Babiš megy, a V4 marad
Andrej Babiš megbukott! Véget ért a 67 éves, szlovák származású cseh miniszterelnök négyéves kormányzása. A balliberális média ujjong, Babiš választási vereségét Orbán Viktor bukásának előjátékaként értelmezi, gyakran hozzátéve azt is, hogy mindez sírba taszítja a visegrádi államok Brüsszelben annyira megvetett szövetségét is.
Bukás? Andrej Babiš pártja, az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) 27,17 százalékot szerzett az október 8–9-én tartott cseh parlamenti választáson. A győztes hárompárti koalíció pedig 27,75-ot. A különbség voltaképpen egy hajszál. Közvélemény-kutatók Babiš és az ANO győzelmét jósolták, ezt tükrözték aztán a választás részeredményei is, de végül a főváros, Prága megfordította a mérkőzést.
A levegőben lógott
Miloš Zeman cseh köztársasági elnök kedveli Babišt közös politikai nézeteik okán. Kedveli, annak ellenére, hogy Babiš pártja, az ANO jobbközép, illetve centrista erőként határozza meg magát, Zeman viszont alapvetően szociáldemokrata. Mindketten úgy vélik azonban, hogy Csehországnak szembe kell szállnia Brüsszel központosító akaratával; nemzetben és a nemzetek Európájában gondolkodnak, migrációellenesek, és nem akarják bevinni országukat az euróövezetbe.
Négy évvel ezelőtt Babiš alakíthatott kormányt, amelyben a ČSSD (Cseh Szociáldemokrata Párt) lett az ANO koalíciós partnere, a KSČM (Csehország és Morvaország Kommunista Pártja) pedig kívülről támogatta a kabinetet. Ne csodálkozzunk! A cseh politikában ugyanis nem jelennek meg olyan markánsan a pártok közötti ideológiai ellentétek, mint mondjuk hazánkban, és Andrej Babiš amúgy is hajlott az úgynevezett „népfrontos” kormányzásra. Nem mellesleg az új prágai kabinetben is láthatunk majd furcsa „házasságokat”.
A cseh belpolitikai életben már idejekorán megfogalmazódott, hogy Andrej Babišt meg kell buktatni. Kifejezetten erre a célra jött létre tavaly decemberben a Spolu (Együtt) nevű, hárompárti koalíció. Ez a szövetség a liberális konzervatív ODS-ből (Polgári Demokrata Párt), KDU–ČSL-ből (Kereszténydemokrata Párt), valamint a szintén liberális konzervatív TOP 09-ből áll. A Spolu 71 mandátumot szerzett a 200 tagú parlamentben, az ANO 72-t. A stabil kormányzáshoz tehát a Spolunak szüksége lesz egy másik szövetségre, a két erőből álló, Kalózpárt–Polgármesterek és Függetlenek pártja nevű formációra is, amely 37 mandátumhoz jutott. Andrej Babis bejelentette: nem fogja elfogadni Miloš Zeman köztársasági elnök megbízatását a kormányalakításra, és az általa vezetett ANO mozgalom ellenzékbe vonul. Több mint valószínű, hogy a jövőben egy ötpárti kabinet próbálja majd vinni az ország ügyeit. Ebben ott lesznek a visszafogott kereszténydemokraták, de ott lesznek a migrációpárti kalózok is. Babiš félreállításán kívül a nyugati orientáció talán az egyetlen közös politikai programja ennek a kavalkádnak, az ODS, illetve az általa vezetett Spolu választási jelszava is ez volt: „a Nyugathoz tartozunk!”
Össztűz
Miért akarták ellenfelei megbuktatni Babišt? Ő Csehország második leggazdagabb embere, sikeres vállalkozó. Már ennyi is elég lenne… De ráadásul követendő modellnek tekintette a magyar családtámogatások rendszerét, egyetértett a magyar gyermekvédelmi törvénnyel, populista politikát folytatott, amelybe jobboldali és baloldali elemek is vegyültek, ideértve egyfelől a nemzeti célok hangsúlyozását, másfelől a nyugdíjak emelését vagy a leszakadó rétegekről, a hátrányos helyzetűekről való gondoskodást is. No meg autoriter módon irányított. Vagyis határozottan. És jelentősnek tartotta a visegrádi szövetséget, még úgy is, hogy a valóságban országa a V4 legcsendesebb tagja lett, amely óvakodott a markáns lépésektől és a Brüsszel-ellenes nyilatkozatoktól.
