Barátság a háború árnyékában

– Több mint három éve tart a háború Belarusz szomszédságában, miközben az országot már öt éve kemény nyugati szankciók sújtják. A hatalom ennek ellenére stabil, az országban nyugalom van, ugyanakkor a külpolitikai mozgástér beszűkült…

– Hadd tisztázzam rögtön, hogy Belarusz nem öt, hanem már közel 30 éve áll nyugati szankciók alatt. Azóta, amióta elkezdett önállóan, szuverén módon politizálni. De ha akkoriban ezek meglehetősen elszigetelt korlátozások voltak, most több száz ilyen szankció van érvényben. A nyugati országoknak a belarusz gazdaság aláásására irányuló terve azonban kudarcot vallott, és milliárdos veszteségeket okozott nekik. De ezt ítéljék meg önök. A legszigorúbb gazdasági nyomásgyakorlás közepette a belarusz áruk külföldre irányuló exportjának növekedése például 2020 és 2024 között nagyjából a kétszerese volt az Európai Unióból a külpiacokra irányuló árukínálat növekedésének. Ez a paradox helyzet rettenetesen irritálja az európai tisztviselőket, de ettől még tény, hogy az EU-nak nem sikerült elszigetelnie sem Belaruszt, sem pedig Oroszországot. Magukat büntették meg azzal, hogy megzavarták az áruk és szolgáltatások ellátási láncait a tágas keleti piacok felé. A Belarusszal való kapcsolatok megszakításából fakadóan a litván gazdaság éves közvetlen veszteségeit például körülbelül egymilliárd dollárra becsülik. De ez még nem minden. A nyugati termékeknek a fejlődő országokból származó árukkal történő helyettesítése mind Belaruszban, mind pedig Oroszországban hozzájárult a gazdaság növekedéséhez. Az Európai Unió intézkedései tehát éppenséggel ösztönözték a termelés növekedését, ezért aztán nem lehet a belarusz külpolitikai és külkereskedelmi mozgástér szűküléséről beszélni. Belarusz továbbra is kétszáz országgal és régióval kereskedik, bővíti az értékesítési piacait, és új partnereket szerez. Az elmúlt négy évben az ázsiai, közel-keleti, afrikai és latin-amerikai országokba irányuló export 2,2-szeresére nőtt, és ezek részesedése az összes exportból mára elérte a húsz százalékot. A belarusz gazdaság minden korlátozás ellenére gyorsabban fejlődik, mint az európai és a globális. A GDP 2023-ban és 2024-ben négy százalékkal növekedett, miközben az Európai Unió gazdasági növekedése egy százalékra lassult.

– Hol látja ebben a helyzetben Belarusz helyét a világban, miként jellemezné a külpolitika irányait, törekvéseit?

– A belarusz külpolitika drámaian nem változott. Többirányú, nyitott és kiszámítható maradt, az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapulva. Továbbra is szövetségesi kapcsolatokat fejlesztünk Oroszországgal és stratégiai partnerséget Kínával, bővítve közben a kapcsolatainkat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaival. Magas szintű és intenzív viszonyt ápolunk számos európai országgal. Mindenekelőtt Magyarországgal. Hálás vagyok az ország vezetésének a támogatásukért, valamint a brüsszeli nyomással szembeni ellenállásukért. Belarusz egyre inkább részt vesz a regionális és interregionális integrációs szövetségek munkájában. Az ország 2024 júliusában teljes jogú tagjává vált az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb regionális struktúrának, a Sanghaji Együttműködési Szervezetének. Ezenkívül 2024 októbere óta a BRICS partnere. A legfontosabb, hogy a rendkívül nehéz geopolitikai helyzetben megőriztük a békét, a gazdasági stabilitást, és tisztességes életszínvonalat biztosítottunk polgárainknak.

– Mennyiben változhat ez a helyzet egy majdani ukrajnai békekötéssel?

