Átlépte a vörös vonalat az ukrán elnök?
Ukrajnában egy olyan léptékű korrupciós ügy került napvilágra, amely alapjaiban rengeti meg az államba vetett bizalmat. Az ország speciális korrupcióellenes szervei a közelmúltban olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek szerint magas rangú tisztviselők és Volodimir Zelenszkij elnök közvetlen belső körének tagjai összesen mintegy százmillió dollárnyi visszaosztást fogadtak el az Energoatom nevű állami atomenergetikai vállalattól. A pénzek egy része a kritikus infrastruktúra, vagyis az áramellátást biztosító létesítmények megerősítésére fordítódott volna, hogy azok jobban ellenálljanak az orosz drón- és rakétatámadásoknak. A Financial Times szerkesztőségi cikke szerint ez sok ukrán állampolgár számára mindez már túlmegy a tűrőképesség határán, hiszen számos város a téli hónapokban ismét fűtés és világítás nélkül maradhat.
Volodimir Zelenszkij első reakciója az energiaminiszter és az igazságügyi miniszter lemondásának követelése volt, valamint szankciókat rendelt el az ügy állítólagos irányítója, Timur Mindics ellen, aki a nyomozás elől külföldre menekült.
Mindez azonban nem tudta megállítani az egyre erősödő közfelháborodást, mert sokan úgy érzik, hogy az ukrán elnök valójában igyekszik elsimítani az ügyet. A nyár folyamán Volodimir Zelenszkij már kísérletet tett arra, hogy csökkentse a két korrupcióellenes szervezet – a Nabu és a Sapo – függetlenségét, miután azok Mindics és egy másik közeli szövetségese, Olekszij Csernisev után kezdtek szaglászni. A jogszabályváltoztatást azzal indokolta, hogy szerinte ezek az intézmények orosz befolyás alá kerültek volna. A lakossági tiltakozások és a nyugati bírálatok végül visszakozásra kényszerítették, a szervezetk függetlenségét helyreállították.
A Financial Times szerkesztőségi cikke szerint Ukrajna a 2014-es „majdani forradalom” óta sokat tett a korrupció visszaszorításáért: megtisztította a bankrendszert és a gázszektort, létrehozott egy átlátható vagyonnyilatkozati rendszert, és felállította azokat az intézményeket, amelyek most éppen a legfelsőbb körök visszaéléseit vizsgálják. A gondot az elemzés szerint valójában a háborús helyzet okozza:
új lehetőségek nyíltak a visszaélésekre, miközben visszaköszönnek a régi, jól ismert hatalmi reflexek is.
Volodimir Zelenszkij kabinetfőnöke, Andrij Jermak olyan típusú befolyáshoz jutott, amely sokak szerint a lojalitást helyezi a szakértelem elé, és amely mellett
a tudatos félrenézés és a titkosszolgálati fenyegetés egyaránt a hatalom megtartásának eszközévé vált.
A mostani botrány Zelenszkij pályafutásának eddigi legnagyobb politikai válságát hozta, és önmagában az, hogy hagyja végigfutni a nyomozást, már nem lesz elegendő a kár jóvátételére. A szerzők szerint az elnöknek változtatnia kell a kormányzási módszerein: a gyakorlatban ugyan nem tudna működni egy nemzeti egységkormány, de az államigazgatásban teret kell nyitnia a valódi reformerek előtt, együttműködést kell keresnie a konstruktív ellenzéki erőkkel, és fel kell hagynia azzal, hogy ellenfeleit és a független médiát ellenségként kezeli. Ehhez azonban előbb saját hivatalát kell átalakítania, és meg kell válnia azoktól a tanácsadóktól, akikhez visszaéléseket kötnek.
A cikk szerint Jermak menesztése szinte elkerülhetetlen lesz.
Mindez ráadásul egy olyan időszakban történik, amikor Ukrajna a fronton kétségbeesetten próbálja tartani állásait, európai szövetségeseitől milliárdos támogatásra számít, és újra erősödik az amerikai nyomás egy olyan béketerv irányába, amely „Moszkvának kedvezne”. A bizalom további eróziója azonban még ennél is súlyosabb következményekkel járhatna az országra nézve.
(forrás)
