A politika nem írhatja felül az atomerőművek működtetésének szabályait
Atomrulett Ukrajnában
Megdöbbenve olvastuk, hogy a Portfolio októberi energetikai konferenciáján az egyik előadó arról beszélt, „Ukrajna a nukleáris energia területén is sikerrel vált le az orosz forrásokról”: a Westinghouse cég „szeptemberben töltötte be az első fűtőelemeket a Roszatom által gyártott VVER-440-es reaktorokba, miután korábban már ezt megtette a VVER-1000-es berendezések esetében is”. Az előadó szerint ez magyar szempontból nagyon fontos, mert Paks egyes blokkjai is ilyen típusúak. Nagyon úgy tűnik, hogy szeptemberben az amerikai nukleáris üzemanyag ukrajnai „próbaüzemét” nem verték nagy dobra, hiszen erről a tényről csak néhány külföldi hír jelent meg… Talán előre sejtették a bajt?
A fent hivatkozott konferencia előtti napok hírei arról szóltak, hogy Ukrajnában a Rivnei Atomerőműben az idén szeptemberben ünnepélyes keretek között az orosz VVER-440 típusú reaktorokba berakott amerikai üzemanyaggal máris súlyos problémák adódtak, és vészhelyzet lépett fel az atomerőműben. A pánik akkora volt, hogy más atomerőművekből és Svédországból is hívtak szakembereket a helyzet megoldására. Tetézi a bajt, hogy Ukrajna erről a súlyos incidensről a hírek szerint nem értesítette a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, és az orosz gyártó segítségét sem kérte. Ez volna az előadó által hangoztatott siker? Aligha. Ráadásul a helyzet ennél súlyosabb. Miről is van szó?
A történet azért igazán megdöbbentő, mert a nukleáris biztonság olyan evidencia az atomenergetikában, amely kötelezően felülír minden más szempontot, köztük a politikai és gazdasági megfontolásokat. Mi történt ezzel szemben a Rivnei Atomerőmű esetében? A csak nevében amerikai Westinghouse (a cég jelenleg kanadai cégek tulajdonában van) korábban többször is próbálkozott már az orosz gyártmányú fűtőanyagot sajáttal helyettesíteni. Az üzemeltetők korábban Csehországban, illetve Ukrajnában kipróbálták, de köszönték, nem kértek az amerikai fűtőelemekből, mert súlyos, a biztonságot veszélyeztető műszaki problémák léptek fel használatuk során. A Westinghouse kazettái deformálódtak. Állítólag azóta kiküszöbölték a problémát, és Ukrajna amerikai üzemanyagra áll át, de megbízható információ nincs az ottani üzemeltetési tapasztalatokról.
Láthatóan Ukrajna és a Westinghouse cég úgy döntött az amerikai fűtőanyag alkalmazásáról, hogy korábban nem győződött meg az ukrán fél annak biztonságos üzemeltethetőségéről. Nem is tehették, hiszen orosz reaktorokról van szó, az orosz gyártó nélkül nem lehet igazolni, hogy az üzemanyag biztonságos. Ugyanakkor a hírek nem szólnak arról, hogy ebből a célból bármilyen megkeresés érkezett volna a Roszatomhoz… Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hivatalos oldalán sem található olyan információ, amely az amerikai uránpasztillák megbízhatóságáról vagy engedélyezéséről szólna.
Láthatóan az engedélyeztetéssel és gyártással is kapkodtak. Ezt támasztja alá Svédország ukrajnai nagykövetének beszéde, amit az amerikai üzemanyag berakása alkalmából tartott. Íme: „Amikor megkezdődött az ukrán–orosz konfliktus, partnereinkhez fordultunk a Westinghouse cégnél azzal a javaslattal, hogy gyorsítsuk fel a VVER-440 típusú reaktorokhoz szükséges üzemanyag gyártását. Mérnöki támogatással másfél év alatt legyártották…” Nos, a szakmai tapasztalatok hiányának és a politikai alapú sürgetésnek meglett az eredménye. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nukleáris fűtőanyag fejlesztésnek és gyártásnak nem a gyorsításról kellene szólnia, hanem alapvetően a biztonság garantálásáról…
Ez intő jel lehet az Európai Uniónak is, hiszen ma ott tartunk, hogy a diverzifikáció szükségességére hivatkozva politikai hátszéllel próbálnák kiszorítani az orosz Roszatom által gyártott megbízható nukleáris üzemanyagot, és az amerikai Westinghouse-éval helyettesíteni. A Westinghouse most a VVER-440 típusú, Pakson is üzemelő blokkokhoz fejleszt fűtőanyagot, aminek költségét nyilván az uniós hátszéllel létrejött konzorcium tagjainak, a magyar, a finn, a cseh, illetve a szlovák testvérerőműveknek kell majd állniuk. Ráadásul a fejlesztés és engedélyeztetés hosszú évekbe, akár 5-7 esztendőbe is telhet, és nincs garancia rá, hogy nem úgy végzik az amerikai kazetták, mint a VVER-1000 típusú reaktorok amerikai üzemanyaga. Ukrajnában az intő jelet már láthatjuk a VVER típusú blokkokhoz készült amerikai fűtőelemekkel kapcsolatban. Mindezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha ellátásbiztonságról beszélünk. Paks az országban megtermelt villamos energia felét adja, tehát nem babra megy a játék.