– Tökéletesen tisztában vagyunk azokkal a kockázatokkal, amelyekkel az ukrajnai konfliktus elhúzódása jár. Ezért aztán Minszk üdvözli és támogatja a feszültségek enyhítésére és az ukrajnai konfliktus békés rendezésére irányuló kezdeményezéseket. A belarusz fél kezdettől hozzájárult és továbbra is hozzájárul a régió helyzetének stabilizálásához. Eleve komoly tapasztalataink vannak a minszki folyamat keretében 2014 és 2022 között működő Háromoldalú Kapcsolattartó Csoport működésének a biztosításában. Aztán a katonai konfliktus belobbanása után Belaruszban tartották az orosz–ukrán tárgyalások első három fordulóját, de adott esetben lehetővé tesszük a halottak és a hadifoglyok cseréjét is. Belarusz nem pályázik közvetítő szerepre, ám ha a béke érdekében a szomszédainknak erre szükségük van, készen állunk e küldetés vállalására, és teljes felelősséggel szervezzük meg a folyamatot.

– Mit tesz Belarusz azért, hogy továbbra se keveredjen bele közvetlenül a háborúba?

– Donald Trump és Vlagyimir Putyin meghatározták az ukrán konfliktus rendezésének körvonalait. Bár az anchorage-i csúcstalálkozó hivatalosan kétoldalú volt, de facto egy harmadik félről is beszélhetünk a tárgyalásokon. Aljakszandr Lukasenka elnökről, akivel a találkozó előestéjén Vlagyimir Putyin és Donald Trump is telefonon egyeztetett. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen közismert a belarusz államfő elkötelezettsége a konfliktusok kizárólag tárgyalás útján történő rendezése és a nemzetközi biztonság terén a méltányos egyensúly helyreállítása iránt. Belarusz békefenntartó erőfeszítéseinek részeként 2023-ban és 2024-ben Minszkben két nemzetközi konferenciát is tartottunk az eurázsiai biztonságról. Idén októberben rendezzük meg a harmadik ilyet. Arra számítunk, hogy Magyarország ismét magas szinten képviselteti magát a konferencián. Nekünk – és nem csak nekünk – fontos az önök nézőpontja.

– Hogy látja, mi a háború lezárásának a legfőbb akadálya? Van-e erre reális esély belátható időn belül, mondjuk még 2025-ben?

– Egyes európai hatalmak agresszív, revansista retorikája, a Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodásainak szabotálására tett kísérletek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy hosszú távon a józan ész győzedelmeskedik, Moszkva és Kijev megállapodik, és a konfrontáció véget ér. Ez csak idő és politikai akarat kérdése.

– A háború, a jelenlegi helyzet a korábbinál is jobban Oroszországhoz köti Belaruszt, amelynek a polgárai immár az oroszországi választásokon is szavazhatnak. Miként értelmezzük mindezt?

– Valóban, a Belarusz és Oroszország közötti stratégiai partnerség jelenleg a csúcspontján van. Bizonyos értelemben hálásak lehetünk ezért a Nyugatnak. A kívülről érkező nyomás, a külső ellenfelek arra kényszerítettek minket, hogy a gazdasági integráció minőségileg új szintjét érjük el, felgyorsítsuk országaink technikai szuverenitásának, az egységes energiapiacoknak a megteremtését. Ma mindkét ország állampolgárai egyenlő jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, a szociális és nyugdíjbiztosítás, az oktatás, a tartózkodás és a foglalkoztatás területén. A közelmúltban a másik állam területén állandó jelleggel élő belaruszok és oroszok is jogosultak a helyi önkormányzatokba képviselőt választani és megválasztva lenni. Mindez hozzájárul a hatékony, valódi integrációhoz mind az állami, mind a közélet különböző területein.

– Hol tart jelenleg a belarusz–orosz államszövetség építése?

– A jelenlegi nehéz körülmények között Minszk és Moszkva kölcsönösen erősítik egymást. Véleményem szerint más integrációs projektek, amelyekben Belarusz és Oroszország is részt vesz, jelenleg az elért eredmények tekintetében jelentősen alulmaradnak az Államszövetséghez képest. Ugyanakkor a belaruszok mesterségesen választott „vagy – vagy” alapon nem játszanak mások szabályai szerint. Szeretném hangsúlyozni, hogy a belarusz diplomaták szókincsében nem szerepel a „másodlagos partner” fogalma. Nyitottak vagyunk az együttműködésre minden olyan országgal, amely készen áll az egyenlő, őszinte és tiszteletteljes párbeszédre.