A kampány vad volt, és ha a Babiš ellenes támadásokat nézzük, akkor kifejezetten személyre szabott, amit kívülről is segítettek. A Babiš ellen szervezett menetrendszerű ellenzéki tüntetések adták a kampány kezdősebességét, de gyorsan beszállt a folyamatba Brüsszel is. Mit ad Isten, épp a választások előtt tett pontot egy EU-s bizottság Babiš egyik, régi, sokat vitatott összeférhetetlenségi ügyére, aminek következtében 15,5 millió eurót kell visszafizetnie Csehországnak. A cseh ellenzéki média nem felejtett el figyelmeztetni arra, hogy Brüsszel blokkolhatja Babiš miatt az ország EU-s pénzeinek kifizetését. De szerepet kaptak az elhíresült „Pandora-iratok” is, amelyek a kormányfő franciaországi ingatlanszerzéseiről és offshore-akcióiról mesélnek. E téren rendkívül aktív volt a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma, amely több elemző szerint is kötődik a Nyílt Társadalom Alapítványok galaxisához.
A nemzetközi balliberális média szívesen köti össze Andrej Babiš választási vereségét az osztrák kormányfő, Sebastian Kurz lemondásával. Mondván, mindez a régióban felerősödő populizmus és a nemzetpolitikai folyamatok kudarca. Reménykedve valószínűsítik azt is, hogy eltűnik a színről a visegrádi államok izmosodó szövetsége. Ráadásul fényt látnak a lengyel alagút végén is, Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyettes, a lengyel jobboldal emblematikus alakja ugyanis a minap bejelentette, hogy lemond kormányzati pozíciójáról, és csak pártja, a PiS vezetésével és erősítésével foglalkozik. (Ott 2023-ban lesz parlamenti választás.) A balliberális média hajlamos ezt a regnáló lengyel kormány bukásának előjeleként kezelni, a magyarországi ellenzék előválasztási cirkuszát pedig tényleges parlamenti választásként beállítani, és bizakodva játszadozik el azzal a hírrel is, hogy csökken a szuverenista szlovén kormányfő, Janez Janša népszerűsége.
A V4 marad
Nem börtön a visegrádi szövetség, és ha Brüsszel elvárja is, hogy az új cseh kormány lazítson a hozzá fűződő viszonyán, a kormányra készülő politikusok közül még senki sem jelentette be, hogy kilépteti országát a V4-ből. Nem olyan egyszerű az, arról nem is beszélve, hogy Csehország inkább jól guruló keréknek, mintsem erős motornak számított a szövetségben, melyben az igazi hajtóerőt a lengyel–magyar együttműködés adja. Emellett pedig kiépültek már azok a gazdasági és kulturális kapcsolatok a visegrádi szövetségen belül, amelyeket nem érdemes felrúgni. Ahogy Varju Krisztina, a magyar V4-es elnökség miniszteri biztosa nyilatkozta korábban a Demokratának: „Épp az a visegrádi együttműködés egyik fontos sajátossága, hogy olyan regionális stratégiai érdekek húzódnak mögötte, amelyek túlmutatnak a politikai ciklusokon… […] Az elmúlt tíz évben a politikai skála teljesen különböző oldalairól léptek színre kormányzó erők a visegrádi államok fővárosaiban, de az együttműködés még szorosabb lett. Rájöttek a szövetség tagjai, hogy azok a geopolitikai, gazdasági sajátosságok, amelyek a régiót jellemzik, másfajta gondolkodást követelnek, mint ahogy a nyugati, északi, vagy déli tagállamok gondolkodnak. A V4-es államok megértették, hogy ezeket a sajátosságokat érdemes továbbra is összefogásban, együttműködésben artikulálni az Európai Unióban.”
A V4-ből való esetleges kilépés komoly muníciót jelentene az ellenzékbe vonuló Andrej Babišnak és pártjának, de radikálisan jobboldali parlamenti erőnek, az SPD-nek (Szabadság és Közvetlen Demokrácia) is. És Babišnak most minden töltény jól jöhet majd, hát még a nagyobb bombák! Nem csak arról van szó, hogy a leendő ötpárti kormánynak nincs jól megfogalmazott és átgondolt, összehangolt programja, gazdasági, szociálpolitikai tervei. Hiszen ahogy a hazai ellenzéknek az Orbán-, úgy a csehnek a Babiš-ellenesség a legfontosabb közös nevezője. Ez pedig édeskevés a kormányzáshoz. Tehát jön a belpolitikai zűrzavar Csehországban. Vagyis olyan „nagyot futhat” ellenzéki szerepében a leköszönő miniszterelnök, hogy eséllyel pályázhat a győzelemre a 2023-as államfőválasztáson. És akkor megint új szakasz köszönt be Csehország életében. A V4 pedig biztosan négytagú marad.
