Az energiafordulat ára

– Manapság a német nyelvben felbukkannak különös varázsszavak. Angela Merkel „Meg tudjuk csinálni” kijelentése után egy új kifejezést is meg kellett tanulnunk: az „Energiewendét”, azaz az energiafordulatot. Mit jelent ez a fordulat?

– Az angolból lefordítva ez egy átalakulást jelent, átmenetet a régi energiarendszerből egy újba.

– Van köze a tudományhoz?

– Nincs. Mivel politikusok találták ki, ez egy politikai kifejezés, hogy valami szörnyűt vagy kellemetlent jól és érdekesen tálaljanak. A fordulat akár jól is csenghet. Például Németország újraegyesítését is Wendének, fordulatnak nevezték.

– Előadásában utalt a megújuló energiaforrásokról szóló 2023-as törvényre, és megemlítette mindezek hihetetlen költségét: 10,8 billió, azaz 10,8 ezermilliárd euró. Valós ez az elképesztő összeg? A laikus azt mondaná: ingyen fúj a szél, ingyen süt a nap. Vagy tévedek?

– Ez az összeg az Agora Energiewende agytröszt aktuális adataiból származik, extrapolálva a 2025 és 2045 közötti évekre. Ebből az összegből 7,8 billió euró a természetbeni költség, 3 billió pedig az energiaátállással kapcsolatos költség. Nem tudom pontosan megmondani, hogy ezek hogyan oszlanak meg. Azóta egy frissebb adatot is publikált a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara az energetikai átállás költségeiről: 5,4 billió euró, ami csak a fele az Agora Energiewende által említett 10 billiós összegnek, de még ez is csillagászati.

– Az embernek az a benyomása, hogy valahogy egyre magasabb és magasabb összegekről beszélnek.

– Körülbelül 25 évvel ezelőtt, amikor az energiaátállás elkezdődött, még havi egy gombóc fagylalt árának megfelelő többletköltségről beszéltek háztartásonként. Akkoriban a politikailag felelős laikusok úgy gondolták, hogy néhány szélturbina és fotovoltaikus rendszer elegendő lesz. Időközben azonban széles körben ismertté vált, hogy a meglévő erőműparkot teljes egészében gáz- vagy hidrogéntüzelésű erőművekre kell lecserélni, sőt, esetleg bővíteni is. Hogy az elektromos hálózatnak – amely nemcsak a kábeleket, hanem a transzformátorokat, kapcsolókat, földterületeket stb. is magában foglalja – meg kell duplázni, ha nem háromszorozni a kapacitását. Jelentős mennyiségben kell telepíteni akkumulátoros tárolórendszereket, emellett elektrolizátorokat, hidrogéntároló rendszereket és hidrogénvezetékeket is. Merem állítani – anélkül, hogy bármilyen bizonyítékot fel tudnék mutatni –, hogy a költségek még magasabbak is lehetnek. Ez egyszerűen azért van, mert az energiaátállás rendkívül rosszul irányított projekt: sok a szereplő, és nincsenek felelősök.

– Előadásában ezt szürkezónának nevezte. Miért?

– Ha úgy tetszik, a teljes energiaátmenet egyetlen szürke-, ha nem feketezóna. Ez nemcsak az évi körülbelül 1000 terrawattóra villamosenergia-termelést érinti, hanem a zöldhidrogén és hidrogénszármazékok beszerzését is, ami szintén nagyságrendileg 1000 terawattóra évente. Ehhez külföldi erőfeszítésekre volna szükség, mivel a zöldhidrogén termelése Németországban valószínűleg gazdaságtalan lenne. Németország kitűzte magának a célt, ám a külföldi országok, azaz a külföldi befektetők még mindig nincsenek teljesen tisztában ezzel. A hidrogéntárolás problémáját – véleményem szerint 100-200 terawattóra hidrogéntároló kapacitásra lenne szükség – még nem is feszegették.

– A legnagyobb probléma a megújulókkal az energiatárolás, ami a mai napig megoldatlan. Németország tehát a hidrogént részesíti előnyben? Hogyan működne az elektrolízis, a nyomás alatti hűtés, a szállítás, az elosztás és a tárolás a korábbi gáztározókban?

