Tavaly 119 új HIV-fertőzöttet regisztráltak hazánkban, ami másfélszeres emelkedés az egy évvel korábbi 81 esethez képest. Magyarországon még soha nem vettek lajstromba ennyi fertőzöttet egy évben. Bár a szám nem tűnik riasztóan nagynak, mégis azt jelenti, hogy átlagosan háromnaponta újabb emberről derül ki, magában hordozza a halálos kórt. Ráadásul ezek csak azok a fertőzöttek, akik elmennek AIDS-szűrésre, és ily módon derül ki, hogy vírushordozók. A valós szám ennél minden bizonnyal több – hogy mennyivel, arra még tippelni sem lehet, hiszen nincs semmilyen fogódzóként használható adat.

A HIV-vírus terjedésének egyik útja az intravénás kábítószer-fogyasztás, ám Magyarországon egyelőre a vírushordozók csekély hányada kapja el ily módon a betegséget. Íme, az elmúlt évek vonatkozó statisztikája az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint: 2002-ben és 2003-ban mindössze egy-egy személyt regisztráltak, aki intravénás droghasználat útján fertőződött meg, 2004-ben és 2005-ben kettőt-kettőt, 2006-ban nem jegyeztek fel ilyen esetet, tavaly viszont hármat is. Ám az érintettek elsöprő többsége továbbra is szexuális úton kapja el a kórt.

Leginkább a 20 és 30 év közti korosztály érintett a HIV-fertőzöttségben. Közülük legtöbben szexuális partnerüket sűrűn váltogató homoszexuálisok, de egyre több hasonló korú fiatal nő betegszik meg. A változó tendenciára világos magyarázattal szolgál a Szent László Kórház gondozásában 2003-ban kiadott, szakorvosok által írt „Red ribbon – Piros szalag – Mit üzen 2003-ban, 20 évvel a HIV/AIDS járvány felbukkanása után?” című kiadvány, melyben ezt olvashatjuk: „Az utóbbi években viszonylag gyakori, hogy fiatal nők fertőződnek, akiknek HIV-fertőzött fekete afrikai barátjuk van. Ez utóbbi tény azzal magyarázható, hogy a fekete afrikai fiatalemberek között a HIV-fertőzöttség gyakorisága elérheti a 10-15 százalékot is! […] Ma Magyarországon a 20 év körüli HIV-fertőzött fiatal lányok száma egyenletesen emelkedik, több mint 90 százalékuk esetében a fertőzést alkalmi, afrikai fekete partnertől kapták.”

E kemény tény tükrében kifejezetten veszélyes játéknak tűnik az elmúlt években a fiatal lányok körében határozottan elterjedt divat, mely szerint semmit sem tud a szexuális örömökről, akinek nem volt még afrikai partnere. Akik egyébként rendkívül felelőtlenek az orvosok tapasztalatai szerint, mivel legtöbbjük egyszerűen megszökik a kórházból, ha kiderül, hogy AIDS-es. Tudják ugyanis, hogy ebben az esetben ellátás után kiutasítják őket Magyarországról. Ezért elhagyják a kórházat, és jó eséllyel tovább terjesztik a halálos kórt.

Ez is tendencia ugyanis. A lélektan szakértői szerint sok HIV-fertőzött bosszút akar állni a világon betegségéért, s így sokan szinte sportot űznek abból, hogy minél több alkalmi partnernek adják tovább a vírust. Igaz ez az afrikaiakra éppúgy, mint a homoszexuális prostituáltakra.

Ide kívánkozik még egy megjegyzés. Könnyen belátható, hogy a fiatal, szülésre éppen legalkalmasabb korban lévő nők közt terjedő fertőzés mit jelent népesedési szempontból. A felelőtlenség tehát a személyes sorstragédia mellett össznemzeti szempontból is végzetes lehet.

Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint hazánkban 1985 és 1999 között összesen 833 HIV-fertőzéses esetet jegyeztek föl, 2000-ben 48, 2001-ben 82 vírushordozót jegyeztek föl, 2002-ben 78-at, 2003-ban 63-at, 2004-ben 75, 2005-ben 106, 2006-ban 81, tavaly pedig 119 új beteget fedeztek föl. A számok tehát kisebb ingadozásokkal egyértelműen növekvő tendenciát mutatnak. A legfertőzöttebb kiugróan Budapest és Pest megye. A statisztikákból megdöbbentő módon az derül ki, hogy az elmúlt esztendők újabb fertőzöttjei elsöprő többségben kifejezetten magasan képzett, biztos egzisztenciájú fiatalok, például bankvezetők közül kerültek ki.

