Az évkezdet meglepően pozitív volt: a januári referendum eredményei nyomán kora nyárra Dél-Szudán békés különválásával megszületett a világ 193. állama. Az eseménnyel fél évszázada tartó harcok értek véget a muszlim arabok lakta észak és a fekete keresztények lakta dél között. Az év vége is biztató volt: Barack Obama betartotta szavát, így nyolc év után az végleg levonták az amerikai lobogókat Irakban. Pár éve talán még senki sem gondolta volna, hogy 2011-re éppen a korábban háborúk által perzselt Szudán vagy Irak lesz a régió egyik legbékésebb országa. Pedig ez történt. Az arab tavasznak nevezett rendszerdöntő tüntetéssorozat és erőszakhullám első gyümölcse ugyanis már az év legelején beérett. A tüntetések hatására január 14-én lemondott Zine el-Abidine Ben Ali, Tunézia huszonnégy év óta regnáló elnöke.

Az eset olaj lett a tűzre és tovább gerjesztette a többi arab országban zajló folyamatokat, ahol a fiatalok aránytalanul magas száma, a körükben elterjedt munkanélküliség és kilátástalanság miatt az eddig csak parázsló indulatok fellángoltak. Bahreinben, Jemenben, Líbiában, Egyiptomban, majd legutoljára Szíriában is tüntetéssorozatok kezdődtek. Egyiptomban a Tahrír téri demonstrációk kitartása és a hadsereg passzív szerepvállalása miatt februárban négy évtizedes uralkodás után lemondott Hoszni Mubarak. Az elnök most fiaival és más funkcionáriusokkal egyetemben bíróság előtt felel korábbi tetteiért.

Volt, aki nála is rosszabbul járt. Líbiában a lázadók NATO segítséggel hónapokig tartó harcok után augusztus végére elfoglalták a fővárost. Az elmenekülő Kadhafi t végül a sivatagban találták meg októberben, ahol ismeretlen körülmények között végeztek vele, majd névtelen sírba temették. Fiát, egyben egykori utódjelöltjét Szajf al-Iszlámot hetekkel később fogták el. Ő apjánál szerencsésebb volt: él és a tárgyalására vár. 2011-ben nem csak a nép ölt zsarnokot. Az észak koreai Kedves Vezért, a 69 éves Kim Dzsong Il-t természetes halál ragadta magával decemberben.

Mások felett, ha átmenetileg is, de átvonult a vihar. Bahreinben a szunnita többségű kormány – szaúdi segítséggel – leverte a síita tüntetőket, Jemenben Ali Abdullah Szaleh elnök, aki a vihar tombolása idején szaúdi gyógykezelésre távozott, szeptember végén visszatért az országába. Az események és következményeik azonban még messze nem értek véget.

Tunéziában iszlamisták alakítottak kormányt, izgalmas kísérleti tereppé változtatva ezzel az országot. Líbiában még nem látszik világosan, hogy a közös ellenség távozása után megmarad-e az egység az egyre inkább széthúzó törzsek között. Egyiptomban sem egyértelmű, hogy az átmeneti irányítást magához ragadó, az elmúlt évtizedek alatt komoly politikai és gazdasági befolyást szerző hadsereg hajlandó lesz-e átengedni a hatalmat a demokratikusan megválasztott kormányzatnak, különösképp, ha azok éppen az iszlamisták lesznek. Szíriában pedig még korántsem látszik, hogy a kisebbség által dominált, mára nemcsak a Nyugat, de az Arab Liga szankcióival is sújtott kormányzat képes lesz-e vérbe fojtani az egyre szélesedő népfelkelést.

