Az előrejelzések szerint a 2019-es EP-választásokat az Európai Néppárt nyeri, és megerősödnek az euroszkeptikus pártok. Elsőre úgy tűnik, radikális változás előtt áll Európa, a helyzet azonban nem ilyen egyértelmű. Elemzőket kérdeztünk arról, milyen változásokat hozhatnak jövőre az európai parlamenti választások.

Az Európai Parlament (EP) tagjait 1979 óta választják közvetlenül. Az európai uniós polgárok ötévente döntenek arról, ki képviselje őket az Európai Parlamentben, az EU egyetlen közvetlenül választott intézményében. A következő európai parlamenti választásokat 2019. május 23. és 26. között tartják az Európai Unió 27 tagállamában. Mivel a törvény szerint hazánkban csak vasárnap lehet választást tartani, így a magyarországi EP-választás május 26-án lesz. Az Európai Parlamentbe arányos rendszerben, listás szavazással választjuk a képviselőket. Az arányos rendszer azért működőképes, mert az EP nem választ kormányt, így nincs meg a működőképes és stabil kormány iránti igény, amely a legtöbb választási rendszerben az arányosság torzítását indokolja. Az EP-választásokon mindig nagyon alacsony a részvétel, Közép- és Kelet-Európában 30 százalék körüli, de Nyugat-Európában is 50 százalék alatt marad. Magyarországon 2014-ben a választásra jogosultak 30 százaléka járult az urnákhoz.

Még nem állnak rendelkezésre hivatalos közvélemény-kutatási adatok a választások eredményét illetően, de a Europe Elects nevű független szervezet az uniós tagállamok legutóbbi választási eredményei és a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján elsőként már közzétette mandátumbecslését. Számításaik szerint a választásokat az Európai Néppárt (EPP) nyeri, a jelentősen meggyengülő Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) előtt.

Főként Macron mozgalmának köszönhetően megerősödik a jelenleg Guy Verhofstad vezette liberális frakció (ALDE). A liberális párt Franciaországban (En Marche!, 33 százalék), Spanyolországban (Ciudadanos, 29 százalék), Hollandiában (VVD, 17 százalék) az adott ország legerősebb pártja, és Dániában (21 százalék), Finnországban (16 százalék) is nagy a támogatottságuk.

Szintén megerősödik a három euroszkeptikus frakció létszáma is (EFDD, ENF, ECR). A várakozások szerint a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) lesz közülük a legerősebb, amelynek jelenleg a 2019-ben távozó brit Nigel Farage a frakcióvezetője. Ide tartozik többek között az olasz Öt Csillag Mozgalom (33 százalék), a Svéd Demokraták (22 százalék) és a német AfD (15 százalék). A Nemzet és Szabadság Európája (ENF) nevű frakció is valamelyest növelheti jelenlegi mandátumszámát. A Marine Le Pen vezette frakció legerősebb pártjai a francia Front National (23 százalék), az olasz Északi Liga (21 százalék) és az Osztrák Szabadságpárt (23 százalék). (Zárójelben a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerepelnek.)

Magyarország 21 képviselőt küldhet az EP-be. Az áprilisi országgyűlési választások eredményei alapján a Fidesz 12-13, a Jobbik 3-4, a Magyar Szocialista Párt 2, az LMP 2-3, a DK pedig 1-2 mandátumra számíthat. A Fidesz, az Európai Néppárt tagjaként, tehát nemcsak megtartaná jelenlegi mandátumainak számát (12), de még növelheti is.

Szabó Dávid, a Századvég külügyi igazgatója szerint az EP-választások eredménye újabb legitimációt jelenthet a kormánypártok számára.

– Míg a legtöbb hagyományos párt Európa-szerte folyamatosan veszít támogatottságából, addig a Fidesz népszerűsége a 2004-es első magyarországi EP-választás óta töretlen. A Fidesz stabilitása felértékeli a kormánypárti képviselők érdekérvényesítő képességét az EP-ben. A következő időszakban olyan stratégiai kérdések dőlnek el, hogy leszűkül-e a nemzetállamok kompetenciája, vagy megvalósul-e egy európai szuperállam. Egyáltalán nem mindegy, milyen képviselete lesz Magyarországnak az EP-ben – mondta a Demokratának Szabó Dávid.