De ez még nem minden. Az akár a nukleáris biztonságot is felülíró politikai döntések mellett van más is. Nemrég a bolgár parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely az Oroszországból Bulgáriába érkező, illetve a területén keresztül más országokba tranzitált földgázt (vezetékes+LNG is) jelentős adóval sújtja, amivel Magyarországot és Szerbiát nehéz helyzetbe hozza. Ez a lépés is azok sorába illeszkedik, amelyekkel Bulgária az amerikai érdekeket szolgálja. Tavaly év végén szerződést írt alá Bulgária a Westinghouse céggel az üzemanyag-szállításról. Láthatóan nem zavarta Szófiát, hogy a VVER-1000 típushoz gyártott amerikai fűtőelemekkel a nukleáris biztonságot súlyosan veszélyetető incidensek történtek korábban, és nem állnak rendelkezésre megbízható információk az Ukrajnában már használt amerikai fűtőanyagról. Egy kis politikai nyomás, egy-két ígéret és az üzemanyag árának jelentős csökkentése – amely a hírek szerint immáron megegyezik az orosz gyártmányéval – elegendő volt a szerződés megkötéséhez. Nemrég pedig a bolgár nukleáris hatóság megkapta a dokumentumokat a Westinghouse által gyártott, az orosz VVER-1000 típusú reaktorban alkalmazandó nukleáris fűtőelemek engedélyezésére.
A Paksi Atomerőmű mindig is elismerősen nyilatkozott az orosz fűtőanyagról, amelyet biztonságosként, megbízhatóként és gazdaságosként jellemzett. A Roszatom az ukrajnai háború első évében előbb légi úton, majd tavaly karácsony előtt Bulgárián és Románián keresztül hajóval, utóbb vasúton juttatta el a Paksi Atomerőmű által megrendelt fűtőelem-szállítmányt. Említést érdemel az is, hogy a Roszatom nukleárisüzemanyag-gyártó vállalata, a TVEL az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlesztette a paksi fűtőanyagot. Ennek köszönhetően ma a Paksi Atomerőmű 15 hónapos üzemeltetési ciklussal működik, tovább növelve a gazdaságosságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az orosz partner megbízhatóságát az is mutatta, hogy a Paksi Atomerőmű eddigi legsúlyosabb, kibocsátással járó 2003-as balesete után az üzemanyag-kazetták tisztítására szolgáló, nyugati technológiát használó tisztítótartály-baleset után a súlyos következményeket a TVEL számolta fel nem kis leleményességgel, időt, anyagiakat és fáradságot nem kímélve, miközben a technológiát szállító két nyugati cég csillagászati összegű ajánlatával előzékenyen maga elé engedte a TVEL-t…
A Westinghouse cég egész egyszerűen nem rendelkezik és nem is rendelkezhet azzal a több évtizedes fejlesztési, gyártási és üzemeltetési tapasztalattal, amellyel az orosz uránpasztillák gyártója. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet politikai alapú döntésekkel vagy a nukleáris biztonság elsőrendűségét hátrébb sorolva a tervezési, gyártási, engedélyezési és tesztelési időt lerövidítve pótolni. Mérnökként úgy gondolom, hogy a zavaros háborús helyzetben megengedhetetlen a kísérletezgetés az amerikai üzemanyaggal – A Rivnei Atomerőmű VVER-440-es reaktorában súlyosan leszereplő amerikai fűtőelemek esete alapjaiban kérdőjelezi meg az ukrajnai engedélyeztetési eljárást, ami felvet egy még súlyosabb kérdést. Ukrajna a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tagjaként vélhetően a szoros nemzetközi ellenőrzést mellőzve döntött a bizonytalan minőségű és biztonsági kockázatot hordozó amerikai üzemanyag használatáról. Ezek után különösen fontos, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a többi érintett európai ország, köztük Magyarország és az ebben illetékes Országos Atomenergia Hivatal vasszigorral érvényesítse a nukleáris biztonság mindenekfelettiségét!
