Alakul a multilaterális világrend

Félméteres hó takarta be a Szocsi feletti Krasznaja Poljanát, ahol 50 országból a Valdaj Klub 140 tagja gyülekezett a szokásos éves konferenciájára, hogy a világ átalakulásáról ossza meg egymással a véleményét. A 2014-es téli olimpia sí- vagy éppen bobversenyeinek is otthont adó régió így kimondottan romantikus díszletet szolgáltatott a tanácskozásnak, ez a megnyugtató lepel sem tudta azonban eltakarni a szörnyű, geopolitikai ellenfelek egymásnak feszülésével, kiéleződő konfliktusokkal, háborúkkal leírható valóságot, amelyben mindezek mellett még olyan kihívások is érik a világot, mint például a klímaváltozás vagy a mesterséges intelligencia látványos térnyerése.

A gobális átalakulást, Oroszország figyelmének nyugatról keletre és délre fordulását jól mutatja a Valdaj Klub konferenciáján megjelenők összetételének változása. Míg a 2010-es évek elejéig az alaphangot az orosz résztvevők mellett a nyugati, mindenekelőtt az amerikai, brit, német és francia szakértők, közéleti személyiségek adták meg, addig ma már a Kínából, Indiából, Malajziából, Brazíliából vagy éppen Afrikából érkezők viszik a prímet, és alig fér be néhány elemző a nyugati blokkból. A világban zajló változások mellett ez jelentős részben magyarázható azzal is, hogy a nyugati világ egyes országaiban uralkodó hangulat, a russzofóbia tombolása miatt a rájuk emiatt váró esetleges retorziók miatt az Oroszországgal foglalkozó szakértők félnek elmenni Moszkvába vagy Szocsiba. A párbeszéd tehát nem csupán a legfelsőbb szinten szakadt meg – bár ebben Donald Trump megválasztása érezhetően változást hoz –, hanem a szakértők, a társadalmak szintjén is. Ott tartunk tehát, mint a hidegháború idején, csak akkor alapvetően a Szovjetunió zárta el az információt polgárai elől, most pedig az önmaga felsőbbrendűségében még mindig hívő nyugati tömb próbálkozik hasonló neobolsevik trükkökkel. Pedig érdemes lenne leszállni a magas lóról, mert közben a világ elszalad mellettünk, és ez a burokba begubózó, a világ nagy részét lenéző, nem a helyén kezelő szemlélet visszaüt. A globális folyamatok megértése elképzelhetetlen a nyugati blokkon kívüli gondolkodás megértése, a párbeszéd nélkül.

A világnak ez az úgynevezett globális Délként ismert, ám önmagát már egyre inkább a globális többségként meghatározó része mind látványosabban ébred öntudatra, érez rá a globális politizálásra, és nem kér a blokkmentalitásból, a világ nem nyugati részét lenéző, kizsákmányoló neoliberális és a neokolonialista gondolkodásból. Úgy látja, hogy fundamentális, az erőviszonyok átalakulását tükröző változásokra van szükség. A konferencián felszólalók egyetértettek abban, hogy a nyugati fejlődési modell kifulladt, és a nyugati tömb ugyan továbbra is erős pólusa marad a multipoláris világnak, ám már csak az egyik központ a több közül, így nem diktálhat és vezényelheti a folyamatokat sem ideológiai, sem gazdasági, sem pedig katonai értelemben. Sőt, különösen Kína fejlődését és az e téren mutatott eredményeit látva már a technikai fölénye sem egyértelmű. Azt sem lehet szerintük már figyelmen kívül hagyni, hogy Eurázsia (Heartland) a világ legnagyobb, mára megkerülhetetlen régiója.

Úgy látják, hogy szakítani kell a hierarchikus, a világot fél évezreden át meghatározó európai berendezkedéssel. Szakítani kell a régi sztereotípiákkal, hiszen jól látható, hogy az európai tradíciókon alapuló világ már olyannyira nem működik, hogy még a saját problémáit sem képes megoldani. A Nyugatnak sokak szerint a hegemónia mindenáron történő megőrzése helyett most a belső ellentmondások megoldására kellene koncentrálnia, hiszen forradalmi a helyzet a világnak ezen a részén, egyre növekednek az egyenlőtlenségek, és az elit szinte teljesen elszakadt a tömegektől.

Elkerülhetetlen egy új erőegyensúly megteremtése, hiszen csak ez hozhat stabilitást, kiszámíthatóságot. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a világ átalakul, de nem szűnik meg minden a régi berendezkedésből. Már csak azért sem, mert egy házat addig nem bontunk le, amíg az új fel nem épül. Egyetértés van abban, hogy a globális Dél nem szétrombolni akarja a világrendet, hanem modernizálni, az új kihívásokhoz igazítani – ahogy mindenki fogalmazott –, igazságosabbá tenni. Ebben az új, multilaterális, sőt polifonikus világrendben az úgynevezett globális többség elképzelései szerint már nem a kollektív Nyugat diktál, és a cél éppen a hegemónia lebontása. Ehhez a globális Dél már elég erőt érez magában, tisztában van azonban azzal, hogy ez hosszú folyamat lesz. Az új világrend kiépítésének, az alternatíva megjelenítésének talán legfontosabb platformja a BRICS, amely – mint az egyik befolyásos orosz politikus mondta – a jó dolgok felé tereli a világot. Mások úgy határozták meg a BRICS jelentőségét, hogy ez a klub nem alternatíva, de jó eszköz az átalakuláshoz. Sikeres pedig azért lehet, mert sokszínű, nem bénítja a konszenzus kényszere, és nem bürokratizálódik. Mint kiemelték, székhelye és titkársága sincs.