– Belarusz Lengyelországgal és Litvániával közös határán ugyanakkor kerítés épül, ami szimbolikusan is jelzi a világ blokkosodását. Belaruszt ez a helyzet akarva-akaratlanul az úgynevezett globális Dél felé löki…

– A lengyel és litván hatóságok által a belarusz határon felállított kerítés a tehetetlenség, az alaptalan és megszállott fóbiák mellett annak a szimbóluma, hogy egyes európai országok vezetése képtelen az önálló külpolitika kiépítésére. S akkor még nem is beszéltünk az „aranykerítés” kiötlői számára az ötlettel kapcsolatban felmerülő pénzügyi vonatkozásokról. Minden józan ember megérti, hogy a lengyel és litván hatalmi elit valódi célja az állandó félelem és fenyegetettség fenntartása a saját lakosságuk és az európai partnereik körében. Ez a törekvés egyre több új katonai projekthez vezet, amelyeket aztán az EU és a NATO költségvetéséből kívánnak finanszírozni. Ugyanakkor Varsó és Vilnius figyelmen kívül hagyja a kialakuló helyzet nyilvánvaló kiváltó okát. A migránsok túlnyomó többsége olyan országokból származik, amelyeknek a területén az úgynevezett kollektív Nyugat erői katonai műveletekben vettek részt, elpusztítva és megsemmisítve a normális élet feltételeit, infrastruktúráját, megölve a civileket. Mindez hatalmas menekültáradatot indított el. Az EU kudarcot vallott migrációs politikájának következményeit már most érzik a lengyel hatóságok, akik kénytelenek visszaállítani az ellenőrzést a németországi határon. Az utóbbi időben Varsó számára az illegális migráció egyik legveszélyesebb iránya a nyugati.

– Varsó nemcsak az orosz jelenlét, hanem a meglátása szerint hibrid eszközként használt migráció miatt is biztonsági kihívást lát Belaruszban. Hogyan kezeli Minszk a bevándorlás kérdését?

– Nézze, az Európai Unió állította le az együttműködést Belarusszal az illegális migráció elleni küzdelem terén, tisztességtelen és illegális szankciókat vezetett be országunkkal szemben, és befagyasztotta a határokon átnyúló projekteket. És itt nagyon is helyénvaló felidézni Lukasenka elnök közelmúltban elhangzott szavait, miszerint Belarusz nem fogja hurokkal a nyakában védeni a lengyelek és a baltiak érdekeit. Külön téma a lengyelországi szervezett bűnözői csoportok tevékenysége, amelyek a helyi tisztviselőkkel összejátszva pénzért segítik a migránsok illegális átjutását lengyel területre. Nagyon kényelmes a „hibrid háború” mumusa mögé bújva pénzt keresni a menekülteken, akik országuk reménytelen helyzetéből próbálnak kiszakadni. Ebben az összefüggésben meg kell említeni a lengyel közvéleményt mélyen megrázó vízumbotrányt. A lengyel külképviseletek kenőpénz fejében hosszú ideig nagylelkűen osztogattak vízumokat a globális Dél legszegényebb országainak. Több mint 360 ezer vízumot „adtak ki” csupán a muszlim országokból érkező migránsoknak. Sokszor elmondtuk már, hogy az illegális migrációval közösen kell felvenni a harcot. A gyakorlatban azonban ettől sajnos távol vagyunk. Különösen beszédes volt, hogy a lengyel hatóságok elutasították a részvételt a 2024 novemberében Minszkben az illegális migráció elleni küzdelemmel foglalkozó nemzetközi konferencián. Több mint harminc országból százötven ember gyűlt össze. Lengyelországot azonban ez nem érdekelte.

– Milyen esélyei vannak Ön szerint a nem nyugati világnak a kialakuló új világrendben?

