A jegybankok futnak az események után, a hitelválság egész világra szétterjedő hullámainak következményei beláthatatlanok. Másfél évig hitegette magát a pénzvilág, hogy a nehezén túl vagyunk. A neheze azonban most jön.

Késik a 2001-ben lerombolt New York-i ikertornyok helyére tervezett emlékmű- és irodaház-együttes megépítése. Az ok prózai: alig van kereslet a bérlők részéről. Pedig úgy volt, hogy kezdenek visszaszivárogni a vállalatok a terrortámadás helyén felépülő komplexumba. Az első fecske éppen az a befektetési bank lett volna, amely a cunamiszerűen terjedő globális krízis egyik legnagyobb áldozata. Az idén tavasszal még hetvenemeletes főhadiszállást tervező, de akkor már súlyos gondokkal küszködő Merrill Lynch a nyáron elállt a szándékától, és ma már ha akarna, akkor sem tudna költözni: a legnagyobb lakossági bank, a Bank of America ugyanis felvásárolta a csőd szélén álló óriást. A példa szimbolikus: a múlt héten a világ piacain történteket sokan az amerikai gazdaság 9/11-ének nevezik.

A Nagy Reccs

Egy-másfél éve a tőzsdék első megrendülése után igen optimista jóslatok láttak napvilágot a válság kifutásáról. A Nemzetközi Valutaalaptól a Wall Street-i tőzsdegurukig a legtöbben elhessegették egy elhúzódó, komoly krízisnek még a gondolatát is. A múlt héten a világ bankárai, pénzügyminiszterei és brókerei azonban döbbenten szembesültek azzal, hogy amit egészen eddig stabilnak és szabályozhatónak hittek, az valójában végtelenül ingatag és kezelhetetlen. A globális pénzügyi krízis begyűrűzése a reálgazdaságba és a mindennapi életünkbe már csak idő kérdése. Mostantól kötelező az ördögöt a falra festeni. Magyarország hónapokon belül korábban elképzelhetetlen állapotba kerülhet, aki mást mond, az hazardíroz.

Derűlátók persze most is vannak. Sokan még mindig elszigetelt, a pénzügyi világra és elsősorban az Egyesült Államokra korlátozódó válságról beszélnek, és azt hangsúlyozzák, hogy a makrogazdasági mutatókat csak áttételesen befolyásolhatják ezek az események. Ami a magyarországi hatásokat illeti, az optimisták közé tartozik Simor András és Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnöke. Mindketten annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a nemzetközi pénzügyi válságnak közvetlen, jelentős hatása nem lesz hazánkra. Ezt alátámasztani látszik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szeptember 19-i jelentése, mely arról számolt be, hogy a magyar bankrendszer szereplőinél a befektetési vállalkozások és biztosítók körében egyaránt elhanyagolható a kockázatos állomány aránya. Ez azonban eddig is tudható volt, és a veszélyt természetesen nem is ez jelenti Magyarországra.

Mint az mellékletünkből is kiderül, a globális kockázatvállalási hajlandóság csökkenése, az EU és hazánk többi fontos kereskedelmi partnere gazdaságának lassulása és a nehezebb hitelhez jutás súlyosan érintheti az országot, és jelenleg megjósolhatatlan, hogy milyen mértékben.

Egy válság anatómiája

Mint arról éppen egy évvel ezelőtt, a hitelválság első nagyobb szakaszának kezdetén beszámoltunk, a krízisből könnyen globális összeomlás kerekedhet. Az Egyesült Államoknak a 2000-es évek elejétől kezdődő ingatlanpiaci boomjára, az alacsony kamatokra és a fékevesztett pénzügyi manőverekre épített lufi rohamos gyorsasággal kezd leereszteni. A bankok által a semmiféle hitelképességgel nem rendelkező amerikai ügyfeleknek nyújtott, ezermilliárd dollárban mérhető kölcsönei és az azokra épülő értékpapír-kibocsátások egy olyan globális piramisjátékhoz vezettek, amire ilyen nagyságban a történelemben még nem volt példa.

A szerte az Egyesült Államokban árverésre váró lakóházak tízezrei láttán már tavaly sok befektetési bank vezetőjének szorult görcsbe a gyomra, és félelmeiket igazolták az elmúlt hetek történései. 2007 tavaszán a New Century, az USA második legnagyobb másodlagos jelzáloghitelezője még kis hal volt, a Bear Stearns brókerház eltűnése már jóval nagyobb. Aztán megérkeztek az első hírek az európai és japán bankok veszteségleírásairól, és a tőzsdék újabb lejtmenetbe kezdtek, ám a legnagyobb gazdaságok jegybankjainak együttes fellépése, a fizetőképességet és a bankok közötti hitelnyújtást biztosító beavatkozásai és a friss gazdasági adatok akkor még arra utaltak, hogy a válság kezelhető.

Ám a bedőlt jelzáloghitelekre épülő értéktelen, bóvli kötvényekkel felturbózott Merrill Lynch, Lehman Brothers, Washington Mutual és társaik minapi eleste mindenkiben tudatosította, hogy a folyamat immár visszafordíthatatlan. Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) volt elnöke szerint százévente fordul elő olyan válság, mint a mostani.

