Az atomháború előérzete
Létrejöhet közvetlen konfrontáció Oroszország és a NATO között? Csakugyan nyakunkon a világháború? Megannyi nyugtalanító kérdés, miközben egyre közelebb kerülünk a legrosszabb forgatókönyvhöz, az atomháborúhoz. Kis-Benedek Józseffel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzorával beszélgettünk, aki a Demokrata kérésére felvázolta, milyen esetben és hogyan történne meg a XXI. század első atomtámadása.
– Egyre többen célozgatnak rá ismét, hogy világháború lehet az orosz–ukrán konfliktusból. Mitől függ, hogy meddig eszkalálódik a háború?
– Leginkább az orosz és nyugati döntéshozók lépéseitől.
– Konkrétan?
– Az oroszok esetében az a kérdés, hogy vállalják-e további erők bevetését, elrendelik-e a hadiállapotot. Ebben az esetben átállhatnak a hadigazdaságra, és a nemzetközi kapcsolataikat is jobban tudnák mobilizálni, több országtól kérhetnének segítséget. Egy pillanatra se felejtsük el, hogy Oroszországban még hatalmas tartalékok vannak, fegyverekből is, amelyeket mindeddig vonakodtak bevetni. Nyugati részről az a kérdés, hogy meddig hajlandók fokozni a fegyverszállítások, támogatásuk intenzitását.
– Az oroszok a mai napig makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ez nem háború, hanem különleges művelet. Mi válthatja ki, hogy bevezessék a hadiállapotot?
– Ha nagyobb csapást szeretnének mérni, mondjuk mert nagyobb területen akarnak támadást indítani. A jelenleg felsorakoztatott erők ehhez szemlátomást nem elégségesek. Ilyen indok lehet például az, ha Ukrajna déli területeit teljes mértékben el akarják foglalni, hogy eljussanak mondjuk Transznisztriáig, vagy ha a fronton látványosan rosszul alakulnának számukra a hadi események.
– Nyugati részről mi lehetne a mozgatórugója annak, hogy több vagy jobb fegyvert, esetleg más típusú támogatást küldjenek?
– Például az, hogyha az oroszok több vagy nagyobb hatásfokú fegyvert vetnének be, hatékonyabb taktikákat alkalmaznának, és emiatt a mostani állóháborúból sikerülne nagyon hatékonyan kitörniük. Ebben az esetben megvolna a politikai szándék a támogatások fokozására, érvényesülne a hatás-ellenhatás elve.
– Ennél jóval nagyobb eszkalációt jelentene, ha közvetlen konfrontáció alakulna ki a NATO és Oroszország között. Ennek mekkora az esélye?
– Ennek a lehetőségét elképzelhetetlennek tartom. Az oroszok nem buták, tisztában vannak vele, hogy a biztos vereséget kockáztatják, ha a NATO-val szemben fellépnek. Egyébként mindkét fél kijelentette többször is, hogy ilyesmire nincs szándék, nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezen bármilyen okból változtatnának.
– A nagyon kicsi az sajnos nem nulla. Mi indíthat el egy ilyen drasztikus eseménysort?
– Például ha Oroszország úgy ítéli meg, hogy nagyon elszemtelenedett a három balti ország, és katonai erővel lép fel. Ez a sokat emlegetett 5. cikkely alapján kiválthatná a NATO fegyveres beavatkozását, méghozzá pillanatokon belül, mivel a NATO-erőket már összevonták a térségben, gyorsan be lehet vetni őket a megtámadott országban.
– Abban a pillanatban, amint az első összecsapás megtörténik a NATO és Oroszország között, megsokszorozódik egy atomháború lehetősége. Mennyire reális forgatókönyv az, hogy idáig fajulnak a dolgok?
– Ha az oroszok lépnék ezt meg, abból óriási nemzetközi botrány származna, arról nem is beszélve, hogy maguknak is kárt okoznának vele, ha a Donbaszban vagy a közelében atomfegyvert alkalmaznának, mert a szél könnyedén Oroszország felé viheti a radioaktív szennyeződést.
