Annyian, mint a kínaiak?

Valóban megroppanthatja Kína gazdasági erejét az alacsony születésszám? Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója szerint a diagnózis túlzó, amennyiben tekintetbe vesszük a kínai statisztikai hivatal adatait, amelyek szerint 2022-ben 0,6 százalékkal csökkent a lakosság száma 2021-hez képest. Az elöregedés mértéke viszont valóban problémát okozhat a jövőben, hiszen míg 2021-ben a lakosság 14,2 százaléka volt 65 év feletti, 2022-ben már 14,9 százaléknyian voltak, 2030-ra pedig elérheti az arányuk a 21 százalékot is.

Kína helyzete persze nem egyedüli a világon. Több mint húsz országban mérnek csökkenést a népességszámban, többek között Németországban, Olaszországban és Magyarországon is. A világgazdaság harmadik legerősebbjeként számon tartott Japánban már több mint tíz éve folyamatosan csökken a lakosság létszáma, a 65 éven felüliek aránya pedig 27-28 százalékra rúg. Ott remény sincs a trendek megváltozására, a fiatalok sem házasodni, sem gyermeket nevelni, sok esetben a szülőktől különköltözni sem igen akarnak. Akik tehát Nyugaton Kína gazdasági teljesítőképességéért aggódnak a negatív demográfiai adatok fényében, pillantsanak rá a nyugat-európai vagy a japán statisztikákra! A legfőbb kérdés az, hogy milyen hatásfokkal képesek kezelni a problémát az egyes országok, hogyan tudják ösztönözni a népszaporulatot.

Horváth Levente szerint Kínában közel sem veszik félvállról a kérdést, a pekingi vezetés berkein belül senkit nem nyugtat meg a tudat, hogy Japán vagy az európai nagyok is hanyatlanak. A népességcsökkenés kártékony hatásaival már hosszú ideje számolnak Pekingben, a nyugati médiában megjelenő borúlátó jóslatok pedig csak akkor válnak valóra, ha a gazdasági és társadalmi körülmények és tényezők változatlanok maradnak az elkövetkező években is.

– Kínai szakértők már húsz éve foglalkoznak a lakosság elöregedésének és csökkenésének a kérdésével, különböző civil és kormányzati kutatások is készültek ennek kapcsán. Miközben a kalkuláció része az is, hogy a digitalizáció és a robotizáció pótolhatja a kieső munkaerőt, a kínai kormány folyamatosan dolgozik azokon a stratégiákon, amelyek segítségével megállítható a népességcsökkenés és az elöregedés folyamata – fejti ki Horváth Levente.

A népszaporulat szinten tartása hatalmas kihívás egy fejlődő gazdaságú nagyhatalom számára, mivel éppúgy problémát okoz, mint a túlnépesedés. A tudatos tervezés része, hogy az 1982-ben meghirdetett egykepolitikát – azaz hogy csak egy gyermeket vállalhatnak a családok – már 2015-ben feloldották. Kínai demográfusok szerint ha nem vezették volna be anno az egykepolitikát, akkor mostanra kétmilliárd körül lenne a kínai lakosság az 1,4 helyett. India példája pedig kitűnően szemlélteti, hogy mi történik, ha az ország gazdasági lehetőségei nem tudnak lépést tartani a népszaporulattal. Indiában ma több tíz millió fiatal él, akiknek reményük sincs arra, hogy munkát szerezzenek, ez pedig jelentős társadalmi feszültségeket okoz, illetve a fiatalok radikalizálódását vonja maga után.

