Az orosz elnök veszteségekre számít, de nem hátrál
Vlagyimir Putyin világossá tette, hogy Oroszország nem hajlik meg az amerikai nyomás előtt, ugyanakkor azt is elismerte: az újabb szankciók „okozhatnak veszteségeket” hazájának. Washington szerdán a Rosznyeftyit és a Lukoilt, valamint közel három tucat leányvállalatukat vette célba, miközben az Európai Unió fokozatos tilalmat vezet be az orosz cseppfolyósított földgáz behozatalára, és két kínai finomítót is felvett az orosz szankciós listára. A lépések célja, hogy csökkenjenek azok, az olajból származó bevételek, amelyek az orosz hadigépezetet is finanszírozzák; a bejelentés nyomán a világpiaci ár nagyjából öt százalékkal emelkedett.
Az orosz elnök „barátságtalan lépésnek” nevezte az amerikai döntést, amely szerinte „nem erősíti az orosz–amerikai kapcsolatokat”, és úgy fogalmazott: „önérzetes ország nem cselekszik nyomás hatására”.
Azt állította, hogy a szankciók hatása korlátozott lesz, de az oroszok „veszteségeket” így is elszenvedhetnek.
Úgy vélte, Donald Trumpnak érdemes „elgondolkodnia azon, kinek az érdekeit szolgálja” a tanácsadói által szorgalmazott szankció, és arra figyelmeztetett, hogy az intézkedés áremelkedést hoz. Hozzátette: ha Oroszországot az Ukrajna által kért kért, de eddig még le nem szállított, amerikai Tomahawk rakétákkal támadnák, a válasz „nagyon határozott, ha nem elsöprő” lenne.
A legújabb amerikai intézkedések külföldi államokat és vállalatokat is elriaszthatnak az orosz olajcégekkel való üzlettől, mivel a szankcionált szereplők a nemzetközi pénzügyi rendszer jó részéből is ki vannak zárva. Ennek hatása gyorsan körvonalazódott: Indiában a legnagyobb orosz olajvásárló, a Reliance jelezte, hogy „újrakalibrálja” a beszerzéseit és szükség esetén átmenetileg le is állíthatja azokat. Több forrás szerint a kínai állami vállalatok rövid távon felfüggesztették a tengeren keresztül érkező szállítmányok vásárlását a szankciós kockázatok miatt.
Mindez különösen érzékenyen érintheti Moszkvát, hiszen az olaj- és gázipar nagyjából az orosz GDP egyötödét adja; ha a két legnagyobb vásárló visszalép, az egyszerre emelheti a világpiaci árakat és apaszthatja az orosz költségvetési bevételeket.
Peking mindeközben tiltakozik: a kínai külügyminisztérium szóvivője azt közölte, hogy Kína „határozottan elutasítja” az Európai Unió szerintük jogellenes, egyoldalú szankcióit, és hangsúlyozták, „Nem Kína hozta létre az ukrajnai válságot, és nem is részese annak”.
Az EU most két jelentős finomítót – a Liaoyang Petrochemicalt és a Shandong Yulong Petrochemicalt – tett fel a szankciós listára, ami Peking szerint valójában egy politikai üzenet.
Moszkva éles hangnemben reagált minderre. Dmitrij Medvegyev korábbi elnök „háborús cselekménynek” nevezte az amerikai lépést, és kijelentette: „az Egyesült Államok az ellenség”. A Kremlhez közeli szakértők ugyanakkor gyakorlatiasabban szemlélik a helyzetet: Igor Juscskov energetikai elemző szerint a Rosznyefty és a Lukoil kénytelen lehet hosszabb közvetítői láncokra és bonyolultabb szállítási megoldásokra támaszkodni, mert az ázsiai vevők óvatosabbak lesznek a közvetlen ügyletekkel, ez pedig megdrágítja az exportot. Az igazi kérdés az, milyen szigorral érvényesítik a szabályokat, és Washington kész-e másodlagos szankciókkal is büntetni azokat, akik továbbra is üzletelnek az orosz olajcégekkel.
Vlagyimir Putyin ugyanakkor nem zárta ki a diplomáciai rendezést: jelezte, hogy nyitott a tárgyalásokra Trumppal, „a párbeszéd mindig jobb a háborúnál”, de a Budapestre tervezett csúcstalálkozót szerinte „várhatóan elhalasztják”, és hiba lenne azt kellő előkészítés nélkül megtartani.
Moszkva a korlátozások hatályba lépéséig nagyjából egy hónappal számol, és az elmúlt évek gyakorlata alapján újabb kerülőutakat kereshet. Például az úgynevezett árnyékflottára támaszkodva Oroszország eddig is fenntartotta az exportkapcsolatokat Indiával és Kínával a G7 által megszabott árplafon és az uniós embargó ellenére is. A népszerű, a védelmi tárcához kötődő katonai blogger, Mihail Zvincsuk úgy fogalmazott: „új értékesítési módszerek” jelennek meg, a logisztika bonyolultabbá válik, a költségek pedig megnőnek, de az ágazat „három éve együtt él ezekkel”. Az amerikai szankciós háló azonban kiterjedt, és sok szereplő számára a nyugati pénzügyi rendszerből való kizárás kockázata felülírhatja az olcsó orosz kőolaj csábítását.
(forrás)
