Nos, győztünk. Ha az utóbbi elnökválasztások eredményét tekintjük, az Obama-győzelem az úgynevezett elektori szavazatok értelmében, de még a populáris szavazatok alapján is, „landslide”, azaz földcsuszamlásszerű. A következményeket tekintve pedig pláne az lehet, ha figyelembe vesszük, hogy ugyancsak a demokraták győzelmét hozták a kongresszusi választások: meghatározó demokrata fölény mindkét házban. Remélhető tehát, hogy egy időre talán elcsendesednek majd a neokonok (értsd: neoliberális bunkók és gazemberek), a héják és sok egyéb ostoba politikus Amerikában, sőt világszerte.

Két kérdéssel érdemes foglalkoznunk az Obama-győzelmet követően:

1. Minek köszönhető Obama sikere?

2. Mit jelent ez számunkra itthon, Magyarországon?

Nem meglepő, hogy az első kérdést a Nap-keltés elemzések igyekeznek elintézni azzal, hogy az Obama-kampány technikája zseniális volt; például soha nem látott módon használták fel az internet segítségét. Akik ebben, azaz a puszta technicitásban látják az Obama-győzelem okát, ostoba technokraták vagy tudatos politikai gazemberek, akik újfent félre akarnak vezetni minket. És épp ebből következik, hogy a két kérdés számunkra összefügg.

Lássuk az elsőt. Obama szlogenje még a demokrata előválasztások alatt ennyi volt: „Változást!”, amivel azt kívánta üzenni, hogy a dolgok nem mennek jól, és amit persze az utóbbi években egyre több amerikai is kezdett látni és érezni. Az üzenetnek azonban volt egy másik, nagyon fontos eleme, amit közvetve-közvetlenül Obama rendszeresen ki is fejtett: a dolgok azért nem mennek jól, mert a washingtoni politika hazug; a módszerei pedig – épp hamisságából eredően – szükségképpen rosszak. Nem lenne meglepő, ha valaki párhuzamot látna ezen 2008-as Obama-vádak és a 2006-os Fidesz-kampány legfontosabb üzenete között (utóbbi mind a mai napig érvényes).

A konkrét vádakkal sem a regnáló amerikai politika, sem a sajtó nem szállt szembe, hiszen azok igazságtartalma nehezen volt cáfolható: a gazdaság romlik, az elosztás igazságtalan, és a háborúkkal is baj van.

A hivatalos washingtoni politika sajtója azonban másfajta retorikával próbálkozott, amivel persze a McCain-kampány igyekezett azonosulni és amit igyekezett reprezentálni: a válaszuk a „Változást!” igényre az volt, hogy egyrészt nincs esély komolyabb változtatásokra (az adott politikai és gazdasági helyzetben), illetve, hogy Obama, az újonc nem tudhatja, hogy miféle változtatásokra van szükség. Újabb párhuzam: a regnáló magyar politika és a hozzá hű sajtó annak idején, 2006-ban a Fideszt egyszerűen lehülyézte, vagy nyíltan hazugsággal vádolta meg – lásd a Gyurcsány–Orbán tévévitát 2006-ban.

Akkor a Fidesznek az ellene intézett támadásokra nem volt hatásos válasza. Obamának azonban volt. A „Változást!” szlogenhez hozzátett még egy rövidke mondatot: „Yes, we can!” (Igen! Képesek vagyunk rá! Képesek vagyunk a változtatásokra, és ami nagyon fontos: „együtt”. Együtt a néppel). Ez hatott, ahogy azt a választási eredmények fényesen bizonyítják.

Együtt a néppel: ez az a pont, ahol az Obama–Fidesz párhuzam már nem feltétlenül áll fenn. Ha 2006 őszén Orbán Viktor a Kossuth téren a népet hívja cselekvésre, arra bátrabban támaszkodik, ma már talán nincs Gyurcsány-kormány.

A második kérdést pedig könnyen elintézhetjük, mivel nálunk a dolgok sokkal rosszabbul mennek, mint Amerikában, tehát nálunk a változás még fontosabb és még kevésbé elkerülhetetlen kérdés. Másrészt talán reménykedhetünk abban, hogy vége az amerikai imperializmusnak is (de régen írtak le ilyesmit a magyar sajtóban!). Talán nem lesz többé oktalan és igaztalan népirtás Irakban, Afganisztánban és Palesztinában. Nem lesz háború Izrael és Irán között. És a simonyiandrások, akik további magyar katonákat akarnak Afganisztánba küldeni, talán elcsendesednek egy időre. Még arra is látok esélyt, hogy az amerikai demokraták belátják, magyarországi testvéreik nem az MSZP és az SZDSZ üzletemberei (talán már nem hívják meg Lamperth Mónikát semmiféle demokrata párti eseményre a jövőben), hanem a Fidesz hívei, következésképpen, azok nem is lehetnek szövetségesei az amerikai republikánusoknak.

Változást! Hát igen. A kampány utolsó napjaiban, az Obama elleni utolsó érvként McCain a következőket mondta: „Ez az ember el akar venni a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adjon”. A McCaint hallgatók tömege ezt hallván hangos nemtetszésben tört ki, a republikánusok szerint ugyanis a gazdagtól elvenni, hogy a szegénynek is jusson, Isten elleni vétek. Nemcsak remélhető, hanem tudható, hogy a Fidesz nem így látja. A nagytőke iránt mélyen elkötelezett MSZP-n és SZDSZ-en pedig mindenkinek meg kell tanulnia átlátni. Szóval, Obama győzelme a mi javunkra is válhat, ha megtanulunk élni a lehetőségekkel, és ha komolyan vesszük az Obama által a győzelmi beszédben idézett Lincoln-i szavakat: a hatalom a „népé, a nép által és a népért” való.

Mészáros G. László

A szerző a georgiai állami egyetem élettani tanszékének társprofesszora volt