Az alkotmánybírósági fegyver

A tüntetéseket az váltotta ki, hogy a Correctiv nevű, kormányzati finanszírozásból is részesülő tényfeltáró hírportál beszámolt egy novemberben tartott informális találkozóról, amelyen az AfD-s és a CDU-s politikusok mellett részt vett több magánszemély. A találkozón a fő téma a bevándorlók visszaküldése, a „remigráció” volt. Egy Potsdam melletti kistelepülés egyik szállodájában jöttek össze tucatnyian, a német radikális jobboldal néhány képviselője.

Náci középosztály?

A hírszerzési eszközöket is alkalmazó Correctiv a találkozó előtt gondosan bekamerázta a környéket. Erről a tiltakozásokat kiváltó cikkében maga számol be:

„A találkozónak titokban kell maradnia. A szervezők és a vendégek közötti kommunikáció csak levélben történhet. Ennek másolatai azonban kiszivárogtak. Mi pedig lefotóztuk őket. Csináltunk képeket a ház előtt és mögött. A házban is sikerült titokban filmeznünk. Egy riporter, aki más néven jelentkezett be a szállodába, egy kamerával felvételeket készített. A közelből figyelte a találkozót, megfigyelte, kik jöttek, illetve kik vettek részt az összejövetelen. Emellett a Greenpeace is nyomozott, fotókat és kópiákat adott át a Correctivnak.”

A cikk gyorsan bejárta a világot. A riport a Correctiv oldalán olvasható török, arab és angol nyelven, illetve franciául és oroszul a The Insider és a Mediapart partnermédiájában, és egyszerű német nyelven (a migránsok számára létrehozott külön nyelvi kategória). Íme az írás egyes részletei a novemberi találkozóról, amely Titkos terv Németország ellen címmel jelent meg, és az országos tüntetéshullámhoz vezetett:

„Kéttucatnyi ember érkezik egy Potsdam melletti vidéki szálloda jól megvilágított éttermébe. Néhányan az AfD tagjai, illetve az Identitárius Mozgalom egyik vezető alakja. A középosztály tagjai, ügyvédek, politikusok, vállalkozók, orvosok. Két CDU-tag is ott van, az Értékek Szövetségéből. A szálloda egyik üzemeltetőjének portréja most jelent meg a Die Zeit című lapban, amely bemutatja a jobboldali körökhöz fűződő kapcsolatát. Két férfi hívta meg a résztvevőket. Egyikük a hatvanas évei végén jár, szinte egész életében jobboldali szélsőséges körökben mozgott. Ő Gernot Mörig, egykori düsseldorfi fogorvos. Másikuk Hans-Christian Limmer, a vendéglátóiparban ismert befektető. Limmer nincs jelen, ez a gazdag ember a háttérben marad. Amikor a Correctiv megkérdezte a szöveg megjelenése előtt, elhatárolódott a találkozó tartalmától és azt nyilatkozta, hogy semmilyen szerepet nem játszott a tervezésben.”

Eddig az első bekezdés. És mindjárt az első megjegyzés: ha valaki nincs jelen és kifejezetten elhatárolódik az eseménytől, továbbá kijelenti, hogy semmilyen szerepet nem játszott a tervezésben, hogy jut az eszébe az újságírónak ezek után az eseménnyel összefüggésbe hozni?

A második megjegyzés: a leírtak stílusából az is kiolvasható, hogy mindjárt a legelején megkezdődik a nyílt támadás a polgári középosztály képviselői, egy fogorvos és egy vendéglátós ellen. Ők jelentenének náci veszélyt Németországra? A Correctiv szerint igen:

„November 25-e van, reggel kilenc óra. Szürke idő. A hó megmarad az udvaron parkoló autókon. Kamaraszínházi előadásnak tűnik, de ez a valóság. Most megmutatkozik, mi történhet, ha jobboldali ötletgazdák, az AfD képviselői és a jobboldal tőkeerős támogatói keverednek. Legfontosabb céljuk: embereket rasszista kritériumok alapján kitoloncolni Németországból, függetlenül attól, hogy van-e német útlevelük vagy sem.”

És tovább:

„Sokkal többről van szó, mint jobboldali ideológusok találkozójáról, akik közül néhánynak nagyon sok a pénze. A résztvevők között vannak az AfD-n belül befolyással rendelkező személyek. Egyikük… Alice Weidel személyes tanácsadója. (Az illetőt, Ronald Hartwigot azonnali hatállyal menesztették, a szerk.) Körülbelül tíz hónappal a türingiai, szászországi és brandenburgi tartományi választások előtt ez a találkozó azt mutatja, hogy a rasszista hozzáállás a párt szövetségi szintjét is elérte. […] Amit ott terveztek ezen a hétvégén, az az emberi lét elleni támadás. A Szövetségi Köztársaság Alkotmánya elleni támadás.”

A sorskérdés tabu

Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter szerint a potsdami találkozó a náci wannsee-i konferencia emlékét idézi a zsidókérdés végső megoldásáról. Faeser gyorsan hozzátette, nem akar egyenlőségjelet tenni a két esemény közé, de hangsúlyozta, hogy az olyan ártalmatlannak tűnő kifejezések mögött, mint a „remigráció”, azaz visszavándorlás, felsejlik a deportálás gondolata. Nézzük, mit ír erről a Correctiv:

Gernot Mörig egykori düsseldorfi fogorvos szerint „minden egyéb, a koronavírus-járvány elleni intézkedések, az oltás, az ukrajnai és az izraeli helyzet mind-mind vitatott pont a jobboldalon. Az egyetlen kérdés, ami összeköti őket, az a remigráció kérdése: vagyis hogy mi mint nyugati nép megmaradunk-e vagy sem.”