Minden kérdés ellenére egy dolog azonban biztos: a Közel-Kelet már soha többet nem lesz a régi. A 2011-ben megváltozó erőviszonyok a térség problémás középhatalmát, a pozícióját és befolyását egyre jobban féltő Iránt is megvadították. Teherán szeptemberben elengedett két amerikai turistát, akiket korábban kémkedés gyanúja miatt tartóztattak le. A perzsa állam azonban nem sokáig élvezhette a szabadonbocsátás szülte jó PR-t. Októberben ugyanis az amerikai hatóságok állítólagos merényletkísérletet lepleztek le, mely során az iráni titkosszolgálatok mexikói drogkereskedőkkel próbálták megöletni Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetét. Pár héttel később pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közölte vizsgálati eredményeit, miszerint a perzsa állam nem adta fel atomfegyver kifejlesztésére való törekvéseit. A diplomáciai feszültség odáig vezetett, hogy december elején iráni tüntetők feldühödött csoportja megrohamozta és feldúlta Nagy-Britannia teheráni nagykövetségét. Hetekkel később az iráni légvédelem hackerek segítségével elfogott egy amerikai Drone kémrepülőgépet, melyet azután hadizsákmányként büszkén közszemlére is tettek. Irán radikálisai minden bizonnyal felismerték, hogy Barack Obamának az amerikai elnökválasztások előtt alig egy évvel a legkevésbé sem hiányzik egy új fegyveres konfliktus. Így ezen felismerést kihasználva december közepén az iráni haditengerészet provokatív katonai hadgyakorlatot hajtott végre, melynek során az Arab-öbölbeli olajexport számára létfontosságú útvonal, a Hormuzi-szoros lezárását próbálta el.

Obama elnöknek enélkül is kemény éve volt. Támogatottsága megválasztása óta most zuhant a legmélyebb pontra. Ráadásul az immár republikánus többségű képviselőház szinte minden jelentősebb kérdésben megkötötte a kezét. Januárban vesszőparipáját, a régóta ígért egészségügyi törvényt helyezték hatályon kívül, júniusban pedig a Bush elnök által favorizált olajvállalatok megadóztatására vonatkozó javaslatát vétózták meg.

Azonban nem csak Obama éve volt nehéz. Májusban az amerikai hatóságok letartóztatták a Nemzetközi Valutaalap New Yorkba látogató elnökét, Dominique Strauss-Kahnt. A nagy nőcsábász hírében álló francia közgazdászt egy szállodai szobalány vádolta meg szexuális zaklatással. Letartóztatása végzetes csapásnak bizonyult karrierjére nézve, hiszen amellett, hogy le kellett mondania pozíciójáról, még francia elnökjelölti ambícióinak is búcsút mondhatott.

A tény, hogy sokan őt tartották Nicolas Sarkozy szocialista alternatívájának, számos összeesküvés-elméletet indított útnak. Strauss-Kahn persze nem ült sokáig rácsok mögött. Védői hamar kiderítették, hogy vádlója mellékállásban prostituáltként dolgozott, vádjait így a bíróság koholmánynak minősítette.

Hasonló slamasztikába keveredett ugyanabban a hónapban Kalifornia kormányzója, Arnold Schwarzenegger is. Igaz, ő nem az igazságszolgáltatással, hanem csak szigorú nejével kényszerült szembenézni. Miután kiderült házvezetőnőjével folytatott viszonya, majd előkerült az asszonynak az egykori színészre kísértetiesen hasonlító tizenéves fia is, Schwarzeneggerné beadta a válókeresetet.

De ha már sztárvilág, 2011 a politikai viharok mellett a bulvár éve is volt. Április közepén Vilmos herceg igazi királyi felhajtás közepette nőül vette Kate Middletont. A ceremóniát világszerte százmilliók izgulták végig. A világsajtó azonban legalább ekkora figyelmet szentelt az ara húga, Pippa formás hátsójának. De nem minden esemény volt ilyen örömteli a celebek világában. Júliusban – vélhetően drogtúladagolásban – elhunyt a botrányairól hírhedt brit énekesnő, Amy Winehouse. Jimmy Hendrix, Janis Joplin és Curt Cobain után belépett azon hírességek sorába, akik rejtélyes módon éppen 27 éves korukban vesztették életüket. Az év másik híres halottja Steve Jobbs volt. A számítástechnika úttörőjének korai halála miatt már nem kellett megélnie médiabirodalma megingását. Ugyanis az idei év végére a Samsung eladásai megelőzték az Apple-ét az okostelefonok piacán, a legdinamikusabban növekvő informatikai vállalat pedig a könyvküldő szolgálatból lassan informatikai birodalommá avanzsáló Amazon lett.

