Az utolsó inka felkelés vezetőjét 240 éve végezték ki

Az Inka Birodalmat az 1530-as évek elején meghódító spanyol konkvisztádor, Francisco Pizarro kivégeztette az uralkodót, Atahualpát. A királyi család néhány tagja azonban el tudott menekülni, és az Andok hegyeiben alapított államot, amely gerillaháborút viselt a hódítók ellen. Az „új” inka birodalom elleni döntő háborút a spanyolok 1572-ben indították meg, az utolsó inkát, Tupac Amarut elfogták, megkeresztelték, majd nyilvánosan kivégezték.

Az ő dédunokája már José Gabriel Condorcanqui néven látta meg a napvilágot 1738. március 19-én a hegyekben fekvő Tungasuca településen, ereiben némi spanyol vér is csörgedezett. A bennszülött előkelőségek gyermekei számára fenntartott iskolába járt, a spanyol és a kecsua mellett egy kicsit latinul is megtanult. A jezsuita nevelés azonban csak máz maradt, szíve mélyén az elnyomott indián lakossággal azonosult.

Bátyja halála után, alig tizennyolc évesen lett Tungasuca és Pampamarca kacikája (örökletes törzsfőnök), de természetesen alá volt vetve a spanyol kormányzónak. Sokat tanulmányozta a félig spanyol, félig inka Garcilaso de la Vega a 16. század végén írott krónikáját, amely romantikus fényben tüntette fel az inkákat, s a bennszülöttek számára tiltott olvasmánynak minősült. Tisztségében nagy megértést mutatott az indiánok iránt, akiket keményen dolgoztattak, még keményebben adóztattak, maradék kis pénzükből pedig számukra fölösleges árukat kellett venniük. Condorcanqui petíciók tömegével bombázta a kormányzatot, de nem sikerült elérnie, hogy javuljon a bányákban, textilüzemekben vagy éppen falvakban robotoló indiánok helyzete.

A kudarcoktól elkeseredve elhatározta, hogy felkelést szervez a gyarmatosítók ellen. 1780 novemberében egy banketten tőrbe csalta, majd kivégeztette Antonio de Arriagát, Tinta különösen korrupt és kegyetlen corregidorját (tartományi kormányzóját) és mintegy 200 tisztviselőjét, majd II. Tupac Amaru néven aláírt kiáltványban harcba szólította az indiánokat. Ezzel kezdődött a legnagyobb, egyben az utolsó indián lázadás a spanyol uralom ellen és az első, amelyben – még ha kis számban is – kreolok (Latin-Amerikában született spanyolok) is részt vettek.

A felkelés Peru déli részéről gyorsan átterjedt Bolívia és Argentína egy részére is. II. Tupac Amaru 1780. november 16-án az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot, másnap Sangarará falunál szétverte az ellene küldött 1300 fős haderőt, de ellenőrzése alól kicsúszott csapatai lemészárolták a magukat megadó katonákat. Ő nem indult a védtelen Cuzco, az inkák egykori fővárosa felé, inkább – magát a spanyol király hű alattvalójának mondva – a kreol előkelők támogatását igyekezett biztosítani. Ezzel végzetes hibát követett el, mert azok a csatát követő vérengzés miatt már nem bíztak benne, az egyház pedig híveivel együtt ki is átkozta. Ezután már inka királynak nevezte magát, és ostrom alá vette Cuzcót, de nem boldogult az időközben megerősített várossal. Csapatai egyik vereséget a másik után szenvedték el, mozgalma egyre inkább az indiánok és európaiak közti erőszakká fajult.

Az ellene küldött reguláris seregektől közrefogott II. Tupac Amarut végül két tisztje árulta el, s 1781 márciusában családjával együtt a spanyolok kezére került. Halálos ítéletét május 18-án elrettentő célzattal rendkívül barbár módon hajtották végre Cuzco főterén. Előbb végig kellett néznie felesége, fia és harcostársai kivégzését, ráadásul az asszony akasztása nem sikerült, így levágták a kötélről és agyonverték. Ezután ő került sorra: ugyanazon a helyen, ahol kétszáz évvel korábban dédapja feje hullott a porba, lovakkal próbálták széttépetni, de mivel ezután még mindig élt, felnégyelték, majd lefejezték. A felkelés ezzel nem ért véget, ezért hogy az ősi inka dinasztia egyetlen tagja se maradjon életben, családjának minden tagját kivégezték, de a béke csak azután állt helyre, hogy a felkelők számára általános kegyelmet hirdettek. A hatóságok ezután betiltották az inka ruhát, szokásokat, sőt az indiánok még inkának sem nevezhették magukat, de így sem sikerült „elspanyolosításuk”.

Tupac Amaru felkelése elbukott, de neve és emléke fennmaradt. Az egyik perui gerillamozgalom – amely leghírhedtebb akciója során 1996-ban a limai japán nagykövetséget foglalta el – az ő nevét vette fel, de a Perut 1968 és 1980 között kormányzó katonák is benne vélték példaképüket megtalálni. Peruban nevét viseli szülővárosának közigazgatási kerülete, egy időben képmása szerepelt a perui bankjegyeken, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Uruguayban ténykedő városi gerillák, a tupamarók szintén rá hivatkoztak.

Neve sokak számára mégsem ezért cseng ismerősen, az ő nevére keresztelték az egyik legnagyobb amerikai rapsztárt, az 1996-ban máig kiderítetlen gyilkosság áldozatául esett Tupac Amaru Shakurt.