Barbra Streisand már megint elégedetlen

Talán emlékeznek rá, hogy Hollywood ultraliberális nagyasszonya, Barbra Streisand nem sokkal Donald Trump beiktatása után már az új elnököt okolta azért, hogy állandóan eszik és hízik. Aztán rájött arra is, hogy azért nem nyert elég Oscar-díjat, mert mindenki szexista.

A 75 éves színész-énekesnő láthatóan szeret mindent másra fogni. Év elején nyilván nem azért ugráltak rá a kilók, mert nem bírta abbahagyni a habzsolást, hanem azért, mert… mert Donald Trump. 
Az elnök már azzal végletesen felborította Streisand emésztését, hogy meg mert szólalni.

És bár karrierje folyamán két Oscar-díjat is sikerült bezsebelnie – ami pontosan kettővel több, mint a világon valaha is élt filmes művészek túlnyomó többsége által elnyert szobrocskák száma -, már megint nyavalyog és azt állítja, ez a szám magasabb volna, ha nem tombolna a szexizmus.

A variety.com beszámolója szerint Streisand arról panaszkodott a hétvégén a Tribeca Filmfesztiválon, hogy a mindent átható szexizmus miatt nem jelölték Oscarra a Yentl és a Hullámok hercege című filmjeiért.
Ám – ultraliberális szokásoktól eltérően – nem csupán a férfiak voltak a hibásak. (A férfiak, elsősorban az idősebb, fehér, esetleg keresztény férfiak úgy nagyjából mindenért hibásak, legalábbis az aktuális ultraliberális logika szerint.) 
“Nem tudom, hány nő akart női rendezőt látni” – mondta Streisand. 

A cikk szerint “Streisand azt mondta, hogy a féltékenység és a versengés felelősek részben azért, hogy a nők egymás ellen fordulnak. Ezt alátámasztandó azt állította, a női kritikusok sokkal kíméletlenebbek voltak a Yentl-vel szemben, mint a férfiak. […] Streisand azt mondta, örül, hogy az ő kirekesztése felhívta a figyelmet a nőkkel szembeni diszkriminációra”.

“Nincs elég női rendező manapság. Örülök, amikor egy nő nevét látom egy filmen és ilyenkor mindig szurkolok, hogy jó legyen” – lelkendezett Streisand.

Nem tudjuk, felmerült-e a művésznőben, hogy esetleg azért nem kapott a fent említett filmekért Oscar-díjat, mert azoknál érdemesebbeket talált az Akadémia az adott években. 
Vagy talán az, hogy mások nem feltétlenül azzal töltik az idejüket, hogy éjjel-nappal irigykedve gondolnak rá és vudu-babákat szurkálnak patkányürülékbe mártott tűkkel. 
Hogy nem mindenkit a széthúzás, egy nem, rassz, vallás, szemszín vagy cipőméret iránti gyűlölet hajt az év minden napján.
Hanem például vannak, akiknek tetszik egy film, és vannak, akiknek nem, mindenféle különösebb kirekesztő meggyőződés nélkül.

Persze, értjük mi. Manapság nem lehet kimagaslóan jó ultraliberális senki, aki ne látna az Oscar-díjakon át a büntetés-végrehajtásig mindenben valamiféle kirekesztő szándékot. Hiszen akkor nem lehet nyavalyogni, tüntetni, a legvéletlenszerűbb és legjelentéktelenebb ügyekből világra szóló botrányt csapni. 
Ha pedig ez így lenne, mivel töltenék napjaikat az ultraliberálisok?

-SVÁ-