XVI. Benedek számára a mérce igen magasan van. Elődje, a 2005-ben elhunyt II. János Pál hazáján, Lengyelországon kívül talán Latin-Amerikában örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Az „Utazó Pápa” 1978-as beiktatását követő első útja Mexikóba vezetett, majd 27 éves pápasága során évente legalább egy alkalommal időt szakított valamely térségbeli ország meglátogatására. Érkezésekor eufórikus tömegek fogadták és hősként ünnepelték, mikor látogatásokat tett az equadori nyomornegyedekben, megfeddte a perui fennsíkok maoista gerilláit, vagy kiállt a bányászok jogaiért Bolíviában. XVI. Benedek azonban nyolc évvel ezelőtti megválasztása óta összesen egyszer, 2007-es brazil útja alkalmával járt a régióban.

A 84 éves egyházfő eddigi 22 külföldi útja közül 15 európai országba vezetett. Nem véletlen, hogy közvélemény-kutatások szerint a mexikóiak és kubaiak túlnyomó többsége azon az állásponton van, hogy XVI. Benedek elődjénél kevésbé érti kultúrájukat.

Fenntartásaikat csak erősíti az a tény, hogy a 2012 januárjában kijelölt 22 püspök közül 17 európai – ebből hét olasz –, három észak-amerikai, kettő ázsiai és mindössze egy latin-amerikai. A latin püspök Joao Braz de Aviz ráadásul a kontinens egyetlen portugál nyelvű országából, Brazíliából származik.

„Isten valóban sosem hagyja el gyermekeit, és hatalmával képes minden helyzetben megszabadítani őket.” Ez volt talán az egyik legfontosabb üzenete XVI. Benedek pápa havannai, 300 ezer hívő előtt tartott audenciájának. A kubai látogatást a szigetország sötétbőrű védőszentje 400 éves megtalálásának évfordulójára időzítették. Ez önmagában is jelképes értékű, hiszen a Cobrei Irgalmas Szüzet a hívek mellett az ateisták is tisztelik a nemzeti egység jelképeként.

Gian Maria Vian, a L’Osservatore Romano vatikáni lap igazgatója írásában II. János Pál útjának folytatásaként értékelte XVI. Benedek kubai látogatását.

II. János Pál 1998-ban mondta el köszöntőjét a kubai ateizmus „szakrális” központjában, a havannai Forradalom téren. A két pápai látogatás között eltelt közel másfél évtized alatt a kommunista országban jelentős változások történtek. Noha Kubában az egyház soha nem volt betiltva, az állam 1992-ig hivatalosan ateista volt, gyakorló katolikusok pedig nem léphettek be a kommunista pártba, így nem kaphattak fontosabb pozíciót sem. Mára a helyzet érdemileg megváltozott. A szigetország már „szekuláris államként” hirdeti magát, és az 1959-es forradalom óta az állam és egyház közti kapcsolatok messze most a legjobbak. Az egyház mára ernyőszervezetté vált különféle szociális feladatokat ellátó csoportok számára, az állam pedig aktív párbeszédet folytat a Katolikus Egyház képviselőivel. Hogy így történt, két személyt illet köszönet: az első az új elnök, Raúl Castró, akit egykor – bátyjához hasonlóan – jezsuita papok tanítottak, és aki a nyitás, illetve a társadalmi stabilitás megteremtése érdekében békét kötött a katolikus vezetőkkel. A másik a kiváló politikai érzékkel megáldott, de mára már 84. évét taposó Jaime Ortega bíboros, aki türelmével és kitartásával politikai tényezővé tette az egyházat.

A kapcsolatok javulásának emblematikus momentuma volt, mikor 2010-ben Raúl Castro maga is részt vett egy vallási szemináriumon. Ortega bíboros gyakran politikai kérdésekben is megnyilatkozik. Kritizálta például a fél évszázada tartó amerikai embargót, mondván, az elsősorban az egyszerű embereknek árt. A kubai emigránsok éppen ezért megalkuvással vádolják a bíborost.

Való igaz, a 84 éves Ortega bíboros a kevésbé konfrontatív egyházi vezetők közül való, a kritikákra válaszul általában azzal érvel, hogy miután a Katolikus Egyház a mostaninál jóval rosszabb körülmények között is túlélt két évszázadot a szigetországban, hiba lenne éppen most kapkodnia. A bíboros eredményei ugyanakkor vitathatatlanok. Közbenjárására a hatóságok éppen a pápai látogatás előtt több ellenzéki aktivistát is szabadon engedtek. A kubai Katolikus Egyháznak ugyanakkor bőven van még tennivalója az évtizedek alatt szétszéledt nyáját illetően. Noha a kubaiaknak 60 százaléka meg van keresztelve, vallását csak 5 százalékuk gyakorolja. A tizenegymillió lakosra pedig mindössze 350 pap jut. A feladat igen nagy. A pápai látogatás tehát stratégiailag olyan fontosságú, mint egykor a poszt-szovjet Kelet-Európába, vagy a katonai diktatúrák bukása utáni Latin-Amerikába tett pápai vizitek voltak.

Noha a hivatalos vatikáni álláspont szerint a pápai látogatásoknak nincs közük a politikához, ezt alig hiszi el valaki is Latin-Amerikában. Lelki támaszra az apostoli út mindkét állomásán nagy szükség van. Noha általánosságban véve Latin-Amerika a katolicizmus egyik fő bástyája, Kubában és Mexikóban a helyzet korántsem rózsás. Vasárnaponként mindkét országban erősen hézagosak a templomi padok, az abortusz, születésszabályozás és válás – több más Latin-amerikai országgal ellentétben – pedig legális és hétköznapi.

De XVI. Benedek pápa látogatásának konkrétabb üzenete is van. A kubai út úgy is értékelhető, mint a Vatikán támogatásának kinyilvánítása Jaime Ortega bíboros mellett. Mexikói útjával pedig XVI. Benedek katolikus szövetségesét, Felipe Calderon elnököt és támadásoknak kitett pártját támogatja, mely a közvélemény-kutatások szerint vesztésre áll riválisával szemben. Mexikó fontossága elvitathatatlan. Brazília után a világon ott él a legtöbb katolikus. A Vatikán pedig nem hagyhatja eldőlni ezt a fontos bástyát.

Calderon Nemzeti Akció Pártját (PAN) konzervatív katolikus személyiségek alapították, akik véget kívántak vetni a Intézményes Forradalmi Párt (IFP) hét évtizedes regnálásának. Tizenkét évvel első győzelme után a PAN sokat veszített népszerűségéből a drogkartellek elleni 2006 óta tartó már több mint ötvenezer ember életét követelő háború miatt. Idén pedig választások lesznek.

A PAN mindkét elnökjelöltje katolikus, szemben a IFP jelöltjével, Manuel Lopez Obradorral, aki evangélikus hitet vall. Calderon pártja győzelmének komoly tétje van Mexikó katolikusai számára.

Mexikó alkotmánya kezdetektől különválasztja az egyházat és államot. Az 1920-as években lezajlott Cristero háborúban az egyházellenes kormányerők véres harcokat vívtak a katolikus lázadók ellen. Calderon a vallási szabadságjogok kiterjesztését szorgalmazza, melyek keretében a vallási közösségek szabadon folytathatnának szolgálatokat, illetve vallási előadásokat tarthatnának az állami iskolákban.

Noha Mexikó lakosságának 88 százaléka katolikus, tennivaló bőven lenne. A pápai apostoli látogatás csak jelképes gesztus. Az igazi munka ezután következik.

Sayfo Omar