Beérik a kitartás gyümölcse
A kormány nem harcolt hiába. A magyar vétó után a NATO nagyköveteinek Ukrajnával foglalkozó közös nyilatkozatába bekerült a kárpátaljai magyarok melletti kiállás, kijevi látogatása során pedig Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartására szólította fel Ukrajnát.
Immár több mint két éve annak, hogy Kijev cinikus módon néhány nappal az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés életbe lépése után elfogadta a kisebbségek jogait súlyosan sértő oktatási törvényt. Ezt az idei választások előtt a Porosenko-kormány még egy hasonlóan jogsértő nyelvtörvénnyel is megfejelte.
Eleinte a többi ukrajnai kisebbség anyaországa, köztük Lengyelország is tiltakozott, de Magyarország végül egyedül maradt harcában. Miután a Kijevvel folytatott tárgyalások egyre meddőbbé váltak, a magyar kormány kezében az egyetlen adu Ukrajna euroatlanti integrációjának blokkolása maradt. Ez a politika a legérzékenyebb pontján fogta meg nemcsak Kijevet, de az atlanti közösséget is, amely az elmúlt években Ukrajnán keresztül próbált nyomást gyakorolni Oroszországra. És míg Kijev a magyar lépésre durva vádaskodásokkal, provokációkkal, a viszály további szításával reagált, addig az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom megértette, hogy az érdekeit sértő helyzetet valahogy rendezni kell.
Másfél évvel ezelőtt Wess Mitchell amerikai külügyi államtitkár Párizsban ültette egy asztalhoz Pavlo Klimkin ukrán és Szijjártó Péter magyar külügyminisztert. A kompromisszum akkor nagyon távolinak tűnt. Noha Kijev minden nemzetközi fórumon megígérte például a velencei bizottság ajánlásainak elfogadását, a valóságban csak annyit tett, hogy az oktatási törvény ominózus 7. cikkelyének életbe léptetését kitolta 2023-ig. Az ukrán elit akkor az Orbán-kormány európai pozícióinak gyengülésére számított, és átlátszó módon annak sugalmazásával próbálta lejáratni Budapestet, hogy Ukrajna gyengítése érdekében egy követ fúj Moszkvával. Kijev egészen odáig ment ebben a piszkos játszmában, hogy szeparatizmussal vádolta meg a Budapesttel összejátszó kárpátaljai magyarokat.
Voltak pillanatok, amikor úgy tűnhetett, hogy ez a taktika akár működhet is. Az elmúlt években ugyanis nemcsak a türelmét vesztő nemzetközi közösség, de a hazai ellenzék is fokozta a nyomást a magyar kormányra, amely azonban nem engedett, kitartása pedig lassan meghozta gyümölcsét. Időközben ugyanis Amerika figyelme fontosabb ügyek felé fordult, Európa pedig megelégelve az ukrajnai konfliktust, annak rendezésére kezdte rászorítani Petro Porosenkót.
Miközben Ukrajna nemzetközi hitele egyre fogyott, a magyar kormány sikerrel állította ügye mellé nemcsak a nyugati közösséget, de Oroszországot is. Személyes találkozójuk során Orbán Viktor pedig még Donald Trumpnak is elmagyarázhatta a magyar álláspont lényegét. Idén áprilisban a nyíltan magyarellenes politikát folytató Petro Porosenkót elzavarták a választók, az új elnök, az egyébként maga is orosz ajkú régióból származó Volodimir Zelenszkij pedig békét és az ország konszolidációját ígérte a végre már nyugalomra és jobb életre vágyó ukránoknak. S ebbe nemcsak a Donbaszban kialakult helyzet rendezése, hanem a kisebbségek megnyugtatása is beletartozik. A közelgő magyar–ukrán csúcs előtt biztató, hogy a NATO főtitkára végre ígéretet kapott az ukrán elnöktől arra, hogy Ukrajna kész végrehajtani a velencei bizottság hét javaslata közül hatot.
Nem ad okot ugyanakkor a bizakodásra, hogy Volodimir Zelenszkij ez ideig egyáltalán nem mutatott érdeklődést a kárpátaljai magyarság gondjai iránt. Az is kimondottan rossz hír, hogy a tervezett közigazgatási reform Kárpátalja tizenhárom járásából mindössze hármat hagyna meg, ami súlyos következményekkel járhat a helyi magyarság számára. A magyarlakta járásokat úgy olvasztanák bele más kerületekbe, hogy e közösség részaránya jelentősen csökkenne a többségi nemzethez tartozókhoz képest. Rossz hír az is, hogy egyre szaporodó gondjai közepette az új ukrán elnöknek aligha a magyar kisebbség problémája lesz a legfontosabb. A ránehezedő belpolitikai nyomás várható fokozódása miatt ráadásul nem mehet neki nyíltan a hangos ukrán nacionalista kisebbségnek, így a legjobb esetben is csak jegelni fogja a nyelvhasználattal és az oktatással kapcsolatos kérdéseket.
Halvány remény ugyanakkor, hogy eközben a jelenlegi, a kárpátaljai magyarokat is sújtó szabályozást egy új kisebbségi törvénnyel írná felül. Már ha ezt a belpolitikai helyzet megengedi neki. A magyar kormány tehát még nem dőlhet hátra, hiszen a harc folytatódik.
