Anders Breivik felmentését kérte a bíróságtól. A tömeggyilkos a norvég büntető törvénykönyv 47. cikkelyére hivatkozott, mely szerint nem büntethető az, aki cselekményét azért követte el, hogy megvédjen egy embert vagy tulajdont egy egyéb módon elkerülhetetlen fenyegetéstől, amennyiben a körülmények igazolják, hogy ezt a fenyegetést kifejezetten jelentősnek tartja ahhoz képest, amilyen kárt a vádlott cselekménye okozhatott. Érvelése szerint azért ölt, hogy megfordítsa a multikulturális sodródás irányát, és elkerüljön egy nagyobb konfrontációt, esetleg polgárháborút az európai őslakosok és a muszlim bevándorlók között. Breivik szerint minden népnek és kultúrának joga van a túlélésért harcolni, így egyetemes emberi jogok hatalmazták fel arra, hogy a norvég népet védelmezze.

A legnagyobb sajtóvisszhangot Breivik ismételt kijelentése keltette, miszerint rajta kívül több egyszemélyes sejt van Európa-szerte, mely osztja világnézetét és az övééhez hasonló akciókra készül. Az ügyész kérdésére azonban nem volt hajlandó többet elárulni ezekről a sejtekről. Így arra, hogy szavai mögött van-e igazság, csak a jövő adhatja meg a választ. Minden esély megvan rá, hogy Breivik blöfföl és valójában nincsenek terrorsejtek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is lesznek.

Breivik több tekintetben az al-Kaidát állította példaként követői elé. Az iszlamista terrorszervezet történetének és fejlődésének pedig alapvető motívuma a médiahírverés. Az al-Kaida név csak tíz évvel a szervezet megalapítása után, a Cole amerikai hadihajó, illetve az afrikai amerikai követségek elleni 1998-as merényletekkel került be a köztudatba. Az igazi ismertséget pedig a 2001. szeptember 11-ét követő terror elleni háború hozta el. A különböző politikusok és médiumok tehát addig riogattak a nemzetközi terrorhálózat rémképével, amíg az valósággá vált. Ami korábban az afganisztáni veteránok szövetsége volt, nemzetközi branddé vált. Identitásukat kereső, diaszpórákban élo, társadalmi és gazdasági okokból egyre radikalizálódó fiatalok számára vonzó alternatíva lett a rettegett, titkos szervezethez való csatlakozás. Különösképp, hogy ahhoz semmiféle élő kapcsolat nem kellett. Elég volt csupán deklarálni tagságukat, hogy az valósággá váljon.

A 2004-es madridi, majd egy évvel későbbi londoni robbantók – csakúgy, mint a toulouse-i merénylő – mind magányos, vagy egymásra talált magányos fiatalok voltak, akik tettükkel, pontosabban az azokra való készülődéssel egy nagy nemzetközi folyamat részének érezhették magukat. Nem kizárt, hogy Breivik is hasonló stratégiát folytat: addig festegeti az ördögöt a falra, amíg az le nem lép onnan. Pontosabban szólva, addig beszél egy egyszemélyes sejtekből álló titkos hálózatról, amíg követőkre nem talál.

Breivik fejével gondolkodva, a terv logikus. Merénylete előtt az internetre feltöltött 1500 oldalas kiáltványa tökéletes útmutató a magányos gyilkosjelöltek számára. Tanulmányokból szemezgetve adatok tömkelegével bizonygatta az iszlám fenyegetését Európára nézve, megalapozva ezzel az olvasók világképét. Mítoszt skiccelt fel a templomos lovagok erényeiről, romantikát teremtve az értékvesztett Európa fiainak. Végezetül pedig terrorista-kézikönyvet mellékelt, mely segítségével még a közepes képességű aktivisták is nagyhatású merényleteket követhetnek el. Bíróság előtt elmondott beszédeiben pedig erkölcsi feloldozást kínál a gyilkosságok bűne alól. Breivik mondhatni mindent tálcán kínált jövőbeni követőinek, és már a pán-európai „keresztény al-Kaida” atyjaként kívánja beírni nevét a történelembe.

Egy fontos dolgot azonban figyelmen kívül hagyott: egy mozgalomnak hősökre és példaképekre van szüksége. Míg az igazi al-Kaida a nyugati erők ellen folytatott harcával legitim erővé tudott válni a muszlim radikálisok szemében, addig Breivik tette erős visszatetszést keltett célközönsége soraiban.

