Amerikai kiúttalanság
Az USA jelentős társadalmi változásokon megy keresztül. A jólfizető állásokból sokkal kevesebb lett, miközben a képesítést nem igénylő munkakörökből egyre nehezebb fenntartania magát egy munkásnak. A drog és lakhatási válság pedig már San Francisco és Los Angeles utcáin hömpölyög.
A világ legtermészetesebb dolgaként tekintünk arra, hogy a bevándorlás az egyik legfontosabb társadalmi kérdés az Egyesült Államokban. Ez azonban annak fényében hatalmas fordulatnak számít, hogy az USA lakossága alapvetően bevándorló-nemzetként tekint és tekintett magára hosszú ideig, amely a lehetőségek földjét teremtette meg a jól és szorgalmasan dolgozó emberek számára. Aztán megváltozott minden. Főként a bevándorlók attitűdjei. A statisztikák szerint azonban az USA teljes népeségének még mindig legalább 18 százaléka, azaz közel 50 millió ember külföldön született. A bevándorlás azonban önmagában nem jelent problémát, főként egy USA méretű országban. A gondot valójában az okozza, hogy a jelzett populáción belül drasztikusan megemelkedett az illegális bevándorlók száma, akik sok esetben képzetlenségük vagy bűnözői múltjuk miatt nem telepedhetnének le legálisan az államokban. Az USA Vám- és Határvédelmi Hivatala tavaly 3,2 millió illegális határátlépést regisztrált, ami éves szinten 15,7 százalékos növekedést jelent. Ez a szám a 2024-ben várhatóan tovább emelkedik, ugyanis már az év első 5 hónapban a szám elérte az 1,48 milliót. Szintén a Vám- és Határvédelmi Hivatal becsléseire alapozva szakértők nagyjából 10 millióra teszik azon illegális bevándorlók számát, akik Biden elnök hivatali ideje alatt jutottak be az Egyesült Államok területére. Azonban az sem kizárt, hogy sokkal több emberről van szó, csak azok nem kerültek a hatóságok látókörébe. A helyzet ugyanis az, hogy az USA déli határaira iszonyú nyomás nehezedik. A határőrök hihetetlen leterheltsége mellett „a bevándorlási bírákra” – azok a tisztviselők, akik döntenek arról, hogy egy illegális határátlépő jogosult-e menedékstátuszra – fejenként átlagosan 4500 ügyhátralék jut, ami lehetetlenné teszi, hogy a hivatal munkatársai lépést tartsanak az egyre növekvő esetszámmal.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az emberek türelme is elfogyott, a megkérdezettek túlnyomó többsége a munkanélküliség és az infláció mellett a bevándorlást nevezte meg a legnagyobb problémának.
A Monmouth Egyetem felmérése szerint az amerikaiak 61 százaléka gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlás „nagyon komoly” probléma, 23 százalékuk szerint pedig komoly probléma. A számok azt mutatják, hogy a polgárok sok esetben párthovatartozástól függetlenül is azt várják a washingtoni kormányzattól, hogy szigorítsa a határőrizetet és szorítsa vissza az illegális határátlépést. A különbség legfeljebb a hangsúlyokon van. A határkerítést támogatók száma is elérte az 53 százalékot, ami történelmi szintet mutat az ügy tekintetében. A nagy presztízsű Pew Research Center felmérése közben azt rámutatott, hogy az amerikaiak többségének véleménye szerint a szövetségi kormány rosszul kezeli az Egyesült Államokba irányuló bevándorlás kérdését, az amerikaiak 57 százaléka szerint ez vezetett a déli határon kialakult válsághoz és a bűnözési statisztikák romlásához. Az elnökválasztásokig szűk két hét van, a kérdés pedig amolyan éles karddá vált, amely mindkét félre veszélyes lehet.
A demokraták ugyanis inkább vállalják az amerikai népesség egy jelentős hányadának rosszallását, mivel a bevándorlótömegek millióinak szavazataira biztosan számíthatnak. Különösen a spanyol ajkú bevándorlók körében nagy a támogatottságuk, amit elősegít az is, hogy sok államban európai szemmel nézve elképzelhetetlen hanyagul kezelik a személyazonosság ellenőrzését a szavazások alatt, így olyanok is voksolhatnak, akik nem amerikai állampolgárok. Mindeközben a feketéket és a liberális hajlamú fehéreket arra kondicionálja a főáramú sajtó, hogy szavazzanak a demokratákra, különben polgárháború lesz Amerikában. Mindezzel szemben a republikánusok az elégedetlen közép- és alsóbb osztályokhoz tartozó amerikaiakra támaszkodhatnak. Jellemzően azokra a munkásokra, akik az illegális bevándorlóktól féltik az egzisztenciájukat.
Sokan ugyanis úgy érzik ugyanis, hogy Washington szándékosan ömleszti a társadalomra a migránsokat. A demokraták politikai motivációja mellett egy meglehetősen bizarr gazdasági megfontolás is közre játszhat a döntésben. Az amerikai gazdaság szerkezetének megváltozásával milliónyi szakképesítéssel nem rendelkező munkás vált feleslegessé. A robotizált, egyre kevesebb élő erőt igénylő gazdaság nem akar eltartani drága, ellenben képzetlen amerikaiakat, amikor betanított munkásokra csak időszakosan van szükség, amely esetekben a migránsok foglalkoztatása rentábilisabb a vállalatok számára. Ez annál is könnyebb, mivel az illegális határátlépők sok esetben segélyekben részesülnek, ami ellensúlyozza a kisebb bérek okozta kiesésüket, ellenben az amerikai munkások nemigen részesülnek jelentős állami támogatásból. Pláne nem egy amerikai mércével is elfogadható életminőség fenntartásához.
A fokozatos lecsúszás több millió embert érint, akik a klasszikus amerikai életmódra voltak kondicionálva, amely lehetővé tette, hogy aki dolgozni akar, az képesítés nélkül is talál olyan munkát, amelyből eltartja magát: lakást béreljen és autót tartson fenn. Ez a réteg újratermelte magát évtizedeken keresztül. Mára ez a szisztéma fenntarthatatlan lett, egyetlen, képzettséget nem igénylő állásból nem tudja fenntartani magát egy munkás. Megjelent a dolgozói szegénység, ami miatt jellemzővé vált, hogy munkahellyel rendelkező emberek az autójukban laknak. A szegényebb rétegek társadalmi valóságát mutatja be az a népszerű mém, amelyben Biden egy áruházi kasszásnak magyarázza, hogy milyen sok munkahelyet hoztak létre elnöksége alatt, mire a fiatal hölgy azt válaszolja, hogy köszöni szépen, azok közül hármat ő maga tölt be. Mára egy szerény lakás bérleti díja is nehezen megfizethetővé vált sokak számára. Ez a magyarázata annak, hogy a hajléktalanság történelmi csúcsokat ér el az Egyesült Államokban, miközben az opioid-járvány már több, mint egy millió életet követelt az utóbbi években.
A két nagy párt küzdelme azonban csak kis részben szól a megoldások kereséséről. Míg az alsóbb rétegek problémáit Trump elnöksége sem lesz képes megoldani, ugyanis sok esetben visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak a gazdaságban, közben az illegális migránsok sorsa valójában egy cseppet sem izgatja a demokrata elitet. A határon átjutó szerencsések jó eséllyel sosem részesülnek az amerikai álomból, miközben a kevésbé szerencsések tömegesen halnak meg az USA déli határán. Washington mindeközben inkább bátorítja a törvénysértési kísérleteket, minthogy biztonságosan lezárná a betörési pontokat.
