Amerikai szokás, hogy a kampány során az elnökjelöltek kizárólag alelnökjelöltjeiket mutatják be. A szavazók így bizonyos értelemben zsákbamacskát vesznek szavazatukkal, hiszen nem az alelnök, hanem éppen a kabinetfőnök, a legfőbb tanácsadó az, aki valójában hatással lehet a dolgok alakulására. Személye befolyásolja, hogy milyen lobbiérdekek fognak érvényesülni, és milyen politikai irányra számíthatnak az emberek az elkövetkező évek során.

Barack Obama Rahm Israel Emanuelt, Illinois állam demokrata párti kongresszusi képviselőjét, harmadik mandátumát töltő washingtoni képviselőt kérte fel a Fehér Ház kabinetfőnöki posztjára. „Nem ismerek senkit, aki jobb lenne a dolgok elintézésében, mint Rahm Emánuel” – indokolta döntését Barack Obama. Rahm a győztes 2006-os kongresszusi választáson a Demokraták Kongresszusi Kampánystábját vezette, most pedig az ő szervezőmunkájának is köszönhető Obama kampányának rekordnagyságú anyagi támogatottsága.

A kinevezés híre sokakat pofonként ért a világban, akik azt remélték, hogy Obama legfőbb kampányszlogene, a „Változás” a külpolitikára is érvényes lesz. Rahm ugyanis igen ellentmondásos személyiség. Édesapja 1931 és 48 közt az Irgun nevű izraeli cionista milícia tagja volt. Bár később Amerikába költözött, múltját nem felejtette el. Fiát egy halott harcostársa után nevezte el, és nyaranta rendszeresen beíratta különféle izraeli gyermektáborokba. Az 1991-es öbölháború idején Rahm önkéntesként szolgált az izraeli hadseregben, majd hazatérvén Amerikába Wall street-en próbált szerencsét, 1993 és 98 között pedig Bill Clinton tanácsadója lett.

Rahm hamar ismertté vált heves és Szókimondó természetéről. Mikor Tony Blair először találkozott Clinton elnökkel, Rahm a brit miniszterelnök vállára tette kezét és igy szólt hozzá: „Ez fontos találkozó lesz. Ne b…szd el.” A Rolling Stone magazin szerint az 1996-os választás után olyan dühös volt Clinton ellenfeleire, hogy az ünnepi vacsorán felállt, keresztapásan sorolni kezdte azok neveit, és késével minden név után beledöfött az asztalba, mígnem az ementáli sajtra kezdett hasonlítani.

Az ilyen és ezekhez hasonló megnyilvánulásai miatt washingtoni körökben sokan csak Rahm-bo néven emlegetik az új kabinetfőnököt. Rahm nem ostoba ember, amit a Clintoni külpolitika is mutat. Az elnök számos republikánus kollégájával ellentétben elsősorban a belpolitikára fókuszált. Bombázta ugyan Szudánt és Irakot, de akciói össze sem hasonlíthatóak a két Bush hadjárataival.

Clinton elnök ugyanakkor látványos gesztusokat tett a Közel-keleti megbékélés érdekében, amiben Rahmnak kulcsszerepe volt. A Camp Davidi csúcs koreográfiáját például ő találta ki. Emanuel Rahm, ahogy eddig is, úgy a jövőben is jó barátja és hűséges támogatója lesz Izraelnek. Ha azonban Barack Obama külpolitikája clintoni irányba fog elmenni – és erre Rahm személye is garancia – George W. Bush elnöksége után még az is felüdülés lesz a világnak.

Sayfo Omar