Miközben a nyugati világ aggódva szemléli a felbolydult arab világot és különösen a forrongó Líbiát, kevesebb figyelem jut az Egyesült Államok belső gondjaira. Pedig az újvilági történések nem egy gyorsan múló láz, hanem elhúzódó, egyre terebélyesedő válság tünetei. Olyan válságé, amelynek előre látható kifutása alapjaiban rendezi át a világgazdasági erőviszonyokat.

Egy hónapja folyamatosan tüntetések zajlanak például a közép-nyugati régióban található Wisconsin fővárosában, Madisonban, mivel Scott Walker republikánus kormányzó drasztikus megszorításokat kíván bevezetni, és jelentősen megnyirbálná a szakmai érdek-képviseleti szervezetek jogait. Február közepén száz ezres felbőszült tömeg – melyhez tűzoltók és rendőrök is csatlakoztak – foglalta el a madisoni törvényhozás épületét, majd a tiltakozók szabályos blokád alá vonták a kormányzó családi házát, hogy ily módon is nyomást gyakoroljanak rá. Scott Walker azonban a jelek szerint nem ijedős típus, ugyanis odaállt a tüntetők elé, és ezzel a kedélyes egyszerűségében is igen nyomós érvvel indokolta terveit: „Tönkrementünk!”

Habár olyanok is akadtak, akik a megszorításokat támogatva vonultak utcára, e ritka közéleti tünemény nem változtat azon, hogy elemzők egybehangzó vélekedése szerint az Egyesült Államokban a vietnami háború óta nem volt ilyen méretű és időtartamú utcai megmozdulás.

A feszültségre jellemző, hogy a wisconsini felsőház demokrata tagjai testületileg a déli szomszédba, Illinois államba távoztak, hogy ily módon megakadályozzák a szavazást a saját államuk költségvetésének 137 millió dolláros hiányát csökkenteni szándékozó kormányzói indítványról.

Tragikomikus, ugyanakkor jelzi a helyzet súlyosságát, hogy a közép-nyugati állam első embere által csak dezertőröknek nevezettek egyike, Mark Miller a két állam határán szeretett volna találkozni a kormányzóval, aki visszautasította ezt, sőt kilátásba helyezte, hogy letartóztattatja azon szenátorokat, akik esetleg – miként erre sajtóhírek szerint több alkalommal sor került – titokban megjelennek Wisconsinban. Bármilyen furcsa, ehhez Walker kormányzónak az állam törvényei értelmében joga van.

A tüntetések nyomán Barack Obama elnök is megszólalt, védelmébe véve a tiltakozókat. Állásfoglalása azonban visszhangtalan maradt, nem számítva a wisconsini kormányzó tömör reakcióját, mely szerint Obama jobban tenné, ha a szövetségi költségvetéssel foglalkozna. Az elnöknek mindenesetre főhet a feje, hiszen a wisconsinihoz hasonló drasztikus lépésekre készülnek más államokban, így Idahóban, Indianában, Iowában, Kansasben, Ohióban és Tennessee-ben is. Ráadásul Walker kormányzó nem túl udvarias visszaszólása igencsak telitalálat volt.

Az Egyesült Államok adóssága tavaly júniusban – az ország történetében először – elérte, majd meghaladta a 13 ezer milliárd dollárt, ami akkor az amerikai GDP 88 százalékát tette ki. Jelenleg pedig 14 ezer 200 milliárd dollár körül jár a tartozás, ami már a nemzeti össztermék több mint 92 százaléka – egyes elemzők azonban úgy vélik, az adósság valójában a GDP 110 százalékát is eléri, mivel ide számítják az állami felügyelet alá vont jelzáloghitel-finanszírozó intézmények hátralékait is, ezek pedig növelik a kifizetendő összeget.

Hogy az Egyesült Államok nagy bajban van, azt igazolja a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve System (Fed) elnökének, Ben Bernanke-nek a washingtoni szenátus egyik bizottsága előtt március elején tett kijelentése, mely szerint emelni kell az államadósság törvényben megszabott felső határát, ellenkező esetben az USA fizetésképtelenné válhat, ez pedig világszerte teljes káoszt és a 2008-asnál is súlyosabb pénzügyi válságot eredményezhet.