– Most, hogy bebizonyosodott, hogy Németország teljes zöldenergia-ellátása több napra teljesen kiesik az alacsony volumenű áramtermelés időszakaiban, az uralkodó vélemény az, hogy ezekben az időszakokban szén-dioxid-mentes hőerőműveket – ezek hidrogénerőművek lennének – kell használni. Bebizonyosodott, hogy ezt a feladatot nem tudják pusztán akkumulátorok ellátni. Ezek az erőművek csővezetéken keresztül kapnák a hidrogént. A hidrogénnek hidrogéntároló létesítményekből kellene származnia. Ezeknek több mint száz terawattóra kapacitásra lenne szükségük: ha Németország összes földgáztározóját átalakítanák, ennek a kapacitásnak legfeljebb csak egyharmadát lehetne biztosítani. Ráadásul a hidrogént legalább 70 gigawatt kapacitású elektrolizátorokkal kellene előállítani, ám ezeket Németországban gazdaságtalan lenne üzemeltetni.

– Miért van szükség ekkora kapacitásra?

– Ezek az elektrolizátorok az akkumulátorokkal együtt a 2045-re tervezett, drámaian eltúlzott fotovoltaikus kapacitás befogadásához szükségesek. Nyáron például több mint 200 gigawatt többletteljesítmény keletkezhet. Ez a napenergia télen hiányzik, ezért hidrogén segítségével kell tárolni, azaz nyárról télire átvinni.

– Ha nincs megoldva a tárolás, a rendszer nem működik. Télen nem süt a nap. Nyáron viszont nagyon sok napenergia termelődik. A spanyolországi incidens után felmerül a kérdés: mekkora a kockázata egy európai szintű áramszünetnek?

– Mivel a felelősségi területükön illetékes hálózatüzemeltetők tisztában vannak a problémával, természetesen mindent megtesznek, ami emberileg lehetséges, hogy megakadályozzák az ilyen nagy kiterjedésű áramkimaradást célzott áramszünetekkel, azaz kisebb ellátási zónák lekapcsolásával. Problémává válik azonban, ha ezeket a áramszüneteket más, nem tervezett vagy megoldhatatlan események kísérik. Végső soron jelenleg senki sem tudja megmondani, hogy mekkora a valószínűsége egy ilyen nagy kiterjedésű áramszünet bekövetkeztének.

– Azt is mondta, hogy az energiaátállás mérnöki szempontból rosszul kezelt projekt. Mire gondol?

– A professzionális projektmenedzsment szinte minden kritériumát figyelmen kívül hagyják. Az energiaátállás ezért folyamatosan botladozik, ami magas többletköltségeket eredményezhet. Viccesen mindig azt mondom, hogy a rosszul végrehajtott projektek végül mindig egy pi-faktorral, azaz körülbelül háromszor többe kerülnek az eredetileg tervezettnél.

– Tisztában vannak ezzel a döntéshozók?

– Robert Habeck gazdasági minisztériuma (Zöldek) egy megkeresésre válaszolva kijelentette, hogy nem követi nyomon és nem is jelzi előre a költségeket. Senki sem lesz képes vagy hajlandó megmondani, hogy milyen energiaátállási költségekkel terhelhet egy olyan gazdaságot, mint Németország, természetesen úgy, hogy közben ne kerüljön csődbe. Ráadásul Németországnak az energiaátállással párhuzamosan korszerűsítenie kell a bűnösen elhanyagolt infrastruktúráját. Ennyit a költségek homályos témájáról.

– Lesz rá pénz?

– Végső soron azoktól lesz, akik munkával keresik a kenyerüket, ez az ország lakosságának jó fele. Állítólag Németország annyira gazdag, hogy megengedheti magának ezt az ismeretlen végösszegű projektet. Ám a nyugdíjakról és az állampolgári juttatásról szóló jelenlegi viták kapcsán meglep, hogy már nem beszélnek Németország végtelenül bővíthető vagyonáról.

– Fennáll annak a veszélye, hogy végül minden összeomlik?

– Ez túl fatalista elképzelés. El tudom azonban képzelni, hogy az energiaátállási projektet legalábbis egyelőre lelassítják. Nemcsak költségokokból, hanem az erőforrások, különösen a személyzet hiánya miatt is. A lassulás lehetőséget adna az atomerőmű-opció újragondolásának is, amit nálunk jelenleg teljesen figyelmen kívül hagynak.