Az igazság pillanata elmaradt

Nagy reményekkel várták 2019-ben az akkor a se nem háború, se nem béke állapotba belefáradt ukránok az új elnököt. Volodimir Zelenszkij akkor békét, nemzeti megbékélést, jobb életet ígért. „Mindannyian ukránok vagyunk, az országot nem lehet jó és rossz ukránokra osztani!” – hangsúlyozta, és a nyomaték kedvéért néhány szót oroszul is elmondott. Beiktatási beszédének a középpontjában azon ígéret állt, hogy befejezi a Donbaszban dúló háborút. „Mindenre kész vagyok annak érdekében, hogy a hőseink ne haljanak meg” – mondta.

Nos, azóta nagyot fordult a világ Ukrajna körül. Az ország háborúban áll, az ukránok pedig halnak a fronton, vagy külföldre menekülnek. Érthető tehát, hogy Zelenszkij elnökre mind többen olvassák rá öt évvel ezelőtti ígéreteit, még akkor is, ha Oroszország indított inváziót Ukrajna ellen. Az elnök népszerűsége egyébként már az orosz támadás megindítása előtt bezuhant. Paradox módon éppen a háború emelte újra az egekbe a támogatottságát, amely mára a kudarcok és a kilátástalanság miatt ismét a háború kitörése előtti szint körül van. A Razumkov Központ friss felmérése szerint az államfőnek a háború első évében 90 százalék felett, de még 2023-ban is 70 százalék körül alakuló bizalmi indexe mára 26 százalékosra esett. Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) friss jelentése még ennél is rosszabb helyzetképet fest, és az állítólag 17 százalékosra apadt – a fegyveres erőknél sem több mint 20 százalékos – támogatottság egyre inkább aggasztja már a nyugati kormányokat is.

Persze, ezek a közvélemény-kutatások háborús időben egyáltalán nem megbízhatóak. Ha úgy teszik fel a kérdést, hogy támogatják-e Zelenszkij lépéseit, akkor 50 százalék feletti azoknak az aránya, akik kiállnak az elnök mellett. Úgy gondolják ugyanis, hogy Ukrajna kényszerpályán mozog, nem adhatja fel a területeit, és nem zárhatja le vereséggel a háborút. Ez a megközelítés azonban nem magáról Zelenszkijről, hanem Ukrajnáról szól. Reálisabb képet kapunk az elnök megítéléséről, ha másképp teszik fel a kérdést a közvélemény-kutatók, és onnan közelítenek, hogy a lakosság hány százaléka támogatná, ha most tartanák a választásokat. Itt is különböző eredmények jöhetnek ki, így amennyiben Zelenszkijnek mondjuk Petro Porosenkóval, Vitalij Klicskóval és Julija Timosenkóval kellene megmérkőznie, akkor a szavazatok 40-50 százalékát is megszerezve győzne. Viszont ha a hadsereg leváltott parancsnoka, Valerij Zaluzsnij is ott lenne a kihívók között, akkor Zelenszkij nem nagyon kapna többet 30 százaléknál, és egyértelműen alulmaradna. Nem véletlen tehát, hogy a népszerű Zaluzsnijt az Elnöki Iroda egyenesen Londonig próbálja üldözni, hogy nagykövetként minél távolabb legyen az ukrán belpolitikától. Zaluzsnij hirtelen megnőtt népszerűsége ugyanis az elnökkel szembeni elégedetlenséget és a hadseregbe vetett bizalmat – a hadsereg támogatottsága jelenleg is 90 százalék feletti – testesítette meg, eltávolítása pedig csak rontott Zelenszkij megítélésén.

Zelenszkij számára tehát a ciklus lezárása legalábbis kockázatos, az elmúlt öt év mérlege ugyanis egyáltalán nem pozitív. Ukrajna minden értelemben romokban hever, a hazát védő háborús elnök imázsa is megkopott. Maradt a háborús fáradtság, a továbbra is hatalmas méreteket öltő korrupció, az emberi és anyagi veszteségek, a hatalom központosítása, a kilátástalanság. Zelenszkijnek belpolitikai szempontból tehát paradox módon éppúgy jól jön a háború folytatódása, mint jó két éve a kirobbanása. Lehetőséget ad a láthatóan nagyon megszeretett hatalom megtartására, a választások elhalasztására.

A törvény hadiállapot idején ugyanis megtilt mindenféle választást, ugyanakkor az alkotmány az elnökválasztás megtartását a Verhovna Radáról szóló voksolással ellentétben nem tiltja. Pontosan fogalmazva nem tartalmaz hadiállapot idejére szóló kitételt. Ráadásul az egyik pont kimondja, hogy az elnök öt évig töltheti be a hivatalát, egy másik pedig azt, hogy az új elnök beiktatásáig a régi marad hivatalában. Az elnöki adminisztráció az alaptörvénynek ez utóbbi cikkelyére hivatkozik. Az alkotmány megszövegezésében részt vevő egykori miniszterelnök-helyettes, Roman Bezszmertnij is ezen a véleményen van. Úgy látja, a helyzet egyértelmű, miután az említett törvény alapján háború idején nem lehet választást tartani, az alkotmány értelmében a regnáló elnök addig marad a hivatalában, ameddig a fegyveres konfliktus tart.