– De ha jól tudom, az orosz katonai doktrína lehetővé teszi atomfegyver bevetését abban az esetben, ha az ország területét fenyegetik. Márpedig ők a Krím félszigetet is annak tekintik. Mi történne, ha teszem fel az ukránoknak sikerülne odáig előretörniük tavasszal?
– Ez csakugyan benne van a pakliban. Az ukrán haderő kaphat olyan megerősítést, hogy előretör a Krím határáig, vagy legalább is addig a területig, amely a félsziget ellátását biztosítja. Már vannak ehhez megfelelő fegyvereik, ilyen például a HIMARS rakéták 150 kilométeres hatótávolságú változata, és ha netán az amerikai vezetés úgy dönt, hogy a 300-ast is odaadja, akkor még mélyebb csapásokat tudnak majd mérni. Az orosz katonai doktrína ugyanakkor nem így fogalmaz. Az áll benne, hogy akkor vethető be atomfegyver, ha az Orosz Föderáció létét fenyegeti veszély. Ha az ukránok eljutnának is a Krím határáig, az nem azt jelentené, hogy a fővárost, Moszkvát fenyegetik.
– Azért a fejlett nyugati harceszközökkel és amerikai hírszerzési támogatással a háta mögött nem kizárt, hogy az ukrán haderő komoly csapást is méret orosz területekre, innentől kezdve pedig már csak a döntésükön múlik, létkérdésnek tekintik-e ezt Moszkvában. A hadsereg berkeiben már most is van egy olyan csoport, amelyik hangosan követeli a nukleáris arzenál bevetését. Elérhetik a céljukat?
– Nem valószínű, de valójában sokféle álláspont létezik az orosz vezetésben is. A döntés a politika kezében van. Itt is vannak olyan személyek, akik ezt szorgalmazzák, de amíg Vlagyimir Putyin a helyén van, addig erre nem kerül sor. Más kérdés, hogy ha Putyin elnök helyére egy szélsőségesebb ember érkezne, az teljesen új helyzetet teremtene.
– Akkor mégis van egy olyan forgatókönyv, amiben minden lehetséges. Hogyan kezdődne egy atomháború?
– Szerintem harcászati atomfegyvereket vetnének be, amelyek taktikai szempontból fontosak. Ez lehet 0,1, de akár 5 kilotonnás is, a robbanófej hatóereje attól függ, hogy mi az elérendő cél. (A Hirosimára ledobott atombomba 15 kilotonnás volt – a szerk.) Ez lehet akár egy városrész, de egy kisebb katonai objektum elpusztítása is. A harcászati atomfegyvereket jellemzően repülőgépről vagy tüzérségi eszközökkel juttatják célba.
– De a kis atomfegyver is atomfegyver, Nyugaton vélhetően ekként fogják értelmezni a bevetését, nyilván megvannak erre az esetre a NATO válaszlépései…
– Valóban, a NATO Atomtervező Csoportjában bizonyára lejátszották a különféle opciókat. Egy nukleáris válaszcsapás ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától függ, nekik vannak ugyanis a szövetségi rendszeren belül atomfegyvereik. Franciaország is birtokol ilyeneket, ám nem ajánlotta fel őket a NATO-nak. Ugyanakkor ezeknek a terveknek nincs publikus verziójuk, nem tudjuk hogy mire készülnek, nemcsak simán titkos, hanem szigorúan titkos információk ezek.
– Azt azért lehet sejteni, hogy egy orosz atomcsapás esetén nukleáris válasz érkezne…
– Igen, ez teljesen reális forgatókönyv, és vélhetően olyan helyre támadnának Oroszországon belül, ami nagyon fájna, mondjuk Moszkvára, és nem is harcászati, hanem hadászati vagy hadműveleti atomfegyverrel, amelynek jóval nagyobb, akár 100 kilotonna vagy ezt is meghaladó lehet a hatóereje. Persze ebből minimum európai háború lenne, ha nem világháború. A NATO és Oroszország együtt 15 ezer atomfegyvert birtokol, körülbelül fele-fele arányban, pár százas eltéréssel az oroszok javára. Ha eddig terjed a dolog, az mindenképpen nagy baj, egy ilyen totális atomháború senkinek nem az érdeke, hiszen abban mindenki csak vesztes lehet.
