Akik elrendelhetik az atomcsapást

Napjainkban egyre többször hangzik el, hogy az emberiség egyik legnagyobb rémálma, az atomháború reális fenyegetés lett az orosz–ukrán háború konfliktus miatt. Vagy éppen az, hogy a hidegháború utáni trend, a nukleáris fegyverek számának csökkenése mára megfordult, és újra emelkedő pályára állt.

Jelenleg több mint 12 ezer atomfegyvert tartanak számon világszerte, ezek együttes hatóereje több mint százezerszerese a Hirosimára ledobott első atombombának. De melyek azok az országok, ahol a legfontosabb politikai vezető a hivatalba lépésekor megkapja azt a bizonyos aktatáskát, amellyel nukleáris csapást rendelhet el? Jelenleg kilenc ilyet tartunk számon, vagyis kilenc ország hadserege birtokol nukleáris robbanófejeket, illetve olyan eszközt, amely képes azokat célba is juttatni. Közülük legalább négyen biztosan eljutottak arra a szintre, hogy hadseregük mindhárom fegyverneme, azaz a szárazföldi erők, a légierő és a haditengerészet is bevethet atomfegyvert.

A két legnagyobbnál a 90 százalék

A világ első atomhatalma az Amerikai Egyesült Államok volt. Az atombomba előállítása a Manhattan-terv nevű titkos projekt keretében zajlott a második világháború alatt. A fegyver kifejlesztése többek között a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban és más kutatóintézetekben folyt, és a projektben számos tudós, köztük Robert Oppenheimer, Enrico Fermi és Richard Feynman vett részt. Az első amerikai atombombát, amelyet a Trinity kódnevű robbantással teszteltek, 1945. július 16-án Új-Mexikóban próbálták ki élesben. Ez volt az első alkalom az emberiség történetében, hogy felszállt a jellegzetes gombafelhő, egyszer és mindenkorra megváltoztatva a világ geopolitikai és hadviselési dinamikáját. Az új fegyvert hamar be is vetették, 1945. augusztus 6-án ledobták Hirosimára a Little Boy nevű bombát, pusztító ereje hatalmas volt. Majd augusztus 9-én egy újabbat, a Fat Mant dobták le Nagaszakira. Ezek az események jelentősen hozzájárultak Japán gyors összeomlásához és a második világháború befejezéséhez. Az USA jelenleg 5428 nukleáris robbanófej birtokában van, ezzel második a világon az atomfegyverek számát tekintve.

Az első Oroszország, amely 1949-ben lépett az atomhatalmak sorába. Az első szovjet atombomba, amelyet RDS-1 (vagy más néven Joe-1) kódnéven ismertek, 1949. augusztus 29-én robbant fel a kazahsztáni Szemipalatyinszkban. Az atombomba kifejlesztésén dolgozó csapatnak olyan neves tudósok is tagjai voltak, mint Andrej Szaharov és Igor Kurcsatov. Emellett az atomtitok megszerzésében az NKVD is szerepet játszott, több amerikai tudós pedig önként szolgáltatott ki fontos információkat a kémeknek. Közülük Julius és Ethel Rosenberg a legismertebb, a házaspár tagja volt a kommunista pártnak. Őket halálra ítélték és ki is végezték, noha nem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyverprogramjával kapcsolatos titkos információkat szolgáltattak ki a Szovjetuniónak. Mindenesetre az amerikai atommonopólium ezzel megszűnt, és a szovjet készleteket megöröklő Oroszország ma mintegy hatezer nukleáris robbanófejjel számolhat. Amerika és Oroszország pedig együtt a világon fellelhető atomfegyverek 90 százalékát birtokolja.

A maradék tíz százalék

Az első brit atombomba, amelyet Hurricane kódnéven is ismertek, 1952-ben készült el, és még abban az évben, október 3-án ki is próbálták az ausztráliai Monte Bello-szigetek közelében, az Indiai-óceánban. Az Egyesült Királyság ezzel a harmadik ország lett, amely kifejlesztett és tesztelt nukleáris fegyvert. Napjainkban 225 atomtöltettel gazdálkodhat a brit haderő.

