Paradigmafontosságú összehasonlítást végzett a hongkongi vezető angol lap, a South China Morning Post, amit eddig még senki nem csinált.

Egy kis háttér: Orbán Viktor 2014 nyarán elhangzott tusnádfürdői beszédében elmondta, érdemes figyelmet fordítani a sikeres illiberális demokráciákra. A felsorolt országokat Szingapúr vezette.

Azóta a nyugati sajtó hatalmas támadást indított a magyar miniszterelnök ezen mondata ellen, de szándékosan éppen az elsőként említett Szingapúr helyett a beszédben példaként szintén felhozott Törökországot és Oroszországot kiemelve. Aminek az oka az, hogy Szingapúr a világ legsikeresebb országa: néhány éve elhunyt, zseniális vezetője, Lee Kuan Yew (Lí Kuan Jú) kezdetektől fogva az „illiberális demokrácia” gyakorlatával Svájcnál gazdagabbá tette az egykori, nyomorszinten álló brit gyarmatocskát. De Szingapúrt jó húsz éve a nyugati sajtó említeni sem meri, mert attól félnek, hogy az azt olvasók azonnal társítani fogják a gazdasági sikert az elítélt illiberális demokrácia modelljével.

A South China Morning Post a legalkalmasabb lap a Soros-ügyben megvont párhuzamra. Nemcsak azért, mert szerkesztői igen alaposan ismerik Szingapúrt, de azért is, mert semmiféle ideológiai vagy bármilyen egyéb érdeke nincs olvasói félrevezetésében, szemben minden nyugati fősodrathoz tartozó médiummal.

A „George Soros? Kicsoda? Szingapúr miért nem Magyarország” címmel megjelent cikk ezzel az összefoglalóval kezdődik:

„Miközben a civil aktivisták fel vannak háborodva, amiért nyomás nehezedik rájuk, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványokat kiszorítsák Magyarországról, ugyanezen csoport hasonló elbánásban részesül a Sárkány Városában, és ott alig figyelnek rá.”

Az összehasonlító írás azzal indul, hogy noha Magyarország és Szingapúr több ezer kilométer távolságra van egymástól, az elmúlt időkben mindkét országban főként arra irányult a nyilvános vita, hogy lehetővé tegyék-e külföldieknek a helyi politikai aktivitás pénzelését. A „főszereplő” mindkét esetben a Soros által pénzelt Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) voltak.

Ugyanakkor a két ország nyilvánosságának reagálása az OSF pénzelése elleni kormányzati korlátozásokkal kapcsolatban, mondják a megfigyelők, aláhúzza az eltérő gondolatvilágot a belföldi politikai tevékenység külföldi pénzelését illetően.

Magyarországon a héten a civil aktivisták forrongtak, miután az OSF bejelentette, hogy Berlinbe költözne, amiért nő az Orbán Viktortól jövő, rájuk nehezedő nyomás. Ezzel szemben alig volt tapasztalható ilyen reagálás, amikor a szingapúri kormány pár hete blokkolta egy olyan vállalatnak a bejegyzését, amely OSF-pénzt fogadott el.

A városállam illetékes hatósága, az ACRA április 11-én közölte: nem engedi meg az OSEA Private Limited regisztrálását, mert az külföldi pénztámogatást fogadott el, beleértve egy, az OSF-hez közel álló entitást is. Az OSEA cég kapcsolódik a szingapúri „független” New Naratif hírportálhoz.

Az egyébként igen ritkán nyilatkozó hatóság közleményt adott ki azzal, hogy a döntést azért hozták, mert a helyi politikát „egyedül a szingapúriaknak kell meghatározni”.

A helyi aktivista Kirsten Han és a történész Thum Ping Tjin által működtetett New Naratifnál azt nyilatkozták, hogy semmi rosszat nem láttak abban, hogy 75.000 dollárt fogadtak el Soros Svájcban működő OSF-jétől.

Csakhogy az ACRA ezt jelentette ki: „Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen szingapúri csoport megengedje, hogy külföldiek felhasználják politikai tevékenységeik céljának előmozdítására Szingapúrban.”

Eugen Tan szingapúri politikai megfigyelő közölte: őt nem lepi meg az epizód nyomán tapasztalható ellenszenv a nyilvánosság részéről. A szingapúri civil aktivisták részéről bekövetkezett visszafojtott, csak a körükben érzékelhető reagálás messze más volt, mint ami Magyarországon volt tapasztalható.

A Szingapúrt 1959 óta kormányzó Népi Akció Párt hosszú ideje sulykolja, hogy a helyi politika csak és kizárólag a szingapúriak dolga. Ez az állásfoglalás nem tetszik a külföldnek,  például az olyan jogi csoportoknak, mint az Emberjogi Figyelő, és az összecsapás a nyolcvanas években ahhoz vezetett, hogy Szingapúrból kiutasítottak egy amerikai diplomatát, akit azzal vádoltak, hogy segíti az ellenzéket.

Aminek az egyik fő tanulsága az, tegyük hozzá, hogy egy kis városállam is nyugodtan és bátran kiállhat érdekei megvédéséért, akár egy szuperhatalommal szemben is.

Lovas István