Az Egyesült Államokban január 5-e óta van érvényben a US-Visit névre keresztelt „látogató- és bevándorlójelző” technológia, amelynek az a feladata, hogy az országba belépő külföldieket nyomon követhessék. Az ujjlenyomatvétel, az arcszkennelés és a fotózás alól mentesülnek annak a 27 országnak a polgárai, amelyekkel az USA-nak vízummentességi megállapodása van. Azt nem tudjuk, statisztikailag miért kisebb a veszélye, ha mondjuk egy brit állampolgárságú muszlim utazik Amerikába, mint ha egy magyar látogat a tengerentúlra.

Az új rendszer hatalmas feladat elé állítja az USA védelmi, határőrizeti szerveit, hiszen 2002-ben például csak a vízumkötelesek közül 200 millióan léptek be Amerika területére. Mostantól mindenkitől ujjlenyomatot vesznek, lefényképezik, arcát pedig beszkennelik, és összehasonlítják egy adatbázissal, amelyben a „gyanús” elemek adatait őrzik.

A terrorizmus elleni küzdelem sok jogvédő szerint nem elégséges indok a megalázó procedúrára. Sokan úgy vélik, a tervezett gigantikus adatbázis sérti a személyes adatokhoz fűződő jogokat, hiszen így az állami szervek minden apró sajátosságról is tudomást szerezhetnek, így például az emberek szokásaikról. Ehhez pedig kétségtelenül senkinek semmi köze. A terrorizmus elleni küzdelem sokkal hatékonyabb lenne, ha az Egyesült Államok nem akarná bombákkal ráerőltetni a maga társadalmi rendjét olyan országokra, amelyek polgárai egyáltalán nem kívánnak úgy élni, mint az amerikaiak. Az ujjlenyomat, az írisz, az arcmás úgynevezett biometrikus azonosítók, amelyek kizárólag egy személyre jellemzők, így azonosításra kétségtelenül alkalmasak, ám az emberi jogokra oly érzékeny korunkban számtalan problémát és aggályt vet fel az Egyesült Államokban bevezetett eljárás. Ráadásul információink szerint az Európai Unió boszorkánykonyháiban is valami hasonló rendszert terveznek bevezetni, igaz, az öreg kontinensen ez a folyamat még a konkrét tervezet megfogalmazásáig sem jutott el, csak ötlet szintjén merült fel. De felmerült, és ez riasztó.

Rabosítás

Az ujjlenyomatvételről a közvélekedés azt tartja, hogy ezt az adatrögzítést olyan személyek esetében alkalmazzák, akik ellen bűnügyi eljárás folyik, tehát akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Az adatvédelmi aggályokon túl ez az, ami miatt felháborodással reagált a világ az Egyesült Államokban bevezetett intézkedésre. Ezzel ugyanis Amerika kinyilvánította, hogy a vízumköteles személyeket potenciális bűnözőknek tartja.

Az ujjlenyomatvétel normális esetben annak a folyamatnak a része, amelyet rabosításnak neveznek, és amely folyamat során szemből és mindkét profilból is lefényképezik a gyanúsítottakat. Hangsúlyozzuk, hogy erre eddig kizárólag a bűnügyi nyilvántartásba vételkor került sor.

Ugyanezt emelte ki dr. Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet bűnözéskutatási osztályának vezetője is. Dr. Finszter Géza lapunknak azt mondta, egy ilyen jogszabály az Európai Unióban nem állná meg a helyét, mert ellentétes az európai jogelvekkel. Az osztályvezető hozzátette, hogy az Egyesült Államok mindig is lazább, rugalmasabb jogszabályokat alkalmazott a bűnüldözésben, ez a mostani intézkedés is ilyen. Finszter Géza a magyar szabályozásról szólva elmondta, hogy Magyarországon kizárólag a bűnügyi nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXV. törvény alapján lehet bárkitől is ujjlenyomatot venni. E törvény pedig kimondja, hogy a bűnügyi nyilvántartás csakis azoknak a személyeknek az adatait tartalmazhatja, akik valamilyen módon a bíróság látókörébe kerültek, azaz valamilyen eljárás folyik ellenük, vagy jogerősen elítélték őket. A rabosítással tehát az Egyesült Államok a vízumköteles országok polgárait potenciális bűnözőkként kezeli. Kérdés, mennyire lesz hatékony a gyakorlatban ez a barátságtalan intézkedés. Azt valószínűleg sikerül majd elérni, hogy jó néhány eddigi Amerika-barát undorral fordul el az Egyesült Államoktól. Ahová egyébként e megalázó rabosítástól eltekintve is hosszas procedúra után lehet csak belépni, és akinek sikerül jelentős összeg ellenében vízumot szerezni, az még mindig izgulhat, hogy a repülőtéren nem fordítja-e vissza minden különösebb indoklás nélkül egy marcona biztonsági ember.

Szabadság?

