A baloldali kormányzat egyik első dolga volt a földtörvény módosítása, mit sem törődve az ellenzék és a Magyar Gazdakörök tiltakozásával. A hatályba lépett törvénymódosítás szerint a föld elővásárlási joga többé már nem a helyben lakó családi gazdálkodót illeti meg, hanem a bérlőt, lett légyen az természetes vagy jogi személy. Ezzel újra megnyílt az út a korábbi zsebszerződések legalizálása felé. A tavaly augusztusban elindított adósságelengedési program sem a családi gazdálkodókat segítette, hanem a társas vállalkozásokat – rt.-ket, kft.-ket -, mivel a kihelyezett hitelek zömében náluk koncentrálódtak. Csak hab a tortán, hogy a Nemzeti Földalap (NFA) ellenőrző testületét teljesen átalakították, s ezáltal megváltoztak a korábbi erőviszonyok. E testület élére – talán nem véletlenül – éppen Medgyessy Péter vadásztársa, Benedek Fülöp került, aki címzetes államtitkár lett. A Magosz viszont – hogy, hogy nem – kiszorult a NFA ellenőrző bizottságából. Mi több, minden jel arra mutat, hogy a gazdakörök háttérbe szorítása a helyi birtokhasznosítási bizottságok felállításánál is folytatódik. Mindez része a nagy szocialista társasjátéknak, melynek valószínűsíthető célja a klientúra megerősítése, akár gazdák tízezreinek rovására is.

A csatavesztés

A koppenhágai csúcson „kiharcolt sikerek” minden bizonnyal tovább rontják a magyar agrárium helyzetét és jövőbeni esélyeit. Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) államtitkára szerint a 25 százalékos közvetlen kifizetésekkel a magyar gazdák – „reálértékben” – még mindig jobban járnak, mint nyugati társaik. A nyilvánvaló csúsztatás – jó esetben számítási hiba – mellett arról sem szól a fáma, hogy ennek a 25 százaléknak semmiféle fix alapja nincs, ez csak egyszázalékos érték, ami az EU mindenkori mezőgazdasági büdzséjéből Magyarországra ki van osztva. Ha az összköltségvetést csökkentik, a százalékos összegek is csökkennek. Miért van erre esély? Mert a WTO elérte, hogy az EU közös mezőgazdasági politikája lehetővé tegye az amerikai és egyéb gabona – egyenlő feltételek melletti – uniós piacra jutását. EU-s irányelv, hogy a mezőgazdasági kifizetések rendszerét le kell váltani a regionális és vidékfejlesztési támogatások rendszerével. Emellett a mezőgazdasági költségvetést befagyasztják a 2006-os szinten, és innen évente csak 1 százalékot engedik emelkedni. Ki fog itt jól járni?

A 30 százalékos kiegészítés, amely a nemzeti költségvetésből adható, végképp nem garantált. A Turi-Kovács Béla vezette Kisgazda Polgári Egyesület (KPE) éppen erre nézve kérne kötelezettségvállalást a Medgyessy-kormánytól. A költségvetés tavalyi hiánya – 1 474,65 milliárd Ft, ami az eredetileg tervezett hiány 121 százaléka – nem ad okot bizakodásra.

A kvóták

A Kovács László aktív közreműködésével levezényelt tárgyalások további „eredménye” az EU által diktált kvóták megalázó szintjének elfogadása.

Dr. Zacsek Gyula, a Magyar Földvédő Mozgalom (MFM) egyik tagja Vádirat című tanulmányában rámutat arra, hogy a fenti táblázat utolsó oszlopának értékeit hogyan kell értelmezni: ha például eddig Magyarországon 100 gazda termelt piacra paradicsomot, a belépés után csak 40 gazda (40,7 százalék) reménykedhet közülük támogatásban, a többi szép lassan vagy nagyon gyorsan tönkre fog menni, mi, fogyasztók pedig egyre kevesebb és drágább paradicsomhoz fogunk jutni!

Ide kívánkozik egy nyilvánvaló ellenpélda is: a teljes egészében külföldi kézben lévő cukoripar termelési kvótái – érdekes módon – megközelítik, ill. elérik a 100 százalékot. Vajon miért?

A tejkvótát ugyan a jelenlegi fogyasztás alapján alakították ki, de ha a beígért életszínvonal növekedésével párhuzamosan a tej-, ill. tejtermék-fogyasztás is növekszik, akkor Magyarország – ad abszurdum – tejbehozatalra szorul a jövőben. (A nemzeti kvóta túllépését ráadásul a tej esetében az EU bünteti.) Glattfelder Béla, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes alelnöke szerint veszélybe kerülhet annak a mintegy 20 ezer családnak a léte, akik csak néhány tehenet tartanak, és technikailag sincsenek felkészülve arra, hogy extra minőségű tejet állítsanak elő. Tőlük a csatlakozás után senki nem veszi majd át a tejet. A húsmarhatenyésztésre való áttérés esetükben szinte megoldhatatlannak látszik.

SAPARD*

A szocialista társasjáték része a SAPARD körüli sikerpropaganda is. Miközben idehaza a pályázati eredmények túldimenzionálása folyik, az EU-ban a SAPARD-programok hanyag kezeléséről vitáznak. A múlt héten napvilágot látott adatok szerint ugyanis a tervezett támogatásoknak csak töredéke jutott el a kedvezményezettekhez. Fontos megjegyezni: „a hiba nem csak a mi készülékünkben van”, mivel az EU illetékesei sem tettek meg mindent a lehetséges keretek minél nagyobb mértékű hasznosulásáért. Példának okáért Paulo Casaca portugál szocialista képviselő – akitől nagymértékben függ a 2001-es elszámolás jóváhagyása vagy elutasítása – nehezen hajlandó elfogadni, hogy a SAPARD-ügyekért felelős Franz Fischler mezőgazdasági biztos nem találta fontosnak a jelölt országok nyelvére lefordíttatni a SAPARD-szabályzatot.

