tavaszt

A nyárias moszkvai idő után Pevekben -15 fok várt. Itt azonban ez már-már tavasznak számít, néhány héttel korábban még -20-25 fokot mértek. Ekkortájt van a fehér éjszakák kezdete, vagyis éjszaka is világos van, hiszen a naplemente utáni szürkület után ismét felbukkant a horizonton a napkorong, és hajnal háromkor már verőfényes a szállodai szoba. Igazán így aludni sem lehetett, helyette viszont gyönyörű napfelkeltéket fényképezni az ablakból. Az időjárás azonban igazán szeszélyesnek bizonyult, a csontig hatoló hideg helyett másnap 0 fok körülire enyhült.

Az igazán döbbenetes azonban az idegennek a helyi szél, a juzsak, ami talán a legerősebb és a legszeszélyesebb szél a világon. Fúj, majd hirtelen elül, mielőtt újult erővel újra lecsapna. Képzeljük el, hogy kilépünk az ajtón, és az erős szél egész egyszerűen elsodor bennünket egy hóval borított úton. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint gyorsan megragadni az első szilárd rögzítésű tárgyat és bízni abban, hogy a juzsak alábbhagy. A szemüveg sem ártott, hiszen a szél folyamatosan felemelte a port, és a fagyos éjszaka után a tűző napsütésben keletkezett pocsolyák vizét is az arcunkba vágta.

A peveki boltokban is árubőség van, bár a ritkább és a nagy távolságú szállítások miatt az árak magasabbak. Ide csak repülővel vagy hajóval lehet szállítani, és innen látják el a befagyott tengeren és a folyókon az akár több száz kilométerre lévő településeket is. A Coca-Cola termékei például 2022. november-decemberi gyártásúak voltak volt, ami újabb cáfolata a cég kivonulásának. Emellett természetesen a kínálatban további nyugati termékek is szerepeltek. A boltokban csak készpénzzel lehetett fizetni, hiszen az uniós szankciók miatt nyugati bankkártyák nem működnek.

Pevekben még a moszkvainál is olcsóbb az energia, a benzinkúton feleannyiba kerül egy liter 95-ös benzin, mint itthon, az úszó atomerőműnek köszönhetően pedig az áram és a távfűtés is olcsó. A szállodában például olyan meleg volt a szobában, hogy termosztát vagy radiátorelzáró szelep hiányában csak az ablakok kinyitásával lehetett szabályozni a hőmérsékletet.

Csábító magas fizetések

De miért megy valaki egy olyan helyre dolgozni, mint Pevek, ahol négy hónapig szinte teljes a sötétség a sarki éjszakában és -30-40 fokos a hideg, miközben a rövid nyár során is csak 10-12 fok van. Ilyenkor a Kelet-szibériai-tengeren és a peveki öbölben elolvad a jég, és a bátrabbak a 4 fokos vízben is megmártóznak olykor.

A szovjet időkből érkezettek leszármazottai persze már itt születtek, így nekik természetes a sarkvidéki élet. Sokan viszont az orosz országos átlag többszörösét kitevő fizetésért jönnek ide, hiszen Pevekben negyedmillió rubel körül lehet keresni, ami közel egymillió forintot jelent. Ebből sokat lehet megtakarítani, főleg, hogy helyben nincs mire költeni. Boltok alig akadnak, étterem és kávézó is csak mutatóban. A visszaúton találkoztunk olyan munkásokkal, akik távvezetéket építenek Pevek és a 300 kilométerre fekvő Bilibino között. Elmondásuk szerint a fizetésük havi 400000 rubel (átszámítva közel 1,7 millió forint), de cserébe egyhuzamban 3 hónapot dolgoznak, sokszor –40 fokban és kegyetlen szélben, lakókonténerben élve, ahol minden nyirkos. Az építkezések magyarázata, hogy ez a vidék a világ egyik leggazdagabb érclelőhelye. A Mengyelejev-féle periódusos rendszer valamennyi eleme megtalálható itt, az arany, az ezüst, a réz és az ón, valamint a lítium a világpiacon egyre kelendőbb. Ez a magyarázata annak, hogy egyre több energiára szükség, amit további négy úszó atomerőmű biztosít majd.

A városban nagyon jól felszerelt iskola is található, ahol a Roszatom támogatásával, az „atomosztályban” a diákok többek között háromdimenziós modellezést, fizikai kémiát és informatikát is tanulhatnak. A tanárok is Oroszország különböző részeiből érkeztek ide. Elmondták, hogy az idei országos tanulmányi versenyeken rangos helyezéseket értek el a tanulóik. Persze a kimagasló helyi fizetés a tanárokat is vonzza, vagyis az oktatói kar a legjobbakból szerveződik.

A helyi médiajelentésekből tudható, hogy pevekiek is harcolnak az ukrán fronton, a sebesültek pedig a kitűnően felszerelt helyi kórházban lábadoznak. A tízezer kilométerre zajló háborúról a helyiek csak a médiából is értesülnek, a szállodában fogható hét csatorna közül három óránként adott a hírt a harci cselekményekről. A kérdéseinkre adott válaszokból pedig az is kiderült, hogy a peveki városlakók tudják, merre van Magyarország, és azt is hallották, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Nyugattal szemben határozottan kiáll a magyar nemzeti érdekekért.