Kína tehát a saját megoldásait keresi azokra a kihívásokra, amelyekkel vezető nagyhatalommá válása óta szembe kell néznie. Jelenleg a családalapítási kedv felélesztésén dolgoznak. Ennek nyomán 2022 augusztusában a kormány asztalára került a három gyermek vállalására ösztönző javaslatcsomag. Többek között a szüléssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások minőségének a javítását célozzák, emellett lakhatási, oktatási, munkahely-támogatási és adókedvezmények is szerepelnek a programban. A szakértők szerint az oktatási költségek mérséklése, a továbbtanulási lehetőségek kiszélesítése lehetne a legnagyobb segítség. A kínai családfilozófia alapja ugyanis, hogy a gyermeknek többre kell vinnie, mint a szüleinek. Ennek köszönhető, hogy a családok vagyonokat áldoznak a gyermekek oktatására. Horváth Leventétől megtudjuk, már 3 éves kortól különböző különórákon vesznek részt a gyermekek, angolul tanulnak, zenélnek, sportolnak az óvoda, később az iskola mellett. Az őrült igyekezet oka, hogy évente tízmillióan érettségiznek Kínában, de a legjobb egyetemekre mindössze 2-3000 jelentkezőt vesznek fel. A legtöbb szülő azt reméli, hogy a gyermekük a pekingi Csinghua (Tsinghua), vagy a Pejta (Beida), vagy a sanghaji Fudan Egyetemre kerül majd be, ehhez azonban nagyon sokat kell tanulni, hogy a 10 millió érettségiző legjobb 0,06 százalékában benne legyenek. Erre komoly pénzeket költenek a szülők és nagyszülők, ebből kifolyólag ezen oktatási intézmények árai is jelentősen emelkedtek.

Kína a népességszám növelésében csak magára számíthat, a bevándorlás nem alternatíva. Az országra korábban egyébként is a kitelepülés volt jellemző, jelenleg 60 millió kínai él külföldön, főleg a délkelet-ázsiai országokban – Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában, Szingapúrban stb. –, de az Egyesült Államokban is több mint ötmillióan élnek, Japánban egymillió felett. Bizakodásra ad okot a pekingi vezetés számára, hogy a gazdaság megerősödésével párhuzamosan egyre több kínai tér haza. Az egyetemek törekszenek rá, hogy a neves külföldi képzőhelyeken bizonyító kínaiakat hazahívják, hogy tudásukat otthon kamatoztassák. Ezzel párhuzamosan Peking nagy súlyt fektet az ország nemzetköziesítésére, minden területen támogatják a külföldi szakértők beáramlását, kedvezményekkel, komoly fizetéssel és egyebekkel csalogatják Kínába az értékes szürkeállományt. Horváth Levente szerint azonban külföldieknek egyáltalán nem könnyű megszerezni a kínai állampolgárságot, ezért nem jellemző, hogy végleg letelepednének az országban.

A 2020-as népszámlálási adatok szerint mindössze 845 ezer külföldi él Kínában, nagy részük a déli Kuangtung és Jünan tartományokban. Legtöbben Dél-Koreából, az Egyesült Államokból, Japánból és a déli szomszédos országokból, Vietnámból és Laoszból érkeznek. Az 1980-as években 200-300 ezer vietnámi menekültet fogadott be az ország, azóta újabbak nem jöttek. Észak-Koreából és a régió szegényebb országaiból számos illegális bevándorló érkezik, de minden évben szigorú vizsgálatokkal szűrik őket. 2022-ben közel 70 ezer illegális bevándorlót azonosítottak, 44 ezret közülük ki is utasítottak. Egyes becslések szerint 300 ezer észak-koreai és egymillió (de inkább több) déli szomszédos országból származó illegális bevándorló lehet a határ menti körzetekben, és sok ezer engedély nélkül ott tartózkodó afrikait is feltételeznek. Utóbbiaknak igazán nincs könnyű dolguk, hiszen szinte mindenhez be kell mutatni az érvényes vízumot, így a hotelszobabérléshez és a munkahelyre való jelentkezéshez is. A határátlépésnél külföldieknek kötelezően regisztrálniuk kell a tartózkodási helyükhöz tartozó rendőrségen.

Kína hosszú utat tett meg a Teng Hsziao-ping-féle „reform és nyitás” politikájának meghirdetése óta. A kritikusok sokszor megfeledkeznek arról, hogy Kína hatalmas hátrányokat leküzdve jutott el oda, hogy ma szocialista szellemű piacgazdaságként a világ második legerősebb gazdaságát tudhatja magáénak, és reális esélye van az Egyesült Államok megelőzésére is. Akik tehát kárörömmel figyelik az ország küzdelmeit a demográfiai tendenciák megváltoztatására, azoknak érdemes emlékezniük arra, hogy Kína és a kínai emberek fegyelmezett kötelességteljesítése már többször képes volt csodát tenni. ν