(*Különleges Előcsatlakozási Program a Mezőgazdaság és a Vidékfejlesztés számára)

A föld

A kifizetések és támogatások problémakörén túlmenően a legfőbb gondot mégis a termőföld tulajdonlásának kérdésköre okozza. Leszögezhetjük, az alapvető probléma, hogy a föld a Tőke szabad áramlása című fejezetbe került. Ebben az unió ugyan 7+3 éves türelmi időszakot biztosít Magyarországnak – miszerint a külföldi természetes személyek, valamint a belföldi és külföldi jogi személyek termőföldtulajdon szerzésére vonatkozó törvényi tilalmak 7+3 évig fenntarthatók a csatlakozás után – ez a fejezet mégis súlyosan sérti nemzeti szuverenitásunkat. Mégpedig azért, mert a külföldi tőkét az elővásárlási jog tekintetében a magyar állam elébe helyezi, így a spekulatív nemzetközi tőke könnyedén felvásárolhatja az elszegényedő gazdák földjeit. Ezek a gazdák éppen a versenyhátrányból adódó lemaradás következtében kényszerülnek majd arra, hogy megváljanak földjeiktől. Ugrásra készen ott lesznek a baloldal által preferált társas vállalkozások is, és a derogációs időszak letelte után az olcsón megszerzett földeket vagyonokért fogják továbbadni. A szocialista társasjátéknak megint a magyar gazda – illetve közvetve a nemzet – lesz a legfőbb vesztese. És ami a legnagyobb baj, az uniós csatlakozás után opciós szerződésekkel már másnap megvásárolhatják – törvényesen – a külföldiek a magyar földet, amelynek ára ma messze az értéke alatt van. A katasztrófa tehát közelebb van, mint gondolnánk.

Málta

Nem minden csatlakozó ország adta fel ilyen könnyen nemzeti érdekeit. A máltaiak például ismerik a régi mondást: „Akié a föld, azé a hatalom”. Az aprócska ország néhány évvel ezelőtt úgy döntött, nem akar az akkori feltételekkel csatlakozni az EU-hoz. (Pedig Brüsszel már régen kész lett volna soraiba fogadni Máltát.) A mostani népszavazás eredménye – annak ellenére, hogy az igen szavazatok győztek 53 százalékkal – sem a felhőtlen csatlakozási kedvről tett tanúbizonyságot. Pedig a máltaiaknak nem kell áruba bocsátaniuk földjeiket: adminisztratív intézkedésekkel nehezítik a földvásárlást és helyi hatósági engedély szükségeltetik a külföldiek letelepedéséhez. Nem így nálunk.

A termőföld tulajdonlásának problematikáját a nemzeti oldalon mindenki érzi, s ki-ki vehemenciájának, politikai elkötelezettségének, illetve a csatlakozáshoz való viszonyának függvényében fogalmazza meg álláspontját.

A Fidesz nehezen érthető optimizmussal a tíz év türelmi időt elegendőnek tartja arra nézve, hogy földkérdésben a kellő törvényi módosítások megszülessenek, s ezáltal a magyar föld ne kerülhessen külföldi spekulánsok kezére. Népszavazási kezdeményezésük – amit a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör nyújtott be földügyben – egyelőre az Alkotmánybíróságon „pihen”.

A KPE legutóbbi országos tanácskozásán többek között kinyilvánította azon szándékát, hogy a földtörvényt eredeti állapotára vissza kell állítani. A Magosz országgyűlési határozatot sürget, ami garantálná a földtörvény visszamódosítását még a csatlakozás előtt. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a magyar földet és így a termőföldet az államterület elidegeníthetetlen részének tartja. Nemrég kiadott közleményükben azon véleményüknek adnak hangot, hogy a földtulajdonjog liberalizálása, a magyar földpiac megnyitása a külföldi természetes és jogi alanyok előtt, hazánk szuverenitásának feladását jelenti. Az MFM még élesebben fogalmaz, amikor „bűnszövetkezetben elkövetett nemzetárulásról” beszél. A föld idegen kézre adása sokak számára a haza eladásával egyenértékű.

S hogyan vélekedik minderről a szociálliberális kormánykoalíció? Elég, ha még egy pillantást vetünk az FVM propagandafüzetének címoldalára, s a válasz felől nem lehet kétségünk.

* * *

És mi lesz a libákkal?

Válogatás a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium EU-s propagandafüzetéből („Gazdálkodj okosan az Európai Unióban!”):

„Tiltott lesz-e a libák tollának tépése?

Egyelőre (sic!) nem. A tolltépés tevékenységének folytatása a csatlakozást követően hosszabb távon ugyan veszélybe kerülhet, tekintettel arra, hogy a jelenlegi EU-szabályozás ezt nem teszi lehetővé.

Rövid távon ez a veszély nem áll fent, mert a tevékenységet kizáró, 1998-ban aláírt, a Mezőgazdasági Haszonállatok Védelméről szóló Európai Konvenció közeljövőben várható, magyarországi ratifikációjának alkalmával egy Kizáró Nyilatkozat megfogalmazására kerül sor, mely a tolltépést nemzeti sajátosságként kívánja megjelölni.

Ez azt jelenti, hogy a tolltépés Magyar-országon nem lesz tilos.”