Az úgynevezett globális Dél több hangon szólal meg, és ami a legfontosabb, a világ e részén ezt természetesnek is tartják. A kínai világkép például azt hangsúlyozza, hogy Peking nem hegemón akar lenni, nem ellenségeket kreál, hanem szövetségeket épít. Nem erőből politizál, hiszen a visszafogottság a tisztességes, igazságos berendezkedés kulcsa. Ahogy fogalmaz, Kína nem erőltet rá másokra semmit, hiszen mindenkinek megvan a maga útja. A kínai elemzők is egyértelművé tették, hogy Amerika foggal-körömmel ragaszkodik ugyan a hegemónia megtartásához, ám ezeknek az időknek már vége. Elutasították, hogy a demokrácia és az autokrácia állna szemben egymással, és kikérték maguknak, hogy a BRICS nyugatellenes volna. India úgy látja, hogy a bandungi konferencia elvei hét évtized múltán is aktuálisak, a világ egy nagy család, így egy a jövőnk, és mindenki jobban jár azzal, ha megszűnik a szembenállás. A gazdaságot, a pénzügyi rendszert nem lehet eszközként használni a másik fél ellen, el kell fogadni, hogy a világ többpólusú, ezért aztán beszélni kell egymással. A brazilok a BRICS-szel kapcsolatos óvatosságukat magyarázták. Mint rámutattak, ezt meg kell érteni, hiszen óriási amerikai nyomás nehezedik a tagság miatt az országra.

Ugyanezt emelte ki az egyik maláj hozzászóló is, hozzátéve, hogy Washington Kínától is nagyobb távolságtartásra kérte Malajziát. Ennek kapcsán azonban megjegyezte, hogy az Egyesült Államoknak már Gambia is visszaszól, azok az országok sem hallgatnak, amelyek korábban óvatosak voltak. Egyébként ez az öntudat érződött az afrikai hozzászólókon is, akik szerint a második világháború utáni kialakult világ nem halt meg, de haldoklik, Afrika súlya növekszik, és nemcsak a piacot, hanem a potenciált is látni kell benne. A maláj politológus a fentiek mellett rámutatott arra, hogy a terminológiában is változások zajlanak, így kikérte magának a „harmadik világ” kifejezést vagy a fejlettek-fejletlenek szembeállítást. Ahogy fogalmazott, tudomásul kell végre venni, hogy a világ többségéről van szó, amelynek értékei nem rosszabbak a nyugati értékeknél. „Ez nem nyugatellenesség – tette hozzá –, csak több tiszteletet kérünk magunknak.”

Élükön Vlagyimir Putyinnal az orosz politikusok is kiemelték, hogy formálódik az eurázsiai partnerség, és ma a legfőbb kérdés az, hogy létrejön-e szuverenitáson alapuló, igazságos világrend. Ehhez minta lehet az Eurázsiában formálódó együttműködés. Az orosz elnök egyébként nyílt ajánlatot is tett a Nyugatnak a kooperációra, aláhúzva, hogy a blokkosodás sehová sem vezet, és az együttműködés mindenkinek csak a hasznára válna. Moszkva álláspontja szerint a BRICS nem valaki ellen alakult, és a dollárt sem leváltani akarják, csak megszüntetni kivételes, Amerika egyeduralmát alátámasztó szerepét. A meglévő intézményekből – WTO, IMF, Világbank – sem akar Oroszország kilépni, mint ahogy az úgynevezett globális többség már országai sem, ám ha a Nyugat ellenáll a megreformálásuknak, akkor létre kell hozni egy párhuzamos rendszert. Moszkva szkeptikus a nyugati rugalmasságot illetően, ám szeretné elkerülni ezt a forgatókönyvet.

Mint az orosz kormány egyik befolyásos tagja rámutatott, az Egyesült Államok nem engedi, hogy bárki erősebb legyen nála, és a realitások elfogadása helyett például Kína megerősödésére is blokkolással, nyomásgyakorlással reagált a nemzetközi intézményekben. Moszkva nyitott a tárgyalásokra az Egyesült Államokkal és Európával – Eurázsia alatt Európát is érti –, ám már más alapokon, a szuverenitás, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával. Mindebből egyenesen következik, hogy nemcsak a világrend átalakítása körül, de az Ukrajnában dúló háború lezárásának kérdésében is kemény tárgyalásokra számíthatunk.