Azoknak a magyar állampolgároknak, akik az Egyesült Államokba akarnak utazni, vízumkérelmet kell beadniuk az USA budapesti nagykövetségén. Szimbolikus, hogy ez a követség a szabadságról elnevezett téren található, ahol egy másik, egykor volt hódító hatalom, a Szovjetunió emlékműve is áll. Aki az ilyesfajta szimbolizmusra nem fogékony, és e furcsa társítás hatására nem megy el a kedve az egésztől, az vízumkérő lapot kérhet a nagykövetségen, amelynek beadásához egy emelt díjas telefonszám felhívása szükséges, ugyanis időpontot kell egyeztetni a képviselet munkatársával. Ezután forintban be kell fizetni 100 dollárnyi vízumkezelési költséget, kizárólag a Magyar Külkereskedelmi Bankban.

A vízumkérelemhez minden 16 és 45 év közötti férfinak egy külön űrlapot kell kitölteni, a tanulóknak szintén. Ezenkívül bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy a kérelmezőt szoros gazdasági, szociális és családi szálak kötik Magyarországhoz, és ezek hazatérésre késztetik. Be kell mutatni például egy munkahelyi igazolást, amelyen szerepel, hogy a kérelmező mióta dolgozik az adott helyen, mennyit keres, és mennyi időre kapott szabadságot. Azt is fel kell tüntetni, hogy ez a szabadság fizetett vagy fizetés nélküli.

Csatolni kell a vízumkérelem mellé az üzleti érdekeltség igazolását, amely cégkivonat vagy vállalkozói igazolvány lehet, és azt is bizonyítani kell, hogy a vállalkozás sikeres, vagyis a minden áron Amerikába vágyó üzletemberek az adóbevallásukat, szerződéseiket vagy a pénztárkönyvüket is mellékelhetik a kíváncsi amerikaiak elé terjesztendő vízumkérelemhez.

A tanulóknak iskolalátogatási igazolást kell felmutatniuk, valamint iskolaigazgatói engedélyt, amennyiben nem szünidőre esik az utazás. Bizonyítani kell az erős családi kötődést is, például házassági anyakönyvi kivonattal. Szintén be kell mutatni az ingatlanvagyont alátámasztó dokumentumot, például tulajdoni lapot. Ezeken túl igazolni kell, hogy az utazónak megfelelő anyagi fedezete van a várható amerikai kiadásokra, és fel kell mutatni valami bizonyítékot utazása célját illetően, például egy levelet meghívójától, amely megjelöli az utazás célját és időtartamát.

A kommunista diktatúrát felnőtt fejjel megélők emlékezhetnek az egykori Szovjetunióra. Ebben az országban volt szokás, hogy a polgárokat csak úgy engedték ki még a „testvéri” szocialista országokba is, ha meghívólevelet mutattak föl. Hátborzongató a párhuzam a „szabadság hazája” és a Reagan amerikai exelnök által a gonosz birodalmának nevezett Szovjetunió között. Még hátborzongatóbb az a tény, hogy az USA esetében mindez jelen időben játszódik.

A vízumkérő űrlap az előzőeknél nem kevésbé mulatságos/siralmas (kinek-kinek alkata szerint). Ezen rákérdeznek például a művésznévre, ha van, az otthoni és a munkahelyi vagy iskolai telefonszámra, faxszámra, mobiltelefonszámra, a személyhívó számára, az egyesült államokbeli tartózkodási címére (Istenem, hol vannak már azok a szép idők, amikor az emberek felkerekedtek, és úgy utazgattak a világban, hogy néha nem tudták, hol éri őket az este!). A vízumkérelemben meg kell adni azon személyek nevét is, akikkel utazik a turista, és arra is kíváncsiak az amerikai szervek, hogy ők milyen kapcsolatban állnak emberünkkel. Az űrlap ezenkívül azt is tudakolja, hogy a kérelmezőtől tagadtak-e meg valaha amerikai vízumot, illetve volt-e deportálási eljárás alatt.

Ön terrorista?

A papíron szerepel egy áprilisi tréfának beillő kérdéssor: „Abból a célból kéri-e bebocsátását az Egyesült Államokba, hogy ott olyan tevékenységet folytasson, amely megsérti az export tilalmi szabályokat, hogy felforgató, terrorista vagy más törvénytelen tevékenységet folytasson? Tagja vagy képviselője-e olyan szervezetnek, amelyet az amerikai külügyminiszter jelenleg terrorszervezetnek minősít? Részt vett-e emberek üldözésében a német náci kormány irányítása alatt, vagy részt vett-e valaha népirtásban?”

A 16 és 45 év közötti férfiak (micsoda nemi megkülönböztetés!) által kitöltendő kiegészítő űrlapon ilyesfajta szórakoztató kérdésekre kell megfelelni: „Tett-e ön pontos utazási előkészületeket?” „Sorolja fel az összes országot, ahol az elmúlt 10 évben járt! Adja meg a látogatások éveit!” „A személy vagy szervezet teljes neve és címe, akivel/amivel az Egyesült Államokban kapcsolatban lesz.” „Sorolja fel az összes szakmai, társadalmi vagy jótékonysági szervezetet, amelyekhez tartozik (tartozott) vagy adományokkal támogat (támogatott) vagy amelyek részére munkát végez (végzett).”