Franciaország 1960. február 13-án lépett be az atomhatalmak közé, amikor Gerboise Bleue kódnéven ismert bombája felrobbant a Szaharában, Algéria déli részén. Jelenleg 290 nukleáris robbanófeje van, és az egyetlen az Európai Unión belül, amely atomfegyvert birtokol.

Az első kínai atombomba kifejlesztése az 1950-es évek közepén kezdődött meg, a program kapott némi segítséget a Szovjetuniótól is. Az első nukleáris tesztre meglehetősen soká, 1964. október 16-án került sor a Lop Nur-sivatagban. Ma 350 atomtöltete van Kínának, amivel a feltörekvő atomhatalmak legerősebbike, és már rövid távon is az ezer darab elérése a cél.

Izrael valamikor a 60-as és 70-es évek között hozta létre saját atomfegyverét, ám, ezt azóta sem ismeri el, így pontosabb információk nincsenek róla. Jichak Jákov, azóta elhunyt egykori vezérezredesük emlékiratai szerint az 1967-es arab–izraeli háború legnehezebb időszakában ugyanakkor a bevetésüket is komolyan fontolgatták. Egyes becslések alapján ma mintegy száz robbanófejük lehet.

Az indiai nukleáris programot először a békés célú felhasználásra tervezték, de a hidegháború geopolitikai feszültségeinek és a szomszédos Pakisztán atomprogramjának hatására India úgy döntött, hogy nukleáris fegyvereket is fejleszteni fog. Az első indiai atombomba, amelyet Smiling Buddha kódnéven is ismertek, 1974. május 18-án robbant fel, napjainkban 150 robbanófejük van. Pakisztán ezzel szemben jelentősen lemaradt, nukleáris fegyverprogramjának fejlesztése több évtizedig tartott, csak 1998. május 28-án tudtak sikeres tesztet végrehajtani, ám ma már 160 atomtöltetet képesek felmutatni. A 1998-as robbantások óriási nemzetközi felháborodást váltottak ki, és súlyos külpolitikai következményekkel jártak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonnal szankciókat vezetett be Pakisztán ellen, a két ország vetélkedése komoly kihívás volt a régió stabilitására nézve.

A sort Észak-Korea zárja. Az ország 1993-ban lépett ki a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásáról szóló NPT-egyezményből, majd fokozatosan kibővítette nukleáris tevékenységét. 2006. október 9-én tesztelte első elkészült fegyverét, majd további atomrobbantásokat hajtott végre 2009-ben, 2013-ban, 2016-ban és 2017-ben. Jelenlegi készlete húsz atomfegyverből áll.

Akik kiestek

Több ország is volt, amelyik szívesen belépett volna az atomhatalmak közé. Dél-Afrika az 1970-es és 1980-as évek között kezdett bele saját nukleáris fegyvereinek kifejlesztésébe, de erős nemzetközi nyomás érte miatta. A hidegháború idején az Egyesült Államok és más nyugati államok szankciókkal fenyegették Dél-Afrikát, végül az ország lemondott a nukleáris fegyverekről, ezzel a világon egyedüliként hagyott fel az atomarzenál fejlesztésével.

Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna a Szovjetunió szétesését követően jutott atomfegyver birtokába, megtartották ugyanis a területükre eső szovjet katonai létesítményeket, illetve az ott tárolt felszereléseket. Végül nemzetközi együttműködés keretében Oroszország ezeket a fegyvereket visszavásárolta és megsemmisítette.

Iránról érdemes még szót ejteni, noha sok éve ragaszkodik hozzá, hogy nukleáris programja kizárólag békés célú, civil felhasználásra irányul, például energiatermelésre vagy orvosi kutatásokra. Az ország többször is tagadta, hogy atomfegyver fejlesztésén dolgozna, ám ezt sokan nem hiszik el. Az Iránnal folytatott nemzetközi tárgyalások eredményeként született a 2015-ös JCPoA (Joint Comprehensive Plan of Action), más néven iráni nukleáris megállapodás, amelyben a perzsa állam korlátozta nukleáris tevékenységeit cserébe a gazdasági szankciók enyhítéséért. Az Egyesült Államok azonban 2018-ban kilépett az egyezményből. Ha valaha is tíz főre bővül az atomhatalmak listája, a tizedik vélhetően Irán lesz.