Az elemző arra számít, tovább folytatódik a Néppárt és a szocialisták mandátumszámának ciklusok óta tartó csökkenése, miközben a tőlük markánsan eltérő véleményeket képviselő pártcsaládok – az euroszkeptikusok, az újbaloldal – tovább erősödhetnek. Szerinte az Európai Néppártnak 2019-től is relatív többsége lesz az EP-ben, de mandátumszámuk 2014-hez képest a nyugat-európai országok választási eredményei miatt csökkenni fog. Úgy látja, a szocialisták viszont még a Néppártnál is több mandátumot veszíthetnek.

– 2019-től is ez a két pártcsalád marad a legnagyobb, legjobban megszervezett formáció, viszont kénytelenek lesznek egyre több kérdésben nagykoalícióra lépni, ahogy ez már több nyugat-európai országban meg is valósult. A Néppártnak kompromisszumokat kell kötnie a baloldallal, a liberálisokkal és a zöldekkel olyan fontos kérdésekben, hogy hisznek-e a nemzetekben vagy a keresztény Európában. Ez nem tesz jót a Néppárt imázsának, amelynek ma sincs egyértelmű karaktere.

Szabó Dávid szerint a Néppárt nyugati tagpártjainak olyan határozott, jobboldali politikát kellene képviselniük, mint a Fidesz, az Osztrák Néppárt vagy a bajor CSU. Mivel erre kevés esélyt lát, ezért a Néppárt a választási kampányban nem tudja majd egyértelműen maga mellé állítani az EU teljesítményével elégedetlenkedőket, és ezek a szavazók inkább a radikálisabb változtatást hirdető pártokat támogatják. Úgy látja, az euroszkeptikus pártok 20 százalék körüli mandátum­arányt érhetnek el a választásokon, viszont ezek a pártok a gazdaságról, a migrációról nagyon eltérő politikát képviselnek, és különböző frakciókban is foglalnak helyet.

– A Néppárt a német CDU-hoz hasonlóan inkább köt rossz kompromisszumokat a baloldallal, mintsem együttműködjön az EU reformját hirdető euroszkeptikusokkal. Nem valószínű, hogy 2019-ben drámai változásnak lehetünk tanúi, ami azt jelenti, hogy az európai elit és a választók közötti távolság továbbra is megmarad.

Felvetésünkre megerősítette, hogy a néppárti Michel Barnier nagy eséllyel követheti Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság élén.

– Jean-Claude Juncker nyíltan megfogalmazta, hogy egy olyan Európai Bizottságot szeretne vinni, amely túlterjeszkedik a lisszaboni szerződés által ráruházott hatalmon. Juncker távozásával egy szakpolitikai és nem egy politikai jellegű EB jön létre. Mindenkinek érdeke, hogy egy kevésbé aktív, botrányoktól mentes új elnöke legyen az EB-nek.

Kérdésünkre, miszerint a britek kilépése az unióból hogyan változtatja meg a hatalmi viszonyokat, úgy válaszolt, hogy az Európai Tanácsban a britek nélkül könnyebb lesz minősített többséget létrehozni egy tagállammal szemben, hiszen a britek általában blokkolták ezeket a javaslatokat.

– A németek és a franciák azonban csak látszólag könnyebbülhetnek meg. Bár megszabadultak az állandóan kötekedő britektől, de a keleti tagállamok tekintetében összeállt egy, a britekhez mérhető, velük azonos szavazati súlyú és gazdasági teljesítményű, erősödő politikai szövetség, amelyet a nyugati tagállamok igyekeznek majd megbontani.

Kiszelly Zoltán politológus szerint elemzői konszenzus alakult ki arról, hogy a szélsőbal- és a szélsőjobboldali EU-szkeptikus pártok támogatottsága nő, míg a mérsékelt bal- és jobboldali, liberális, zöld pártok támogatottsága csökken. Például a német bevándorláspárti CDU veszít a támogatottságából, míg a bevándorlást ellenző pártok megerősödnek, ahogy ezt láttuk a legutóbbi választásokon Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban.