A vízumkérelemhez csatolandó fénykép beszerzése sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Az amerikai vízumkérelemhez az USA budapesti nagykövetségének honlapján (www.usembassy.hu) olvasható tájékoztatás szerint „egy darab, keret nélküli, szembenéző felvételű fénykép szükséges, amely 6 hónapnál nem régebbi.” A tájékoztató szerzői gondoltak a hülyékre is, ez nyilván nekik szól: „A szembenéző felvétel azt jelenti, hogy az illető egyenesen a kamerába néz és nem tekint semmilyen más irányba.”

Óriási. „A fej mérete az állcsúcstól a hajkorona tetejéig, ill. jobb és bal oldalon a haj széléig értendő. Ajánlatos a füleket szabadon hagyni. Fontos szempont, hogy a vízumkérelmező a fényképről azonosítható legyen.” Tehát mondjuk farsangi Oszama bin Laden-álarcban készült fotó nem felel meg.

„A fénykép méretének 5×5 cm-esnek kell lennie, úgy, hogy a fej a középpontban legyen. Az arc nagysága, az álltól a fejtetőig, a hajat is beszámítva, nem lehet kisebb, mint 2,5 cm és nagyobb, mint 3,5 cm. Színes és fekete-fehér fényképet egyaránt elfogadunk. A fénykép fehér háttér előtt készüljön, keret nélkül. Azokat a fényképeket, amelyek háttere nem üres, illetve mintás vagy sötét hátterű, nem tudjuk elfogadni.”

A fotóügyi tájékoztató a következő árukapcsolásos megjegyzéssel zárul: „Az alábbiakban megadjuk néhány fényképész címét, akik vállalnak a fenti feltételekkel fényképkészítést” – és tényleg felsorolnak néhány címet.

Mint látható, igen bonyolult megszerezni az amerikai vízumot, amelynek egyébként számtalan fajtája van a turistavízumtól kezdve a NATO-vízumig. Az amerikai nagykövetség honlapján megtudhatjuk, hogy „annak, aki turistavízumot szeretne kapni, el kell oszlatnia az USA Bevándorlási és Honosítási Törvénye 214. b. paragrafusának feltételezését, miszerint minden vízumkérelmező bevándorlónak tekintendő.” És ha a vállalkozó szellemű turista kitölti a nevetséges kérdéseket is tartalmazó űrlapot, majd 100 dollár leszurkolása és emelt díjas telefonszámon történő időpont-egyeztetés után beadja a kérelmet, és meg is kapja a vízumot, még akkor is fennáll annak a lehetősége, hogy az Egyesült Államok egyik repülőterén egy rossz napot kifogó repülőtéri közeg minden indoklás nélkül visszafordítja. A befizetett 100 dollárt pedig nem kapja vissza.

És ehhez jött most januártól a rabosítás. Olyan félelmetesen pontos és döbbenetesen részletes adatbázis jön létre azokról, akik valamiért Amerikába szeretnének menni, amelyről Orwell legrosszabb pillanataiban sem álmodott. És ez az adatbázis aggasztóan sokféle célra használható fel… Erre válaszul Brazília a bevezetőben említett módon reagált, és Csehország is szigorításokat tervez az amerikaiakkal szemben. Lapunk megkereste a Külügyminisztériumot, hogy megtudjuk, Magyarország milyen választ ad a botrányos amerikai intézkedésre. A tárca nemzetközi jogi főosztályán a szóvivői irodához irányítottak, ahol azt közölték, Tóth Tamás szóvivő az MTI-nek nyilatkozott az ügyben, egyebet nem tudnak mondani.

Az említett nyilatkozat idézi Tóth Tamást, aki kijelentette: „A Külügyminisztérium célja, hogy a magyar állampolgárok minél szabadabban, minél kevesebb korlátozással utazhassanak a világban.” A szóvivő hozzátette: „Egyelőre azonban kénytelenek vagyunk elfogadni az új beléptetési eljárást, mivel minden ország saját maga határozza meg azokat a kereteket, amelyek között idegen állampolgárokat a területére beenged.”

Ez bizony így van, ezért is lenne elvárható, hogy a magyar külügy Brazíliához és Csehországhoz hasonlóan értésére adja az Egyesült Államoknak, Magyarország nem hagyja szó nélkül, hogy állampolgárait bűnözőkként kezeljék a tengerentúlon csak azért, mert az USA retteg a saját maga által kiváltott világméretű harag és gyűlölet következményeitől.

Az Egyesült Államok 2001 őszén Tartós szabadság fedőnéven kezdett „terrorizmus elleni” háborút, amelynek első áldozata Afganisztán volt. A méltatlan procedúrák, a rabosítás azt jelzi, tartós szabadság helyett tartós rettegésre kell berendezkedni Amerikában. Kérdés, lehet-e tartósan így élni.