Nos, ez az a kérdés, amit az elitpártok és a fősodrú német média soha nem feszeget, mert tabu, noha Németország sorskérdése.

Mit jelent a remigráció? A Correctiv beszámolója szerint Martin Sellner osztrák író, az Ausztriai Identitárius Mozgalom korábbi vezetője három célcsoportot nevezett meg, amelyek tagjainak el kellene hagyniuk Németországot. Ezek a menedékkérők, a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek és a beilleszkedésre képtelen állampolgárok.

„Más szóval: Sellner felosztja az embereket azokra, akik zavartalanul élhetnek Németországban és azokra, akikre ez az alapvető jog nem vonatkozik” – kommentálta a felszólaló beszédét a Correctiv.

Az esemény egy másik résztvevőjét, Ulrich Vosgeraut, egy AfD-közeli alapítvány kuratóriumi tagját a Correctiv megkereste. A cikkben olvasható, hogy a Correctiv kérdésére Vosgerau úgy reagált, nem emlékszik arra, hogy Sellner az előadásában állampolgárok kitelepítéséről beszélt volna. Lehet, hogy ez az ominózus mondat el sem hangzott, vagy nem úgy, ahogy a cikkben szerepel? Egyelőre tehát nincs is bizonyíték arra, hogy Sellner állampolgárok kitelepítését említette volna.

NDK-módszer

A kitoloncolás forró téma. Scholz kancellár is felvetette alig egy bő hónappal a „titkos” találkozó előtt. Szó szerint ezt mondta: „Gyorsabban és nagy léptékben kell kitoloncolnunk azokat, akiknek nincs joguk a maradásra, és ettől még nem leszünk rossz emberek.”

Scholz veszélyben látja a szociális államot, ha a bevándorlás korlátlan marad – mondta októberben a Der Spiegel című lapnak. A kancellár nyilatkozatát több napilap is szó szerint átvette.

Tehát ha Sellner osztja fel az embereket egy magántalálkozón valamilyen kritériumrendszer szerint, akkor náciveszélyt kiáltva tüntetők százezrei vonulnak az utcára, ha viszont a német kancellár teszi mindezt, az teljesen rendben van a jelek szerint?

A kitoloncolandók körében van a lényegi különbség. Az osztrák vendégelőadó a Correctiv szerint a német állampolgársággal rendelkező, de beilleszkedésre képtelen migránsoktól is búcsút venne.

Scholz is kitoloncolná a beilleszkedésre képtelen személyeket, de az állampolgárokat nem. Épp ellenkezőleg, a jelzőlámpa-koalíció jelentősen könnyített a honosításon: a német állampolgárság már öt, de akár három év alatt is megszerezhető (Demokrata, 2023/39.). Persze csak akkor, ha teljesül a feltétel, ami Scholz értelmezésében sem más, mint a kiváló integrációs teljesítmény.

Ami a kitoloncolások felgyorsítását illeti, Scholz is két fő csoportot különböztet meg. „Vannak menekültek, akiknek jár a menedékjog, például azért, mert politikailag üldözik őket. Mindemellett Németország függ a munkavállalók bevándorlásától. Ez azt jelenti: ha nem tartozol az egyik vagy a másik csoporthoz, nem maradhatsz velünk. Ezért korlátozzuk a Németországba irányuló illegális migrációt”, szögezte le Scholz kancellár.

Több helyen, például a Politikai Szépség nevű portálon (Politische Schönheit) az alábbi kormánynyilatkozat olvasható:

„Vannak nyilvánvaló erőfeszítések, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányos rendje ellen irányulnak. Walter Lübcke halálának évfordulóján, 2024. június 2-án a kabinet a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordul az Alternatíva Németországnak párt betiltásáért. Csatlakozzon most rögtön! Ha van terhelő információja az ismeretségi köréből az alkotmányellenes törekvésekről, kérjük, jelezze nekünk” – áll a felhívásban.

Vagyis a kormányközeli médiumok gőzerővel gyűjtik az információkat arról, hogy a jelenleg a népszerűségi lista második helyén álló AfD alkotmányellenes tevékenységet folytat. A Correctiv csak egy a sok közül. Ebbe a sorba tartozik a Vorwärts, a Change.org, valamint a fősodrú német lapok többsége.

Elég beszédes, hogy a kancellár személyesen is részt vett az egyik tüntetésen, akárcsak Annalena Baerbock külügyminiszter.

Alice Weidel, az AfD társelnöke a Correctiv megállapításait minden idők legnagyobb politikai és médiabotrányának nevezte, amely az NDK-s államvédelmi módszereket idézi. Utalt arra, hogy privát találkozóról volt szó, nem az AfD rendezvényéről. Egyúttal leszögezte, hogy az AfD programjában nem szerepel német állampolgárok kiutasítása: az AfD a német állampolgárságot alkotmányos jogként és értékként tiszteli.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, épp ezért nem volna szabad az állampolgárságot „kannából önteni”, azaz könnyedén osztogatni…

Ami a Correctiv „demokráciát erősítő” függetlenségét illeti, íme egy kivonat az elmúlt évek adományaiból:

2017–2018 között Hamburg város 171950, 2021–2022 között az Európai Unió 400000, 2022-ben a német szövetségi kormány 102176, 2016–2021 között a Soros-alapítvány (Open Society) 419513, 2016–2022 között Észak-Rajna–Vesztfália tartomány 420486, 2020-ban a német külügyminisztérium 44000, 2017–2020 között a Deutsche Telekom 320000 euróval járult hozzá a „független” újságíráshoz. A támogatók és az összegek azt mutatják, a Correctiv messze több „független oknyomozó portálnál”…