Érdemes egy pillantást vetni az Európai Unió illetékes szerve, az EuroHIV legfrissebb, 2006-os adataira. Meglepő lehet, hogy abban az esztendőben Észtországban regisztrálták a legtöbb új HIV-fertőzöttet, egymillió lakosra 476 eset jutott (az EuroHIV így közli az adatokat), több, mint a sokszor nagyobb Oroszországban (275 fertőzött egymillió lakosra), s meglepő módon Törökországban jóval alacsonyabb ez a szám, mindössze 3,9 megbetegedés egymillió lakosra vetítve átlagosan. Ezek persze csak a felderített és nyilvántartásba vett adatok, így a valóság akár nagyságrendekkel is eltérhet. Az UNAIDS 2007-es jelentése szerint egyébként 33,2 millió HIV-fertőzöttet tartanak nyilván világszerte, ebből két és fél millió gyermek.

Afrika teljes lakosságának negyede HIV-fertőzött. A legsokkolóbb adatokat Szváziföld mutatja: az ország polgárainak több mint 38 százaléka hordozza a vírust. Tavaly kétmillióan haltak meg AIDS-ben a világon. Ha figyelembe vesszük a népmozgásokat, az Európába irányuló tömeges illegális bevándorlást éppen a legfertőzöttebb régiókból, s tudjuk azt is, hogy a nyugati fehér civilizációban jelenleg uralkodó felfogás a kevert fajú társadalmakat kívánatos példaként állítja a nép elé, nem nehéz belátnunk, hogy mindez így együtt milyen súlyos veszedelmet jelent Európára nézve.

Ha már kitekintünk külföldre, felfigyelhetünk a varsói Zycie Warszawy című lap néhány héttel ezelőtti hírére, mely szerint a lengyel fővárosban új őrület hódít, az ismeretlenekkel űzött nyilvános szex. Ez azt jelenti, hogy a lengyel főváros parkjaiban és egyéb közterületein fényes nappal vadidegen emberek esnek egymásnak, hogy néhány perces üzekedés után kajánul pillantsanak a megdöbbent járókelőkre, majd távozzanak. E nem épp ízléses szexuális szokást angol fattyúnyelven doggingnak nevezik, ami hozzávetőlegesen kutyálkodásként fordítható magyarra. A varsói beszámolóból az is kiderül, hogy a nyilvános villámszexet főként a fiatal korosztályba tartozó, kifejezetten magas életszínvonalú, ám párkapcsolatot nélkülöző férfiak és nők űzik előszeretettel. Vagyis az unatkozó szinglik hóbortja. Valószínűleg nem kell különösebben ecsetelni, milyen veszélyeket hordoz magában e szokás a HIV terjedése szempontjából.

A szakértők szerint annak ellenére, hogy az emberek legnagyobb része tökéletesen tisztában van az AIDS gyógyíthatatlan voltával, és terjedésének módozataival, nem törődnek a veszéllyel. Ebben nyilván szerepe van a szexuális szokások megváltozásának, a tömegtájékoztatás által bemutatott felelőtlen magatartásmintáknak, s egyáltalán annak, hogy a szexualitás bensőséges magánügyből közüggyé, szinte ösztönszerűvé vált. Köztudott, hogy a hazai és nemzetközi tömegtájékoztatás naponta önti az emberekre az olyan híreket, hogy mely filmcsillag, zenész, népszerű sportoló kivel, mikor, hogyan… Divattá vált a gyakori partnercsere, a hűség pedig megmosolyogni való maradiságnak minősül. Pedig – az erkölcsieken túl – nyilvánvalóan ez jelenti a leghatásosabb védelmet az AIDS, és mindenfajta szexuális úton terjedő betegség ellen.

Vagyis – mivel a betegség gyógyíthatatlan és biztos halálhoz vezet – mindennél fontosabb a megelőzés. Ám néhány civil kezdeményezésen kívül mindmáig nincs igazán hatékony szerveződés, mely kellő szakmaisággal foglalkozna a problémával. Az iskolai felvilágosítás általában nem terjed túl az általánosságokon, s legtöbben úgy gondolkodnak, HIV-fertőzést csak mások kaphatnak el. Állandó és térítésmentes AIDS-szűrést is mindössze tizenöt városban végeznek, s bár ezek elméletileg névtelenek, volt rá példa, hogy személyes adatokat kértek a jelentkezőktől, így meglehetősen nagy a bizalmatlanság, netán az eredménytől való félelem. Ezen kívül mindössze húsz-huszonötmillió forint jut évente a megelőzésre hazánkban.

A HIV-fertőzöttek határozottan emelkedő száma egyelőre még nem jelent AIDS-robbanást sem Magyarországon, sem a közép-európai térségben. Ám ha arra gondolunk, hogy a megfertőződés és ennek szűrés során való kiderülte között a vírushordozó személyek akár több embernek is továbbadhatják a kórt, nem lehetünk nyugodtak. A szakértők szerint jelentősen meglódulhatnak a statisztikák, ha az intravénás kábítószer-élvezők között is elkezd terjedni a vírus. Erre pedig – mivel a rizikócsoportok közt van átfedés – az egyre több fertőzött mellett nyilvánvalóan egyre nagyobb az esély. Az AIDS-bomba még nem robbant fel, de ketyeg.

Ágoston Balázs