Alaszka 60 éve vált tagállammá

Hatvan éve, 1959. január 3-án Alaszkát az Egyesült Államok 49. tagállamává nyilvánították.
Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga.

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

A hajósok évszázadokon át keresték az úgynevezett északkeleti átjárót, amely Szibéria északi partvidéke mentén vezet az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra, s hosszú ideig még azt sem tudták, van-e szárazföldi összeköttetés Ázsia és Amerika között.

A kutatásban a XVII. századtól, amikor az érdekeit féltő Oroszország többé nem engedett idegen hajósokat Arhangelszknél tovább, a kozákok jártak élen. 1648-ban Szemjon Gyezsnyov a Kolima folyó torkolatától indult keletre, ki is jutott a Csendes-óceánra, de jelentése elkallódott. 1728-ban az orosz szolgálatban álló Vitus Bering egyértelműen megállapította, hogy a két kontinens között nincs szárazföldi összeköttetés (a két földrészt elválasztó szoros ma az ő nevét viseli), és 1732-ben egy orosz hajó feltérképezte Alaszka északnyugati partjait. Bering egy újabb expedíció során 1741-ben partra szállt egy alaszkai öbölben, ezzel megkezdődött a terület orosz birtokba vétele.

Alaszka az észak-amerikai kontinens északnyugati részén fekszik, területét tekintve (1,7 millió négyzetkilométer) a legnagyobb amerikai tagállam. Az első emberek mintegy 12 ezer éve jelentek meg itt, feltételezhetően az akkor még létező földhídon vándoroltak át Ázsiából, s innen indult meg az amerikai kontinens benépesülése.

A Bering útja után Orosz-Amerikának elkeresztelt, a cár fennhatósága alá került területen 1781-ben létesült az első állandó orosz település, amelynek már iskolája és temploma is volt. I. Pál cár 1799-ben kormányzót nevezett ki, akinek székhelye a mai Sitka helyén lévő Novo-Arhangelszk lett, s életre hívta az Orosz-Amerikai Társaságot, amely egyedáruságot kapott a rendkívül jó minőségű alaszkai szőrmével való kereskedésre, de ennek fejében újabb és újabb területekre kellett kiterjesztenie az orosz ellenőrzést.

A jobbára a part mentén és a szigeteken maradó oroszoknak azonban a XIX. századtól komoly versenytársakkal kellett szembenézniük: Kanada felől megjelentek a britek, majd az amerikaiak is.

Az orosz kormányzat a vereséggel végződött krími háború (1853-1856) után egyre komolyabban kezdte fontolgatni, hogy feladja a ráfizetéses kolóniát. Az itt élők ellátása egyre nagyobb összegekbe került, a túlvadászat miatt a prémek minősége romlott, a hatalmas területet értéktelennek, stratégiai szempontból védhetetlennek tartották. Úgy vélték, hogy ha megszabadulnak tőle, erőiket Kelet-Szibériára összpontosíthatják, és megelőzhetik az elkerülhetetlennek látszó összeütközést az Egyesült Államokkal. Alaszkát először a briteknek kínálták fel, de ők nem éltek a lehetőséggel, William Henry Seward, Andrew Johnson amerikai elnök külügyminisztere viszont hajlott az egyezségre.

Az oroszok washingtoni nagykövetüket, Eduard de Stoeckl bárót bízták meg a tárgyalásokkal. A szerződést hónapokig tartó egyezkedés után, 1867. március 30-án írták alá, a 7,2 millió dolláros ár körülbelül 5 centet jelentett hektáronként. Az amerikai közvélemény kedvezően ítélte meg Alaszka megvételét, de a takarékos kongresszus meggyőzése az akkoriban csillagászatinak számító összeg megszavazásáról nem ment könnyen. Az ellenzék hónapokig elnyújtotta a vitát, végül nem kis részben az orosz nagykövet, Stoeckl ügyes megvesztegetései biztosították, hogy 1868. július 14-én pontot tehettek az üzlet végére. 

Orosz-Amerika hivatalos átadása még a törvényhozási döntés előtt, 1867. október 18-án megtörtént, azóta ez a nap Alaszka állam hivatalos ünnepe. Ezen a napon Novo-Arhangelszkben Lovell Rousseau amerikai tábornok és Alekszej Pescsurov orosz fregattkapitány jelenlétében ágyúk sortüzétől kísérve levonták az orosz zászlót és felvonták az amerikait, s ezzel egyidejűleg felszámolták az Orosz-Amerikai Társaságot. A területen élő mintegy 700 orosznak felajánlották az amerikai állampolgárságot, de többségük nem élhetett ezzel, mert a bevonuló amerikaiak elüldözték őket.

Alaszka ugyan néhány évtizedig csak kiadást jelentett az Egyesült Államoknak is, de 1896-ban a Klondike folyó mentén aranyat találtak. Új aranyláz kezdődött, Alaszkába özönlöttek a kalandorok és szerencsevadászok. Ekkoriban éleződött ki egy hosszú ideig tartó területi vita a Kanadát ellenőrző Nagy-Britanniával, amely igényt tartott Alaszka délkeleti, aranyban gazdag lelőhelyeire. A viszályt 1903-ban választott bírósági döntés zárta le, amely az amerikai félnek adott igazat.

Alaszka 1912-ben lett territórium, majd fél évszázaddal később, 1958. július 7-én népszavazást tartottak, amelynek nyomán a helyi lakosság túlnyomó többsége kérte a terület felvételét az amerikai szövetségi államok közé, a többi államéval azonos jogkörrel. Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1959. január 3-án aláírta a törvényt, amely Alaszkát az Egyesült Államok 49. tagállamává nyilvánította.

Első kormányzóját, két szenátusi tagját és egy kongresszusi képviselőjét ugyanabban az évben választották meg. Érdekesség, hogy a közvélekedéssel ellentétben a szövetségi állam fővárosa nem Anchorage, ahol a lakosság több mint fele él, hanem az alig több mint 30 ezres Juneau.