– Egyértelmű, hogy a „globális Dél” már most fontos gazdasági erővé vált, és a jövőben még meghatározóbb lesz a szerepe a globális koordináta rendszerben. Ezen országok közül többnek is gyorsabban növekszik a gazdasága, mint a fejlett északi államoké. Mindez logikusan oda vezetett, hogy a világ kereskedelmi, pénzügyi és befektetési központjai áthelyeződtek Ázsiába. Amikor a Nyugat egyre inkább eltávolodik a szabadkereskedelem elveitől, a „globális Dél” országai egyenlő feltételek mellett továbbra is aktívan támogatják a globális gazdasági integrációt. Az objektív különbségek ellenére legtöbbjüket összeköti a jelenleg a világban zajló folyamatok hasonló értékelése, a vágy egy igazságos és fenntartható világrend megteremtésére. Egyre inkább növekszik az igényt az együttműködés intézményesítésére, a regionális és interregionális szervezetek, például az Afrikai Unió, az ASEAN, a CELAC, az SCO és a BRICS megerősítésére és bővítésére. A „globális Dél” már most is a globális többséget alkotó országai az ENSZ Alapokmányán alapuló nemzetközi biztonság fenntartása mellett érvelnek, hangsúlyozva a nemzetközi viták békés rendezésének fontosságát. Belarusz osztja az úgynevezett globális többség elveit és nézeteit, e tömb szerves részének tekinti magát, és aktívan részt vesz egy új világrend alakításában. Csatlakoztunk az Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez, és a BRICS partnerévé váltunk. Meggyőződésem, hogy a nyugati országok további fejlődése nagymértékben függ attól, hogy képesek-e integrálódni az új valóságba, eltávolodni a mohás dogmáktól valamint sztereotípiáktól, és hosszú távú, egyenlő és kölcsönösen tiszteletteljes kapcsolatokat kiépíteni a „globális Déllel”.

– Belarusz területére orosz atomfegyvereket telepítettek. Mennyiben erősíti ez az ország biztonságát? Nem tart a mostanában túlságosan sokat emlegetett atomháborútól?

– Belarusz többször is figyelmeztetett arra, hogy a NATO katonai infrastruktúrája provokatív módon nyomul előre az orosz–belarusz szövetségi állam határai felé. Komoly aggodalomra ad okot Európának az erőegyensúlyt aláásó féktelen militarizálása. Nem szándékozunk meggondolatlanul drága fegyvereket vásárolni és a hadsereget a sokszorosára növelni, nem akarjuk Belaruszt fegyverraktárrá tenni, de ebben a helyzetben az ország védelmi képességének megerősítése érdekében kénytelenek vagyunk válaszintézkedéseket hozni. S természetes módon ebben számítunk a legközelebbi szövetségesünk, Oroszország támogatására. A két ország elnöke 2024 decemberében aláírta a szövetségi államon belüli biztonsági garanciákról szóló szerződést, amely szerint az orosz nukleáris ernyő ugyanúgy védi Belaruszt, ahogyan Oroszország reagálna a saját védelme érdekében. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szerződés a taktikai nukleáris fegyverek alkalmazását csak szélsőséges és kikényszerített válaszintézkedésként engedi meg. Teljesen természetes, hogy a jelenlegi körülmények között a belaruszoknak további garanciákra van szükségük, ezt követeli meg a nemzeti érdekünk. Ezért taktikai atomfegyvereket telepítettek a Belarusz Köztársaságba. Az orosz közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, az Oresnyikot is kizárólag védelmi célokra fogják Belarusz területén telepíteni. Mindezek a stratégiai elrettentés fontos elemei. Természetesen senki sem akar Minszkben vagy Moszkvában nukleáris konfrontációt. Az atomfegyverek birtoklása – ahogy azt Aljakszandr Lukasenka elnök többször is kijelentette – nagy felelősség, és soha nem mi leszünk az elsők, akik ilyen fegyvereket használnak. Jelenlétükre a védelmi arzenálban elsősorban elrettentő eszközként és az ország biztonságának garanciájaként tekintjük.

– A Belaruszra nehezedő nyomás ellenére Budapest továbbra is pragmatikus kapcsolatokat tart fenn Minszkkel. Milyen tartalma és milyen üzenete lehet ilyen kiélezett nemzetközi helyzetben ennek a viszonynak?