Nem mindenki várja ölbe tett kézzel az apokalipszist. Virginia kongresszusának két háza 557. számú közös állásfoglalásával január 12-én létrehozott egy bizottságot, amelynek feladata, hogy kidolgozza az állam polgárainak védelmét a Federal Reserve és vele a dollár összeomlása, illetve az amerikai valuta várható hiperinflációja esetére. A virginiai törvényhozás egyebek mellett az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egy 1877-es ítéletére hivatkozik, mely szerint minden USA-tagállamnak joga van megvédeni polgárai vagyonát és biztonságát.

Figyelemre méltó a bizottság felállításának indoklása: „…az Egyesült Államok pénz- és bankrendszere, középpontjában a Federal Reserve Systemmel, az utóbbi néhány évben egyre nagyobb nyomás alá került, és a következő években ez a nyomás egyre fokozódni fog, kiszámítható gyengülést okozva… sok, széles körben elismert szakértő a Federal Reserve System valutájának hiperinfláció általi elkerülhetetlen megsemmisülését jelzi előre a belátható jövőben…

Virginia csak egy alternatív fizetőeszköz kellő időben történő elfogadásával kerülheti el, vagy legalábbis mérsékelheti a Federal Reserve System felbomlásával együtt járó hiperinfláció, depresszió és egyéb csapások okozta gazdasági, társadalmi és politikai megrázkódtatásokat… Egyre több szakértő szerint a Federal Reserve System egyre növekvő instabilitásának egyik, ha nem legfőbb oka, hogy a Federal Reserve System valutája nem váltható arany- vagy ezüstpénzre, vagy ennek megfelelő más nemesfémre… az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Lane megye kontra Oregon perben 1869-ben és a Hagar kontra Reclamation kerület perben 1884-ben… úgy döntött, hogy a tagállamok szuverén kormányzati feladatok ellátása céljából olyan valutát alkalmazhatnak, amilyet akarnak, meghatározott mértékben arany- és ezüstérméket is, miközben megtagadhatják olyan pénznem használatát, melyet a Kongresszus törvényesnek nyilvánított, de nem válthatók arany- vagy ezüstpénzre.”

A nemesfémre válthatóságra vonatkozó kitétel különösen fontos, a dollárt ugyanis Richard Nixon elnök 1971-ben a Federal Reserve kezdeményezésére függetlenítette az arany mindenkori értékétől, s így a spekulatív tőke fedezet nélküli eszközévé vált. A lufi azonban kipukkanni látszik, ami az egész világra kiható drámai mellékhatásokkal járhat. Ezért nagyon is érthető Virginia menekülési szándéka a Federal Reserve jelentette csapdából. A példa pedig minden bizonnyal ragadós lesz, egyes hírek szerint hasonló lépésre készül Dél-Karolina, Idaho és Arizona is.

A probléma persze nem újkeletű. A Federal Reserve által fémjelzett valutarendszer súlyos veszélyeire az aranyfedezet megszüntetése óta sokan felhívták a figyelmet, a washingtoni kongresszus egy texasi republikánus képviselője, Ron Paul már 2002. szeptember 10-én a rendszer felszámolását és a dollárnak ismét az aranyhoz rögzítését javasolta. Kezdeményezése süket fülekre talált – de legalább nem járt úgy, mint szegény John F. Kennedy elnök, aki szerette volna erőteljesen korlátozni a Fed befolyását…

Mondanunk sem kell, a tengerentúli események jelentős hatással vannak mindazon országokra, amelyek kereskedelmi forgalmukat dollárban vagy valamely dollárhoz kötött fizetőeszközben számolják el. Ezért az Európai Unió államai, köztük Magyarország is súlyos fenyegetéssel néz szembe az amerikai folyamatok ismeretében.

Merész lépésnek látszik, hogy a hazai Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet engedélye nyomán idén 5,4 milliárd dollár értékű állampapírt bocsát ki a tengerentúli piacra, ezzel igyekezve kifizetni több esedékes lejáró tartozást. Mert ha a dollár értéktelenné válik…

Máshol is értik az idők szavát. Oroszország és Kína tavaly novemberben megállapodott, hogy egymás közötti tranzakcióik elszámolásakor a jövőben a rubelnek, illetve a jüannak is szerep jut. E lépés nyomán a dollár nemzetközi súlya csökken, hosszú távon pedig akár teljesen ki is küszöbölhető az orosz–kínai kereskedelemben.

Ágoston Balázs