A helyzet tehát finoman szólva sem egyértelmű, és érthető módon vitákat gerjeszt. Az 1996-os ukrán alkotmány homályosan és ellentmondásosan fogalmaz, így lehetőséget ad különböző magyarázatok gyártására. Az ügyre pontot tehetett volna az Alkotmánybíróság döntése, a hatalom azonban az elnök legitimációjának megállapítása kérdésében nem fordult a testülethez. Nem véletlenül, hiszen Ukrajna Alkotmánybíróságának már volt egy határozata 2014. május 15-én, amely szerint az elnöki megbízás időtartama egyértelműen öt év, és nem tarthat tovább. Két képviselő ugyanakkor még most márciusban, a mandátum lejárta előtt e tárgyban beadvánnyal élt az alkotmánybíróságnál, sürgősséggel további értelmezést kérve.

Az Elnöki Iroda álláspontja viszont egyértelmű. Az államfő legitimációja nem vet fel kétségeket, aki pedig mégis megkérdőjelezi, az Moszkvának dolgozik. A Kreml ugyanis már előre közölte, hogy az ő értelmezésében Zelenszkij mandátuma május 20-án megszűnik. Ezt követően legutóbb Vlagyimir Putyin Minszkben úgy fogalmazott, Oroszország természetesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy a hivatalban lévő államfő legitimitása megszűnt. A kérdés ezután az, hogy kivel kell és lehet tárgyalni Ukrajnában. „Úgy gondolom – tette hozzá –, hogy a Svájcban meghirdetett nemzetközi konferencia egyik célja éppen az, hogy a jelenlegi kijevi rezsim támogatói megerősítsék a hivatalban lévő vagy már hivatalban nem lévő államfő legitimitását.”

A Nyugat egyelőre kiáll Zelenszkij mellett – ezt demonstrálta Antony Blinken amerikai és Annalena Baerbock német külügyminiszter kijevi látogatása is –, ám ha nem sikerül megfordítani a háború menetét, Zelenszkij hazai és külföldi ellenlábasai éppen a megkérdőjelezhető legitimációját használhatják fel ellene. Főképp akkor, ha Washington egyszer mégis úgy dönt, hogy le kell ülni tárgyalni Oroszországgal. Felerősödhetnek azok a hangok, amelyek ha mégoly halkan is, de már most is hallhatók. A nyugati lapok is felvetik, hogy Zelenszkijnek foglalkoznia kellene a legitimáció kérdésével – nem mellesleg minden hatodik ukrán is úgy gondolja, hogy az elnök státusa május 21-gyel megváltozott –, a demokráciát nem felfüggeszteni, hanem erősíteni kell. Hasonló szellemben kapacitálták korábban még amerikai szenátorok is Zelenszkijt a választások megtartására, mondván, a demokrácia védelmezőjeként legalább a legalapvetőbb demokratikus szabályokat be kell tartani.

A hatalomhoz egyre görcsösebben ragaszkodó Zelenszkij számára az igazság pillanata a háború intenzív szakaszának lezárulásával jön el. A legitimáció kérdését még ez előtt, a tűzszüneti tárgyalások közeledésével éppen az elnök jelenlegi támogatói vehetik elő. Moszkva ugyan egyelőre inkább csak lebegteti, hogy Zelenszkijjel nem lehet tárgyalni, de ez a helyzet a diplomácia előtérbe kerülésével élesedhet. Tisztában vannak ezzel Washingtonban is, mint ahogy Zelenszkij elnök is tudja, hogy a hatalmát már jelenleg is lényegében csak Nyugatról veszélyeztetik. Az utolsó, a Bankovától, az Elnöki Irodától többé-kevésbé független sajtótermékek általában nyugati bekötöttségűek. Ezek vetették fel a korrupciós ügyeket, de Zaluzsnij főparancsnok leváltására is azután került sor, hogy egyre többször került szóba a nyugati médiában. Hiába tehát az Elnöki Iroda jelenlegi túlhatalma, hiába maradt csupán egyetlen erőközpont az országban, mindez a gyengülő belső támogatottság mellett a Nyugat akaratával szemben jó eséllyel kevés. Jelenleg tehát nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amelyben a háború megnyugtató lezárása és a jelenlegi kormányzat hatalmon maradása egyszerre valósulna meg. S nem csak azért, mert Zelenszkij köre saját magának tiltotta meg, hogy tárgyaljon az oroszokkal. Ha az érdekek éppen úgy kívánják, akkor éppen a nyugati politikai elitek alkotmányértelmezése változhat meg.