A két mamut jelzálog-hitelezőnek, a Fannie Mae-nek és a Freddie Macnek, illetve a földkerekség legnagyobb biztosítójának, az American International Groupnak az államosítása már a világ első számú nagyhatalmának kétségbeesett manővere volt arra, hogy a pénzügyi piacokat stabilizálja és megakadályozza a válság tovaterjedését a többi hitelpiacéra, így az autóéra és kreditkártyáéra, a háztartási hitelekre. A krízishelyzetre jellemző, hogy az amerikai államkincstárnak ki kellett segítenie a Fedet, hogy stabilizálja a mérlegét és így biztosítva legyen a válságkezelő tevékenysége.

Kényes kérdések

Miközben a világ lélegzet-visszafojtva várja a szekrényből kieső újabb és újabb csontvázakat és árgus szemekkel figyeli, mikor érik el az örvények a reálgazdaságot, egyre több elemző csóválja a fejét és hitetlenkedik azon, mekkorát fordult a világ néhány év alatt. A Ronald Reagan-i „A kormány nem megoldás a problémáinkra, hanem maga a probléma” helyébe ugyanis a nyílt állami beavatkozás és reguláció lépett. Ez az intervencionizmus az amerikai szabad piacgazdaság dogmáit kérdőjelezi meg.

Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy ha Amerikának és vállalatainak most nincs is sok rendelkezésre álló pénze, a világ más részein igen sok áll rendelkezésre belőle. Ezekben a napokban is tucatnyi amerikai bank küzd a megszűnés ellen, és engedi közel magához az arab, kínai és délkelet-ázsiai befektetőket. Akár ezer egyesült államokbeli pénzügyi intézmény is csődbe mehet.

A hitelválságtól elválaszthatatlanok a morális kérdések. Havonta dollármilliókat kereső brókerek és bankárok profitéhsége és felelőtlensége a jelek szerint következmények nélkül marad. A csúcsmenedzserek átnyergelnek egy másik céghez, a megbukott cégeket pedig felvásárolja az állam. A következmények elmaradása rossz üzenet és azt jelenti, hogy a jelenség rövidesen újra megismétlődhet.

Eső után köpönyeg – ez jut az ember eszébe akkor, amikor az amerikai kormány és a Fed újabb és újabb válságkezelő intézkedéseiről hall. A kétes jelzálogok átvételére létrehozandó állami ügynökség vagy a spekuláció korlátozása csak amolyan kanalas orvosság. A valóság most az, hogy a lakáspiac összeomlása után az eredendően pénzügyi válság lassan, de biztosan eléri a gazdaság más szektorait is.

Monostori Tibor

Csődbe mehet-e az amerikai állam? – Hét érv amellett, hogy igen

1. A Fed és a kormány piaci cégeket érintő államosításai több száz milliárd dollárral növelik az államadósságot és tovább növelik az államháztartási hiányt, amit jövőre már így is rekordmagasságba várnak.

2. Az amerikai államadósságot a közeljövőben szinte bizonyosan leminősítik, ami az újabb hitelfelvételek megdrágulását okozhatja.

3. Az amúgy is gyenge dollárpozíciót tovább rontja mindez, akárcsak az elmúlt években a legfőbb helyettesévé előlépett euró és más, alternatív fizetőeszközök megerősödése.

4. Az Egyesült Államok világhatalmi pozíciójának megrendülése és pénzügyi egyensúlyának sérülékenysége csökkenti az Amerika felé a második világháború óta megnyilvánuló töretlen bizalmat mind a hitelnyújtás, mind a befektetések és a beruházások terén.

5. A háborús költségek és a természeti csapások kezelési költségei, az elnökjelöltek adócsökkentési elképzelései mind a pénzügyi egyensúly megbomlását okozhatják.

6. Egy esetleges Irán elleni háború tovább súlyosbítaná a helyzetet.

7. Az Egyesült Államok gazdasága a recesszió küszöbén áll, egyre több jel mutatja, hogy ha bekövetkezik, akkor az a korábban gondoltnál mélyebb és tartósabb lehet. Mindez újabb terheket ró majd az amerikai gazdaság teherbíró képességére.

A válság magyarországi hatásai

1. A kockázatvállalási hajlandóság csökkenésével az állampapírok és a kincstárjegyek hozamai máris megugrottak, további emelkedés esetén a magyar államadósság évi kamatterhei akár százmilliárd forintos nagyságrendben nőhetnek.

2. A világgazdaság lassulása, Magyarország legfontosabb exportpiacainak gyengülése a külkereskedelmi mérlegünk romlását, az ipari termelésünk visszaesését, akár recessziót is okozhat.

3. A hitelhez jutás nehézségeit a bankok a vállalati és a lakossági ügyfelekre hárítják.

4. A lakossági jelzálog-hitelezés feltételei megszigorodnak, a fizetendő kamatok növekednek.

5. A Budapesti Értéktőzsde indexe három éve volt utoljára ilyen mély szinten, a részvények értéke tartósan alacsony maradhat.