Antifa = vörösterror

A migránsok által elkövetett bűncselekmények mellett az elmúlt egy évtizedben feltűnően megsokasodott Németországban a szélsőbaloldal számlájára írható esetek száma. Míg 2008-ban 3124 szélsőbaloldali, politikailag motivált bűncselekményt tartottak nyilván, addig 2021-re ez a szám közel megduplázódott, 6142-re nőtt. Ezen belül az erőszakos bűncselekmények száma 701-ről 987-re emelkedett a német szövetségi bűnügyi hivatal adatai szerint. A német hatóságok hangsúlyozzák, hogy a szélsőjobboldali bűncselekmények száma is emelkedett, de tudni kell, hogy a felderítetlen eseteket többnyire a jobboldal számlájára írják. A hivatalos bűnügyi statisztikából így is egyértelműen kiolvasható, hogy a radikális baloldal egyre militánsabb, és egyre agresszívabb fokozatra kapcsol.

A Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal legalább 47, országosan működő Antifa-csoportot tart szélsőségesnek. Egyikük az UmsGanze, amely a független, autonóm Antifa-sejtek legnagyobb német szövetsége. Ezek a sejtek már nem elégszenek meg a helyi akciókkal. Céljuk nem kevesebb, mint az uralkodó rend lebontása. „Szabaduljunk ki a tehetetlenségből, és támadjunk a saját eszközeinkkel!” – hirdette az autonóm csoportok felhívása 2021-ben, az állam, annak elnyomó szervei és az igazságszolgáltatás intézményei elleni támadásokra szólítva fel követőiket a szélsőbaloldali Indymedia.de felületén.

Jelképeik egyre gyakrabban tűnnek fel a nyílt összecsapások helyszínein. Ezek többnyire jobboldali, bevándorlásellenes tüntetések (Pegida), AfD-s kampányrendezvények, de ilyen volt a 2017-es hamburgi G20-as találkozó is, amelyen részt vett Donald Trump, az USA akkori elnöke és Recep Tayyip Erdoğan török vezető, akiket hatalmas biztonsági készültség védett, mivel ők voltak a szélsőbal legfőbb célpontjai. Az ellentüntetők a világ szeme láttára összecsaptak a rohamrendőrökkel, kiégett autókat, lángoló kukákat, betört kirakatokat hagyva maguk után. Hamburg romokban hevert. „Üdvözlünk a pokolban” – hirdették.

Már az Antifa elnevezés is sántít: Németországban ugyanis nem fasiszták, hanem nácik, egészen pontosan nemzetiszocialisták kerültek hatalomra Hitlerrel a második világháború előtt. Ám a szocialista elnevezés olyan, mint egy védjegy, amely politikai oltalom alatt áll: a jelenlegi baloldali kormány ideológiájának is ez a legfőbb alapja. Miközben a német szélsőbal verbálisan kimondottan kerüli a kommunista jelzőt, szimbólumrendszerük egyértelműen a kommunista diktatúrák jelképrendszerére támaszkodik.

A kommunista rituálék és viselkedésminták listája hosszú. Ernst Thälmannak, a KDP vezetőjének tulajdonítják az ökölbe szorított vörös kéz jelképének értelmezését, a harc és az erőszak szimbólumát: Thälmann szerint öt ujjat el lehet törni, de az ökölbe szorított kezet nem. Az antifa tüntetéseken emellett gyakran lehet találkozni a bekeretezett fekete A betűvel. Ez az anarchia jele. Egyrészt azért, mert az anarchia szó az összes nyugati ország nyelvén A-val kezdődik, másrészt létezik olyan értelmezés is, hogy a görög ábécé első betűje az új kezdetet jelöli. Ehhez viszont a régit le kell rombolni. A jelkép először a spanyol polgárháborúban jelent meg az anarchisták szimbólumaként. Az Antifasiszta Akció leggyakrabban felbukkanó jelképe két fekete-vörös zászló egymás mellett, kerek szegéllyel. A fekete az anarchia, a vörös a kommunizmus jelképe.

Az Antifa megítélése Németországban rendkívül ellentmondásos és megosztó. A jobboldalon szitokszó, amire azzal szolgált rá, hogy évek óta üldözi az AfD országos és helyi politikusait. Megzavarják a párt rendezvényeit, kövekkel és üvegekkel dobálják a tüntetőket, és több AfD-s politikust tettlegesen is megtámadtak. Módszereik közt a gyújtogatás, rongálás, illetve fenyegetés mellett a testi sértés és a magántulajdon elleni támadás is szerepel. Ötven eurót sem adnának a roncstelepen azért az Audiért, amit a hátsó ablakára ragasztott AfD-matrica miatt gyújtottak fel. Az autó a párt ifjúsági szervezete egyik tisztségviselőjéé volt. A helyszínen a rendőrök antifa szimbólumokat találtak.

Az AfD egyik pártalapítójának, Alexander Gaulandnak a házát festékes zacskókkal dobálták meg. 2016-ban a folyamatos zaklatások és fenyegetések miatt a bűnügyi rendőrség védelme alá került a párt akkori EP-képviselője, Beatrix von Storch. 2019-ben Bréma belvárosában több tettes rátámadt Frank Magnitzra, aki 2021-ig a Bundestagban ült az AfD képviselőjeként. A térfigyelő kamerák szerint Magnitzot hátulról meglökték, majd elmenekültek a helyszínről. A sértett elvesztette az eszméletét, súlyos fejsérülései miatt kórházba kellett szállítani. Az antifa bűncselekményeket felsorolni sem könnyű: az AfD 2013-as megalakulása óta több mint ezer feljelentést tett, csekély eredménnyel.