De nem az Apple volt az a szervezet, melynek a legnagyobb veszteséget kellett elkönyvelnie a 2011-es évben, hanem sokkal inkább az al-Kaida. Májusban egy amerikai különleges egység likvidálta Oszama bin Ladent. Az al-Kaida első számú vezetőjére meglepő módon nem az afgán hegyekben, hanem egy pakisztáni villában bukkant rá az amerikai hírszerzés. Sokak meglepetésére a tálibok erejéből válaszul „csupán” egy 80 halálos áldozatot követelő robbantásra futotta. Oszama bin Laden likvidálása azonban nemcsak a tálibok, de a csirikava apacsok haragját is kiváltotta. Az akcióról kiadott videofelvételen ugyanis világosan hallható volt, hogy a katonák az amerikai indián törzs nagy nemzeti hőse, Geronimo után nevezte el a terroristavezért.

2011 azonban nem csak vezetőjük halála miatt volt fekete év az al-Kaida számára. Az amerikai hadigépezet az év során több prominensükkel, köztük az egyik fő teoretikusukként számon tartott jemeni Anwar al-Awlakival is végzett.

Az al-Kaida lépéseinek jellege már évek óta nem lepi meg a közvéleményt, azonban 2011 júliusában a terrornak eddig ismeretlen arca tűnt fel a világon. Ezúttal viszont nem a Közel-Keleten, hanem Norvégia fővárosában. Júliusban egy magányos férfi bombát robbantott a kormányzati negyedben, majd rendőrruhát öltve lövöldözni kezdett a kormányzó Norvég Munkáspárt ifjúsági tagozatának rendezvényén. A norvég történelem legvéresebb terrortámadásának mérlege 93 áldozatot és 96 sérült lett. Az első híradások muszlim szélsőségeseket sejtettek a merényletek mögött. Hamar kiderült azonban, hogy az elkövető egy magas, szőke, skandináv férfi, aki hazája és Európa iszlamizációja ellen akarta ily módon hallatni hangját. Norvégia- és világszerte felháborodást keltett az, hogy a mészáros büntetésként csak 21 évet kaphat – ez a hazájában kiszabható maximális büntetési tétel –, melyet a világ más tájékán luxusszállónak is beillő körülmények között kell eltöltenie. A sors és a norvég törvények iróniája azonban, hogy év végére a bíróság beszámíthatatlannak ítélte a támadását mérnöki pontossággal kitervelő férfit, így börtön helyett kórházba szállítják majd kezelésre.

Nem ez volt azonban az egyetlen ilyen eset, melyből idén az öreg kontinensnek kijutott. Decemberben egy és ugyanazon a napon a belgiumi Liege-ben, illetve az olaszországi Firenzében is eldördültek a fegyverek. Előbbin egy bevándorló, utóbbin pedig egy szélsőjobboldali író ontott vért. De nem csak az emberek voltak ilyen kegyetlenek 2011-ben. Ahol nem ők, ott a természet vitt véghez kegyetlen pusztítást. Márciusban kilences erősségű földrengés rázta meg Japánt. A partokat szökőár öntötte el, mely hatalmas károkat okozott, majd robbanásokat idézett elő a fukushimai atomerőműben. A japánok példátlan fegyelmezettséggel vették fel a harcot Hirosima újjáéledő szellemével, és példaértékű fegyelmezettséggel vezényelték le a mentőmunkálatokat. Az eset utórengései ennek ellenére az egész nyugati világban érezhetőek voltak. A fukushimai katasztrófa ugyanis Európa-szerte felkorbácsolta az atomenergia-ellenes hangulatokat. A tiltakozások hatására Németország vezetői egészen odáig mentek, hogy bejelentették: legkésőbb 2022-ig bezárják atomerőműveiket. A döntés válságos időkben igencsak kemény következményeket vont maga után: a németországi atomerőművek bezárása miatt októberben az Areva francia atomenergetikai csoport bejelentette: munkásainak ötödét érintő létszámcsökkentésre és gyárbezárásra készül Németországban. Szerencse, hogy legalább a német luxusautó-ipar kompenzálja a veszteségeket. Kínában ugyanis igencsak megnőtt az igény a prémium és luxusmodellek iránt. Ennek megfelelően a német üzemek teljes kapacitáskihasználtság mellett működnek, sőt több esetben extra műszakokat is kénytelenek bevezetni.

