Angela Merkel, a német jobboldal vezetője szívósan célratörő és türelmes, mint egy gepárd Németország jelenlegi válságos helyzetének megváltoztatásában. Akárcsak példaképe, Margaret Thacher, ő is természettudományos háttérrel rendelkezik, tehát az életet nemcsak a politika világában, hanem a mikrobiológia és a kémia szintjén is érti. Thacher a kor gazdaságpolitikájának titánja volt. Kormányzása előtt Angliában az egy személyre jutó átlagkereset a 75 százaléka volt a németországiénak. Mára ez – nem kis mértékben a Vasladynek köszönhetően – 117 százalékra nőtt. Angela Merkel tudja tehát, mire vállalkozik. Hangja még fátyolos, fellépése időnként bizonytalan, de már érződik kisugárzásában a tettvágy és a hajlíthatatlanság. A konzervatív, a ráerőltetett bűntudatából lassan felébredő német társadalomnak pedig éppen ilyen tiszta gondolatok és nem illúziók kellenek.

Korábban már megírtuk, hogy a CDU Észak-Rajna-Vesztfáliában aratott győzelme diadalünnepének estéjét jócskán megzavarta Gerhard Schröder kancellár és Franz Müntefering SPD-pártelnök az előrehozott választásokkal kapcsolatos bejelentésükkel. Akkor hozzátettük, hogy ennek oka a konzervatív CDU-CSU-pártunió felkészületlenségében és a közös kancellárjelölt hiányában keresendő, mivel elképzelhető, hogy Schröder előre menekül, s abban reménykedik, hogy a jobboldal idő hiányában nem lesz képes alkalmas kancellárjelöltet állítani.

Angela Merkel jelölése ugyanis kezdetben kockázatos döntésnek tűnt. Sokak szerint a döntés egyenesen a politikai öngyilkossággal volt egyenértékű. Az alsó-szászországi Christian Wulff személye kedvezőbb lett volna – érveltek az elemzők -, hiszen elismert politikus, és ami a németországi politikában még nagyon fontos: férfi. Mégis úgy tetszik, hogy a tények megcáfolták az előítéleteket és arra engednek következtetni, hogy a férficentrikus német társadalom időközben észrevétlenül átalakult.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a bejelentett előrehozott választások előtt három hónappal a CDU-CSU-pártunió már 22 millió választópolgár szemében rokonszenvesebb a közvélemény-kutatások alapján, azaz már most 3,5 millióval többen szavaznának rájuk, mint amennyi szavazatot a 2002-es választás győztese, a most kormányon lévő SPD összesen kapott. Más megközelítésben: a CDU-CSU-unió eddig több mint 3 millió szavazót hódított el a semleges vagy bizonytalan nemszavazók köréből, míg az SPD csak 430 ezret. A rövid kampány hátralévő három hónapjában mindkét oldal célja azonos, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsák a bizonytalanok táborának 16-18 milliós közösségét, azaz a választásra jogosultak 27 százalékát. A CDU-CSU-nak a többségi kormányzás, az SPD-nek pedig a kormányon maradás a kitűzött cél.

Angela Merkel biztos úton jár. A Vaslady, azaz Margaret Thacher útján. Németország nemzetgazdaságának és föderalista felépítésének erőteljes beavatkozásra és hatékony reformokra van szüksége. Ez Angela Merkel célja. A világ változik, ma a sikeres politizálás kulcsszava Németországban is az alkalmazkodás. A kancellárjelölt asszony azonban ezt felülmúlva arra készül, hogy végleg kiemelje az ország politikai és gazdasági gépezetéből a meghaladott, idejétmúlt szocialista és egyéb elemeket és a szerteszét burjánzó, szabálytalan multi-kulti életérzésnek megálljt parancsoljon: „Németország egy nyitott ország és ennek így is kell maradnia. Azonban a tolerancia nem egyirányú utca. Azok, akik hozzánk jönnek és hosszú távon itt akarnak élni, készek kell legyenek jogállamunk mellett hitet tenni és a nyelvünket megtanulni.”

Merkel programjába emelte az állami bürokrácia racionalizálását, az egyetemi oktatás kereteinek bővítését és versenyszellemének támogatását, a magánvállalkozások serkentését és a munkavállalás körülményeinek egyszerűsítését. Mindez azonban nem cél, csak eszköz: „Azt szeretném, hogy a németek ismét büszkék legyenek a hazájukra. Egyszer megkérdeztem egy amerikai menedzsert: Mi jut eszébe, ha Németországra gondol? Így válaszolt: Tulajdonképpen soha nem gondolok Németországra. De Európára sem. Az összes gondolatom Kína és Amerika körül forog. Ha egy ilyen menedzser egyszer majd kíváncsisággal és örömmel ismét elkezdene Németország lehetőségeire gondolni, akkor már egész elégedett lennék”. Angela Merkel új korszakot nyitna a német történelemben. Feltéve, ha megnyerik a választásokat.