Breivik világképe szerint a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekért a Norvég Munkáspárt a felelős, mely lehetővé tette a külföldiek tömeges beözönlését. Breivik szerint fiatal áldozatai nem voltak ártatlanok, hiszen a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjaiként aktívan dolgoztak a multikulturális értékek fenntartásáért. Politikai szerepvállalásuk miatt Breivik a legyilkolt fiatalokat a Hitlerjugendhez hasonlította. Nyugati gyomor számára – még ha oly radikális is – azonban túl nehéz ezt az áttételekkel bőven átszőtt ideológiát megemészteni. Norvég fiatalok meggyilkolása egyszerűen nem fér bele a képbe. Ráadásul Breiviket szabadkőműves múltja, Izraelt méltató kijelentései hamar „cionista ügynökké” tették az erőszakra hajlamos szélsőjobboldali szubkultúrákban.

Az egyik legjelentősebb internetes neonáci fórum, a Stormfront moderátora elítélte a gyilkosságokat és kijelentette, hogy minden olyan hozzászólást töröl, mely pozitívan nyilatkozik Breivik tettéről. Bár eszközeit mélységesen elítélik, céljaival egyetértenek és értik indítékait.

Breivik a „keleti piacot” is elvesztette, amiért aggodalmát fejezte ki a kelet-európai szélsőségesek által főellenségnek tartott cigányság sorsa felett, mondván, előbb vagy utóbb népirtás áldozatai lesznek a térségben általános rasszizmus miatt.

A kelet-európai szélsőségeseket érintettség hiányában egyébként sem aggasztja oly mértékben az iszlám térnyerése, mint nyugati társaikat. Módszereire az általa egyébként méltatott, egyre inkább erősödő iszlámellenes szervezetek sem bizonyultak vevőnek. Az Angol Védelmi Liga és európai társszervezetei – noha a fizikai konfrontációtól nem rettennek vissza – aligha tartoznak az öngyilkos merénylő típusba. Ráadásul a különféle Védelmi Ligák Vezetői gyakran politikai karrier felé kacsintgatnak, amibe a hidegvérű gyilkosság nem fér bele.

Breivikhez hasonló keresztény fundamentalisták – az amerikai neokonzervatívokhoz hasonló protestáns egyházak európai terjedése ellenére – kevesen vannak és korántsem militánsok.

Mindez mégsem jelenti azt, hogy a jövőben ne tűnhetnének fel újabb magányos gyilkosok, vagy Breivik szóhasználatával élve „egyszemélyes sejtek”. Erre példa – noha elég kis lángú – a közelmúltban is volt. A nemrég leleplezett Nemzetiszocialista Illegalitás nevű német neonáci csoport éveken át gyilkolt bevándorlókat. Másfél évtizedes tevékenységükkel azonban alig hetedannyi áldozatot szedtek, mint Breivik egyetlen nap alatt. Tetteik sajtóvisszhangja jóval kisebb volt, és annak jelentős részét is a német titkosszolgálatok esetleges érintettsége tette ki.

Azonban az iszlám európai terjedésének kérdése egyre forróbb üggyé válik. A női fejkendő és minaretépítés körüli viták egyre hangosabbak. A gazdasági válság hatására a multikulturalizmus bukása már csak idő kérdése. Az Islamophobia Watch, a londoni székhelyű, iszlamofób jelenséget vizsgáló szervezet szerint Amerika- és Európa-szerte 190 szervezet hirdet iszlámellenes propagandát. A Forsa Intézet közvélemény-kutatása szerint a németek 38 százaléka véli úgy, hogy az iszlám nem egyeztethető össze a német életmóddal és veszélyt jelent a német kultúrára. A németek fele megállítaná a bevándorlást. A gazdasági nehézségekkel pedig ez a népigény a fősodratú politikában is megjelenik. Hollandiában a Geert Wilders vezette Szabadságpárt a parlament harmadik legnagyobb ereje. Franciaországban a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front mára a legnépszerűbb párttá vált a fiatal szavazók körében, és hasonlóan jó eredményeket érnek el az iszlámellenes pártok Olaszországtól Finnországig.

Az iszlamizációtól való félelem messze túlmutat Breiviken vagy az Angol Védelmi Liga huligánjain. Breivik terve elbukott: nem lesz európai hős, hanem a gonosz ikonjává válik. Világnézete viszont egyre nagyobb teret nyer.

Sayfo Omar