Ázsiában ugyanis a Nyugattal ellentétben virágzik a gazdaság. Nem véletlen tehát, hogy novemberben Obama elnök nagyszabású körutat tett a csendes-óceáni térségben. Ez a gesztus egyértelműen jelezte, hogy a jövőben a világkereskedelem – és egyben a világgazdasági központja is – az észak-atlanti világról a csendes-óceáni térségbe tevődik át.

Míg Ázsia rohamtempóban fejlő gazdaságával és lakosságának növekvő jólétével van elfoglalva, addig az öreg kontinensen nagy a baj. 2011-ben ugyanis nem csak a harmadik világ szegénység, munkanélküliség és kilátástalanság által sújtott fiai zavarogtak. Augusztusban London, Manchester és több angol nagyváros számos kerülete lángba borult, a brit rendőrség pedig napokig tétlenül nézte a kezdetben fekete fiatalokból álló, majd egyre színesebbé váló bandák randalírozását és fosztogatását. Ősszel pedig a pénzügyi világ központját, a New York-i Wall Streetet bénították meg fiatal tüntetők.

Európában az év végére fejek is hullottak már a válság miatt. Először októberben a szlovák kormány bukott el az előrehozott választásokon. A november különösen kegyetlennek bizonyult Európa számára. A gazdasági válság egy hónap leforgása alatt három kormányt emésztett fel. Görögországban lemondott George Papandreu miniszterelnök, Olaszországban Silvio Berlusconi adta át a kormányrudat technokrata utódjának, Spanyolországban pedig megtartották a júliusban meghirdetett előrehozott választásokat, mely megbuktatta az eddig kormányzó szocialistákat.

Az elhúzódó gazdasági válság azonban nemcsak az egyes európai országokat, hanem az egész Európai Uniót és az egységes valutát is nagyon súlyosan érinti. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mostani időszak lesz a szervezet legmélyebb válsága az EU fennállása óta. A recsegő-ropogó szervezet látván neves elemzők már rövid és középtávra is a közösség felbomlását prognosztizálják. Különösképp, miután számos elvetélt próbálkozás után a december eleji brüsszeli EU-csúcs is a várttól lényegesen kevesebb eredményt hozott az európai országok adósságválságának megoldásában.

Minősítő cégek az egész euróövezet leminősítésének lehetőségét is felvetették. Nem tudni, hogy a 2012-es év mit hoz az unió számára, azonban a pesszimista elemzők mind hangosabb kórusától egyre kevésbé lehet meghallani a még bizakodó hangokat. A gazdasági válság nemcsak az Európai Uniót sújtja, hanem Oroszországba is begyűrűzött, minek köszönhetően Putyin pártja elvesztette kétharmados többségét a törvényhozásba. A választásokat követően többezres tüntetések zajlottak Moszkvában. A tüntetések, válságok, katasztrófák után azonban a NASA kutatói végre egy jó hírrel örvendeztették meg novemberben közvéleményt. Eszerint kutatásaik határozottan alátámasztják, hogy a sokak által rettegve várt 2012-es évben napkitörés nem fogja elpusztítani bolygónkat.

A gazdaságról szóló előrejelzések azonban már korántsem ilyen rózsásak. Így pedig könnyen lehet, hogy az inka naptár és sok egyéb jós által 2012-re előre jelzett világvége valójában nem az emberiségre, hanem a jelenleg még fennálló gazdasági világrendre vonatkozik.

Sayfo Omar