Az antifák és általában a baloldal ezt egészen másképp látja. Íme egy példa. „Szászországnak az Antifára, az Antifának pénzre van szüksége” – olvasható az Antifa.de oldalán, amelyen egy 2020-as kiállítást és aukciót reklámoztak. Vagy: „Amikor antifasizmusról van szó, mindig az állam általi kriminalizálásról és elnyomásról is beszélünk. A politikusok, a rendőrség, a titkosszolgálatok és a média ezt a sokszínűséget szándékosan a tomboló kőhajigálók sztereotípiájává redukálja. A szélsőségek elmélete és a CDU eredendő antikommunizmusa az antifákat az erőszakos neonácikkal egy szintre helyezi. Könnyen előfordulhat, hogy Szászországban kigyullad egy autó, de mindig az antifasiszták és antirasszisták védik a demokrácia és az emberi jogok eszméjét minden náci és rasszista fenyegetés ellen” – olvasható az Antifa.de oldalán.

Íme a jól bevált és gyakran alkalmazott kommunista szlogen: „A cél szentesíti az eszközt.” Felmentést ad az erőszak alól, hogy le kell számolni az ellenséggel – és hogy ki az ellenség, azt ők döntik el.

Az már csak a hab a tortán, hogy az Antifa – mítosz és valóság című kiállítását és árverését Chemnitz városa és a Szövetségi Kulturális Alapítvány finanszírozta 20 ezer euró értékben. Ennek az állami-önkormányzati támogatásnak komoly és mélyreható üzenete volt: a hírhedt mozgalom legalizálása, tisztára mosása, mi több, népszerűsítése. Ez az attitűd már jóval a jelenlegi baloldali kormány megalakulása előtt megjelent. Az SPD pártlapjában (Vorwärts) például az egyik szerző részletesen elmagyarázza, hogy miért van szükség az Antifára a jobboldal elleni harcban: széles szövetségekre kell támaszkodni a jobboldali-konzervatívokkal folytatott viták helyett.

De ez még nem minden. 2020. március 12-én Renate Künast zöldpárti politikus felszólítja a Bundestagot, hogy biztosítsák végre az antifa csoportok megbízható finanszírozását. Vagyis kormányzati támogatásért lobbizik az Antifa betiltása helyett!

Martina Renner, a Baloldal (Die Linke) országgyűlési képviselője is népszerűsíti a szervezetet: rendszeresen a mozgalom emblémáját ábrázoló kitűzőt hord, és az Antifának mondott köszönettel zárja beszédeit. Miközben az Alkotmányvédelmi Hivatal 47 szélsőséges Antifa-csoportot figyel, Saskia Esken (SPD) azt üzeni a Twitteren, hogy ő antifa, és ez magától értetődő.

De ez csak az Antifa látható arca. A háttérben kvázi illegalitásban szerveződő mozgalomról konkrétan nem lehet tudni, hogy hány tagot számlál, hány csoportja és sejtje van, mennyire kiterjedtek a hálózataik, és konkrétan kik, mely magánszemélyek és szervezetek állnak a mozgalom mögött. Az antifák rejtett, hierarchiamentes, anarchista módon, hálózatszerűen szerveződnek.

A német Alkotmányvédelmi Hivatal 2021-es jelentése szerint az antifák militáns akcióikat az úgynevezett „Antifa oknyomozó csoportok” átfogó kutatásai alapján tervezik meg. Az oknyomozó antifák feltérképezik a politikai ellenfél struktúráit. A nyílt kutatási tevékenység terepei a demonstrációk, rendezvények, a résztvevőkről készült felvételek. Egyes csoportok fedett nyomozást folytatnak. Ennek érdekében a kutatócsoportok régiókon átívelő hálózatba szerveződnek. Előfordul, hogy kapcsolatba lépnek olyan államigazgatáshoz tartozó személyekkel, akik jogellenesen adatokat szolgáltatnak vagy bizalmas információkat adnak ki. Ezek nyilvánosságra hozatala mellett kiindulópontul szolgálnak a militáns akciók célszemélyeinek kiválasztásához. Az ilyen akciókat gyakran még alaposabb tényfeltárás előzi meg, például megfigyelik a lakóépületeket, a menekülési útvonalat és az áldozat szokásait, hogy ki lehessen jelölni a támadás lehető legjobb időpontját.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal szerint a németországi baloldali szélsőségesek körülbelül 30 százaléka minősül erőszakosnak. A budapesti támadást is ilyenek követhették el. Nem spontán akció volt, komoly szervezés előzte meg. Erre utal a Radikális Baloldali Platform (Plattform Radikale Linke) február 3-i felhívása a Facebookon: „Állítsátok meg a náci dicsőítést! Rúgjátok ki a fasisztákat a budai Várból! […] Az esemény lebonyolítása azt mutatja, hogy nem lehet az államra hagyatkozni! Szolidaritást vállalunk az ellentüntetőkkel és a budapesti Autonómia elvtársaival! A Becsület Napját nem hagyjuk szó nélkül! Február 11-én irány Budapest!”

A Twitteren @antifa_w alatt az alábbi bejegyzés szerepel: „14 óra óta itt állunk, több száz antifasisztával a budapesti várban. Több náci csoport megpróbál bejutni. Elfoglaltuk a helyünket, és továbbra is itt maradunk. Kirúgni a fasisztákat a budai Várból!” – olvasható a bejegyzésben. Az Antifa budapesti véres támadásával új korszak kezdődött.