Árulók a zsebünkben

Ma már szinte mindenkinek a zsebében ott lapul az eszköz, amely a folyamatos, élete minden részére kiterjedő megfigyelését lehetővé teszi – ez nem más, mint az okostelefon. A nagyhatalmak újabban késhegyre menő harcot vívnak a begyűjthető információkért, Földi László biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, nem a hivatalos szervekhez kerülő adatok jelentik a valódi veszélyt.

Fotó: MTI/EPA

Mostanában szinte minden hónapban botrány kerekedik abból, hogy valahol kínai kémtevékenységet lepleznek le. Legutóbb Lengyelországban került három hónapos előzetes letartóztatásba Veijing V., a Huawei informatikai és mobil távközlési konszern lengyelországi részlegének egyik igazgatója. A lengyel belbiztonsági hivatal, az ABW egyúttal házkutatást tartott a Huawei székhelyén és a gyanúsított lakásán is, aki – talán nem mellékes körülmény – 2006-tól a Kínai Népköztársaság gdanszki konzulátusának alkalmazottja volt. Tavaly év végén Kanadában robbant hasonló bomba, ott a Huawei egyik legfőbb vezetője, Meng Van-csou kezén kattant a bilincs, akit az amerikaiak vádoltak meg kémkedéssel. Van-csout, aki egyben a techóriás alapítójának lánya, csak tízmillió kanadai dolláros óvadék fejében engedték szabadon.

Csehországban jelentés készült a Huawei hálózati eszközeinek nemzetbiztonsági kockázatairól, az Egyesült Államokban pedig már régóta hatósági eszközökkel próbálják meg ellehetetleníteni a Huawei termékeinek forgalmazását, és bár a gazdasági háború is közrejátszhat, Trump elnök már a teljes tiltást is felvetette. Eközben az amerikai kormány informálisan arra kérte a szövetségeseit, hogy a jövőben ne használjanak Huawei-termékeket. Hasonló döntést hozott Ausztrália is, Új-Zélandon pedig nem engedélyezik a Spark nevű mobilszolgáltatónak, hogy a Huawei eszközeit vegye igénybe az 5G hálózata kiépítéséhez. A globális fellépés mögött az a vélhetően valós feltételezés áll, hogy hogy Kína gyorsan növekvő és folyamatosan terjeszkedő techcégeit arra is felhasználja, hogy titkosszolgálatai számára szinte korlátlan információmennyiséget biztosítson. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan informatikai eszközöket gyártanak, amelyek a felhasználók tudtán kívül adatokat szolgáltatnak róla. Tavaly például több mint harminc amerikai vállalat szervereihez szereztek hozzáférést olyan alaplapok segítségével, amelyeket Kínában gyártottak, a nyomtatott áramkörökön pedig apró kémchipek is helyet kaptak.

Egyik kutya, másik eb

Noha a fősodratú média igyekszik azt a képet erősíteni, hogy ebben a globális kémjátszmában Kína jelenti a fő veszedelmet, a valóság az, hogy minden igyekezet, fejlesztés és piacfoglalás dacára az ázsiai ország messze nem a legnagyobb játékos ezen a pályán. Bár pontos adataink nincsenek, vélhetően ma is az Egyesült Államok szolgálatai járnak az élen. Ahogy az a Snowden-ügy óta többször is bebizonyosodott, a Nemzetbiztonsági Ügynökség hozzáfér az okostelefonok felhasználói adataihoz, az azokon tárolt híváslistákhoz, SMS-ekhez, fényképekhez, miközben akkor is képesek követni egy mobiltelefon helyzetét, ha a készülék ki van kapcsolva. Az sem titok, hogy a CIA igen kiterjedt arzenállal rendelkezik – amilyen hackertámadásokra alkalmas számítógépes programot, rossz­indulatú szoftvert vagy kiberfegyvert feltaláltak, azt ők be is vetik. Például arra használják, hogy betörjenek minden eszközbe, ami az internethez kapcsolódik – telefonok, PC-k, okostévék egyaránt potenciális lehallgatókészülékké válnak a kezükben.

Érdekesség, hogy külön programjuk van a Samsung tv-k lehallgatására, amellyel még a látszólag kikapcsolt állapotban lévő készüléken keresztül is rögzíteni tudnak minden beszélgetést, a rögzített hangfájl pedig egyből megy a CIA szerverére. A Samsung egyébként ezzel kapcsolatban még egy figyelmeztetést is kiadott, arra biztatva vásárlóit, hogy személyes dolgaikat ne Samsung Smart TV-jük előtt beszéljék meg, vagy ügyeljenek rá, hogy a tévén ki legyen kapcsolva a hangvezérlés funkció. Egyébként az amerikai cégek jó részéről is kiderült már, hogy okoseszközeikben rendszeresen és szándékosan kiskapukat hagynak, lehetőséget adva ezzel a kormányzati szerveknek a megfigyelésre. Elég csak az igen elterjedt Windows operációs rendszerre gondolni – néhány éve kiszivárgott, hogy a német hatóságok azt tanácsolták, a kormány kerülje el a Windows 8 operációs rendszer használatát, mivel a Microsoft olyan kiskapukat épített bele, amelyen keresztül az NSA teljes hozzáférést szerezhet az operációs rendszert futtató gépen. Egyébként Kína is céltáblája az ilyen jellegű kémkedésnek, nemrég egy japán nőt tartóztatták le Sanghajban kémkedés gyanújával. Nem véletlen, hogy a kínai hatóságok fokozták a külföldi személyek és szervezetek megfigyelését, a kormány pedig 2014-ben új kémelhárítási törvényt léptetett hatályba, és a kémkedés miatti letartóztatások is gyakoribbak lettek.