– Az EU részéről érkező kemény politikai és gazdasági nyomás ellenére Magyarország továbbra is pragmatikus kapcsolatokat épít Belarusszal. Ez a megközelítés összhangban van Magyarország külpolitikai koncepciójával, amely nyitottságot feltételez mind kelet, mind dél felé. Ez az elv sok tekintetben hasonlít a belarusz multivektoros diplomáciához. A kölcsönösen előnyös és tiszteletteljes együttműködés vágya a partnerek széles körével azonban nem az egyetlen, ami országainkat összeköti. A szuverenitás mint alapérték megértésében mutatkozó hasonlóságok, a nemzeti érdekek védelmének és az identitás megőrzésének a vágya, az úgynevezett kollektív Nyugat egyes országai által bevezetett illegális szankciók politikájának elutasítása fontos kapcsolódási pontok, amelyek hozzájárulnak a belarusz–magyar együttműködés fejlődéséhez. Belaruszhoz hasonlóan Magyarország is érdekelt a közös eurázsiai tér békéjének és harmóniájának megőrzésében, és jelentős erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Nagyra értékeljük Szijjártó Péter külügyminiszter részvételét a 2023-as és 2024-es minszki Eurázsiai Biztonsági Nemzetközi Konferencián. Egy évvel ezelőtt nagyra becsült kollégám azon túl, hogy orosz nyelvű beszédével lenyűgözte a konferencia résztvevőit és vendégeit, ismét részletesen és élénken mutatta be Budapest álláspontját a globális biztonsági kérdésekben. Meggyőződésem, hogy országaink képesek közösen hozzájárulni régiónk biztonsági architektúrájának megerősítéséhez és stratégiai stabilitásának fenntartásához. Amíg tehát egyesek csak beszélnek erről, mások tesznek is érte. Belarusznak és Magyarországnak valóban sok közös vonása van, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is ápoljuk a baráti kapcsolatokat, és kölcsönösen előnyös együttműködést építsünk ki országaink és népeink érdekében. Ebben az együttműködésben jelentős potenciál rejlik – többek között az atomenergia, a mezőgazdaság, a humanitárius kooperáció és a nemzetközi szervezetek területén –, amit még nem aknáztunk ki teljes mértékben.

– Lehet-e egyáltalán működő gazdasági kapcsolatokról beszélni a szankciók közepette és a háború szomszédságában?

– Belarusz és Magyarország együttműködése nem irányul senki ellen sem. Ez az együttműködés a két ország népeinek és gazdaságának érdekeit szolgálja, és még a jelenlegi rendkívül nehéz körülmények között is meglehetősen hatékonyan fejlődik. Az elmúlt években számos kölcsönös látogatásra került sor külügyminiszteri szinten. Lehetőség nyílt a kétoldalú gazdasági kormányközi bizottság és az ágazati munkacsoportok munkájának újraindítására személyes találkozók formájában. Előbb 2023-ban, majd rá egy évre Budapesten és Minszkben több mint 200 belarusz és magyar vállalat részvételével kétoldalú üzleti fórumra és egy befektetési fórumra került sor. Legutóbb pedig a Belarusz–Magyar Kormányközi Bizottság 13. ülését és egy kétoldalú üzleti fórumot tartottuk meg Minszkben.

– Mit tud jelenleg Belarusz ajánlani, és mit vár Magyarországtól?

– Sajnos valódi együttműködés ma csak azokon a területeken lehetséges, amelyek nem esnek szankciók alá. Belarusz számos területen érdekelt az együttműködésben Magyarországgal. Így továbbra is fontos partner a Paks II. atomerőmű két blokkjának megépítésében. Ne felejtsük el, a belarusz atomerőmű referenciát is jelent Paks számára. Mint ahogy azt se, hogy Belarusz a kelet–nyugati energetikai tranzit-infrastruktúra része is. A magyar vállalatok ezenkívül hagyományosan érdeklődést mutatnak a belarusz gépipar kiváló minőségű termékeinek, mindenekelőtt a mezőgazdasági gépeknek a beszerzése iránt. Komoly lehetőségek vannak a mezőgazdaság területén. A magyar partnerek érdeklődnek a káliumalapú belarusz műtrágyák szállításának újraindítása iránt. De a magyar áruk is régóta megtalálták az utat a belarusz piacra, kínálatuk – bor és üdítőitalok, vetőmag, baromfitermékek, gyógyszerek stb. – folyamatosan bővül. Belarusz és Magyarország még a példátlan külső nyomás közepette is nemcsak lehetőséget talált a párbeszédre, hanem aktívan építi a kölcsönösen előnyös partnerséget. A megosztó retorika helyett országaink a pragmatizmus és a kölcsönös tisztelet útját választják. Ez az együttműködés egyértelmű bizonyíték arra, hogy az igazi barátság még a legkuszább politikai labirintusokon át is utat nyithat.