Az elnökjelölteknek nem elég megszerezniük a polgárok szavazatát
Az amerikai elnökválasztáson nem elég megszerezni a polgárok támogatását és voksát, az elnökválasztás az elektori kollégiumban dől el.
Amikor 2016-ban összesítették a választási eredményeket, a demokraták elnökjelöltje, Hillary Clinton volt külügyminiszter eredményváróján, New Yorkban nagy volt a sírás, a szó szoros értelmében zokogtak a csalódott választók. Clinton ugyanis 2 millió 800 ezer vokssal többet szerzett mint republikánus vetélytársa, mégis Donald Trump lett az elnök.
Az elektori kollégium voksaiból ugyanis Donald Trumpnak volt több. S az amerikai alkotmány értelmében az 538 tagú elektori kollégium tagjai körében elért szavazatok döntik el, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke.
Maxine Waters kaliforniai demokrata párti képviselő megpróbálta elérni, hogy a kongresszus ne igazolja Trump elektori győzelmét, de Joe Biden akkori alelnök közölte vele, „vége van”.
Az elektori kollégium az amerikai választási rendszer egyik legkülönösebbnek tartott intézménye, amelynek létrehozásáról még az Egyesült Államok alapító atyái döntöttek. Céljuk az volt, hogy ne a nagy lélekszámú és ezért befolyásos tagállamok – mint például New York vagy Pennsylvania – dönthessék el a választásokat a kisebb tagállamok rovására.
A kollégiumnak 538 tagja van: annyi mint a 435 tagú képviselőháznak és a 100 tagú szenátusnak összesen, és ehhez adódik még a kongresszusban szavazattal nem rendelkező szövetségi főváros, Washington további három képviselője is. Az elektorok mandátuma kötött, a választásokon szerzett támogatásnak megfelelően, a választói akaratot tiszteletben tartva kell voksolniuk.
Minden egyes tagállamnak annyi elektorhoz van joga, ahány a képviselőinek és a szenátorainak a száma. Minden egyes tagállamnak két szenátora van. Például Kaliforniának 53 képviselői helye van a képviselőházban és két politikusa a szenátusban, tehát az elektori kollégiumban 55 vokssal rendelkezik. Wyomingnak és Alaszkának csak egy-egy képviselője van Washingtonban, és két-két szenátora, így ezek a tagállamok három-három elektorra jogosultak. Az lesz az Egyesült Államok elnöke, aki több olyan államban arat győzelmet, amely sok elektort ad a testületbe. A győzelemhez ugyanis 270 elektori voks szükséges.
Az egyes tagállamokban győzelmet arató jelölt – függetlenül a győzelem arányától – „megkapja” a tagállam valamennyi elektorát. Ez alól csak az északkeleti Maine és a középnyugati Nebraska a kivétel, ott másként számolják az elektori voksokat. Ezekben az államokban két kongresszusi választókerület ad egy elektort. Ez Maine-ben kettő, Nebraskában három elektori voksot jelent. Nebraska hagyományosan és magabiztosan republikánusokra szavazó állam, míg Maine-ben az egyik választási körzet a demokratáké.
Egy-egy állam elektorai államuk fővárosában gyűlnek össze decemberben, s az elektori szavazatokat lepecsételve elküldik a szenátus elnökének. A dokumentumokat a kongresszus januári üléséig megőrzik.
Szakértők szerint elvileg előfordulhat, hogy az 538 tagú elektori kollégiumban holtverseny alakul ki: 269-269 elektora van mindkét elnökjelöltnek. Ebben az esetben az újonnan megválasztott szövetségi képviselőház dönti el, ki nyerte az elnökválasztást. De nem általános szavazással, hanem minden egyes tagállam egy voksot adhat le, és egyszerű többség, azaz 50 képviselőből 26-nak a döntése határozza meg, hogy ki lesz a következő amerikai elnök. Arról, hogy ki legyen az állam nevében voksoló törvényhozó, az állam törvényhozói csoportja közösen dönt. Jelenleg a képviselőházban 26 államnak van republikánus és 20-nak demokrata többségű delegációja. Ha a képviselőház összetétele a november 3-i választások után nagyjából ilyen marad, és a Ház dönt az elnök személyéről, akkor nagy valószínűséggel ismét Donald Trumpot választanák újra.
Az amerikai történelemben eddig kétszer – 1801-ben Thomas Jefferson és 1825-ben John Quincy Adams megválasztásakor – fordult elő, hogy a képviselőház döntött az elnök személyéről.