A fék helyett a gázra lépnek

Okostelefont, okostévét, laptopot egyre többen használnak, terjednek az okosházak is, a fejlődéssel arányosan pedig a lehallgatás, a személyes adatainkban turkálás veszélye is nő. Földi László biztonságpolitikai szakértő ugyanakkor azt mondja, amikor a titkosszolgálatok vagy a törvény által felhatalmazott szervezetek élnek ezekkel a módszerekkel, akkor biztonságban tudhatjuk az adatainkat. A szolgálatok hatalmas, de biztonságos adatbázisokat üzemeltetnek, ez nem a bulvársajtó, amelynek a szennyes kiteregetése a célja. Az adatok begyűjtése éppen azért történik, hogy meg tudják előzni például a terrorcselekményeket. Leginkább annak van félnivalója, akinek vaj van a füle mögött.

Ugyanakkor van ennek az éremnek egy másik oldala is: a kibertér a nagyhatalmak egymás közötti versengésének színterévé vált – mutat rá a szakértő. Ebben a virtuális háborúban eleinte az Egyesült Államok, vagy tágítva a kört a nyugati hatalmak kezében voltak a nyerő lapok. Ám időközben a kínaiak megszállták a világot, amikor úgy érezték, hogy itt az ideje, ipari kémkedéssel megszerezték a legfrissebb, legjobb fejlesztéseket, majd leszorították az árakat, és elárasztották a világot tömegtermékeikkel. A piaci versenyben ma már nyerésre állnak mesterségesen leszorított áraiknak és javuló minőségű termékeiknek köszönhetően, így aztán okostelefonjaik, hálózati eszközeik szinte mindenhova eljutnak a világon. Ezzel egyúttal a kémkedési potenciáljuk is megnőtt, és az ehhez szükséges technikákat is tökélyre fejlesztették. A szakértő úgy látja, a nyugati államok Kína-ellenes kirohanásai leginkább abbéli sértettségükből fakadnak, hogy elvesztek a privilégiumaik, és abból a félelemből, hogy a jövőben az arányok még inkább Kína javára fognak változni. Félelmük minden szempontból érthető, hiszen a példánál maradva: a Huawei mára a nyugati cégek legnagyobb vetélytársa lett, a közeljövőben pedig az ötödik generációs hálózatok fejlesztésében és a mesterséges intelligencia terén akár le is előzheti riválisait.

Márpedig a jövő egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy ki birtokolja az információt, ezért Földi László szerint rövid és középtávon biztosan folytatódni fog a kémverseny. Ez elsősorban a támadókapacitások fejlesztésében nyilvánul meg, egészen addig, míg akkora zűrzavar alakul ki, hogy kénytelenek lesznek végiggondolni, helyes-e ez az út. Viszont lehet, hogy akkor már késő lesz, a vissza nem fordítható folyamatok állandó katasztrófahelyzetet eredményeznek. Háború ez is, ami nem vezet jóra, még akkor sem, ha nem fegyverekkel vívják.

Célpont a felnövekvő generációkon

Földi László beszélt arról is, hogy vannak olyan játékosok a kibertérben, akiktől viszont nem árt tartani. Ezek olyan nem állami szereplők – nevezhetjük leegyszerűsítve háttérhatalomnak is –, amelyek NGO-kat, különböző szervezeteket pénzelnek azért, hogy az érdekeiket képviseljék, és egyúttal anyagi hátterüknek köszönhetően meg tudnak vásárolni olyan speciális rendszereket, amelyek segítségével a titkosszolgálatokhoz hasonlóan begyűjthetik az adatainkat, lokalizálhatják a mobilunkat, stb. Míg korábban az ilyen jellegű megfigyeléshez szükséges eszközök jórészt az állami szervezetek kezében voltak, ez mára megváltozott. Akik a fejlesztő­rendszerekben (techcégek) tőkeerővel benne vannak, azok meg tudják határozni a fejlesztés irányát, és elsőként ők részesülnek az eredményeiből. A nagy techcégek tulajdonosai pedig érdekeltek a társadalmak átalakításában. A szakértő szerint ma már nemcsak az egyszerű polgárok nincsenek biztonságban, hanem azokat a döntéshozó szerveket is képesek manipulálni, amelyek retorziókkal élhetnének. Ezek a rendszerek hatalmas informatikai bázissal bírnak, pontosan tudják, hogy az egyes országokban milyen információk keletkeznek. Az eszközöket nagyon is tudatosan használó struktúrákról beszélhetünk, amelyek nemcsak lokalizálni, hanem támadni is tudnak. A felnövekvő generációkat célozzák, az ő életükben ugyanis egyre nagyobb szerepet kapnak a az informatikai eszközök. A végső céljuk a társadalom szerkezetének megváltoztatása, a még könnyebben szabályozható, irányított társadalmak kialakítása.