– Mivel Brüsszelben is az euroszkeptikus pártok erősödésére számítanak, ugyanazt a kapkodást látjuk, mint az amerikai elnökválasztás előtt, amikor Obama még megpróbálta keresztülvinni a szabadkereskedelmi megállapodást. A brüsszeli vezetők most olyan biztosítékokat építenek a rendszerbe, amelyekkel egy számukra kedvezőtlen parlamenti összetétel esetén is folytathatják a politikájukat – mondta Kiszelly Zoltán.

Kérdésünkre, hogy 2019-től folytatódhatnak-e a hazánk elleni kötelezettségszegési eljárások, úgy válaszolt, hogy ez a jövőben is az Európai Bizottságtól függ.

– A bizottság úgynevezett perlési politizálást folytat: azt remélik, hogy az uniós bíróság hatvannyolcas szellemisége az ő érdeküknek megfelelően dönt. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata, hogy olyan súlyos napi büntetési tételeket határoz meg, amelyek csőd szélére vihetnék az országokat. Ezt láttuk Lengyelország esetében. Olyan absztrakt ügyekben hozhatnak ítéleteket, amelyekben rendkívül nagy a mozgásterük.

Kiszelly Zoltán szerint fennáll az a veszély, hogy a nemzetek sorsa hatvannyolcas szellemiségű bírók kezébe kerülhet, akik a bevándorlásbarát közvéleménynek akarnak megfelelni. Úgy látja, a migránspolitika terén nem várható változás Brüsszelben.

– Migránsügyben a németek álláspontja annyit változott, hogy felmerült az önkéntes kvóták terve. Egy migránsalapot hoznának létre, és abból csak a befogadó országoknak juttatnának. Ez nem valami megnyugtató, hiszen ha Magyarországtól pénzt vesznek el, kevesebb jut a magyar gyermekek támogatására. Az továbbra sem változott, hogy a migránskérdést uniós szinten akarják kezelni és uniós pénzből finanszírozni, megpróbálják a tagállamok kezéből kivenni a döntést. E téren 2019-től sem várható változás. A visegrádi országok szerint a bevándorlás nemzetállami és szuverenitási kérdés, azaz mi akarjuk meghatározni, kit engedünk be az ország területére, a bevándorlási szabályokról magunk szeretnénk dönteni. Ez az álláspont éles ellentétben áll a brüsszelivel.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója úgy látja, a következő Európai Parlamentben az erőviszonyok teljesen megváltoznak majd.

– Valószínűtlennek tartom, hogy a szocialistáké lesz a második legnagyobb frakció. A jelenlegi tagpártokkal ez szinte kizárt. Elég, ha megnézzük, hogyan szerepeltek az elmúlt évek tagállami választásain Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Csehországban, Magyarországon. A szocialista frakcióhoz tartozó pártok mindenhol történelmi mélypontra kerültek.

Az euroszkeptikus pártok erősödésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan, jelentős politikai támogatással bíró, kimondottan euroszkeptikus párt, amely az EU megszüntetését vagy országa kilépését tűzte zászlajára, a britek kilépése után alig marad, így nem tartja valószínűnek, hogy a képviselői helyek ötödét megszereznék.

– Sokszor azokat a pártokat is euroszkeptikusnak bélyegzik, amelyek nem az unió gondolata iránt szkeptikusak, hanem az EU jelenlegi politikai vezetése által meghatározott irányvonallal. Ilyen pártok azonban véleményem szerint nem a képviselői helyek 20 százalékát szerzik majd meg, hanem sokkal többet. Összességében úgy gondolom, hogy a következő Európai Parlament merőben más lesz majd, mint a jelenlegi. Belátható időn belül nem lesz még egy olyan EP, amelyben a nyílt társadalom eszmerendszerét mindenekfelett magukénak valló képviselők ekkora arányban vannak jelen, tekintet nélkül arra, hogy melyik frakcióban ülnek.

Kérdésünkre, miszerint várható-e irányváltás Brüsszel migrációpolitikájában, azt válaszolta, hogy 2019-től az Euró­pai Bizottság összetétele is alapvetően meg fog változni. Hozzátette, ha idén nem sikerül a jelenlegi uniós vezetésnek keresztülvernie a migrációs elképzeléseit, akkor bizakodhatunk.

Lass Gábor